Letartóztatták, pedig áldozat ő is: a kamu Madeleine McCann története

Újabb fordulatot vett a 2007-ben eltűnt Madeleine McCann ügye: lehet, hogy előkerült? A lány sorsa – aki, ha életben van, idén lesz 22 éves – azóta lázban tartja a világot, nem csak azért, mert azóta sem tudunk róla semmit, hanem mert ez volt az első nagy vihart kavart bűntény, amelyet már az interneten követhettek végig az olvasók.

És nem csak követhették, hiszen, mint akkor végképp kiderült, az internet interaktív médium: a felhasználók aktívan kommentelték az eseményeket, (összeesküvés)elméleteket gyártottak, és időnként még magába a nyomozásba is beleszóltak. Most pedig, évekkel azután, hogy az utolsó nyom is kihűlt, felbukkant egy lengyel lány, aki állítja, ő az eltűnt kislány, és ezt DNS-teszttel is bizonyította.

Izgalmas (és kattintékony) mondatok, végig is mentek a nemzetközi és hazai sajtón, csak sajnos van velük pár bökkenő:

nincs újabb fordulat az ügyben;
aki most felbukkant, már évekkel ezelőtt előrukkolt azzal, hogy ő Madeleine, és egy ponton bocsánatot is kért mindenért;
a DNS-teszt nem bizonyít semmit;
eleve jóval idősebb, mint Madeleine (lenne);
még a saját (nagyon is valódi) szülei is könyörögnek, hogy álljon le;
szerdán pedig le is tartóztatták abban a pillanatban, hogy leszállt a repülőről Nagy-Britanniában.

A McCann-ügy ugyanis már Julia Wendell ügye – így hívják a lengyel nőt –, az egész történet pedig sokkal inkább az álhírekről, a mentális zavarokról, zaklatásról és online bullyingról szól, mint arról, hol tart most a nyomozás, amelyek a portugálok kezdtek, a britek folytattak és egy ponton beszálltak a németek is. Hogy legalább esélyünk legyen tisztán látni ebben a zavaros történetben, tekintsük át:

Mi történt Madeleine McCann-nel?

A jómódú, konzervatív orvosházaspár még egy utolsót vacsorázott barátaival egy az apartmanjukhoz közeli étteremben, Portugáliában, mielőtt hazaindultak volna 2007 május 3-án. Több család nyaralt együtt Praia de Luzban, a gyerekeket – egy kétéves ikerpárt és a negyedik szülinapját váró Madeleine-t – lefektették a földszinti hálószobában és vacsorázni mentek. Az étterem nagyon közel volt, az ablakból ráláttak az apartmanjukra – igaz, a hálószobára pont nem –, a szülők és barátok pedig felváltva osontak vissza a házba ránézni a gyerekekre.

Madelaine már aznap reggel is panaszkodott, hogy valamitől nagyon megijedt éjjel, és a szülők egy furcsa, barna foltot is találtak a pizsamafelsőjén; később jutott csak eszükbe, hogy lehet, hogy már előző éjjel járt valaki a gyerekek szobájában. Az ugyanis megközelíthető volt az erkély felől is, azt az ajtót csak belülről lehetett volna bezárni, az esti vacsora előtt sem zárták be, hogy be tudjanak osonni megnézni, minden rendben van-e. Az asztalfoglaláskor értesítették a pincéreket, hogy átmászkálnak majd, mert a gyerekek ott vannak – az is később esett le nekik, hogy az emberrablók láthatták az erről szóló, elöl hagyott üzenetet.

Egy barátjuk, aki a saját gyerekét ellenőrizte, látott egy kislányt cipelő alakot az úton háromnegyed órával azelőtt, hogy Madeleine anyja szembesült volna azzal, hogy a gyereke már nincs az ágyban, egy szintén ott nyaraló házaspár pedig egy másikat, de ez is csak később derült ki. Amikor este 10-kor Kate, az anya meglátta az üres ágyat, már azzal rohant vissza az étterembe, hogy „Maddie-t elrabolták!”.

A portugál hatóság a következő napokban hibát hibára halmozott. Például:

órákig nem adták ki a határőröknek és a tengerészetnek a lány személyleírását;
nem keresték őt házról házra járva;
az utakat csak másnap délelőtt zárták le;
nem kérték ki a hatóságok a köztéri kamerák felvételeit;
nem hallgatták ki az ott nyaralókat;
az Interpol csak öt nappal később tudta kiadni a nemzetközi riadót.

Nem biztosították a helyszínt sem, a DNS-mintákat is csak azután küldték a laborba, hogy húsz ember megfordult a hálószobában, az apartman körül bámészkodók sertepertéltek. Rengeteg vád érte a szülőket is, kezdve azzal, hogy miért hagyták egyedül a gyerekeket, honnan vette az anya, hogy emberrablásról van szó, és hogy miért szerepeltek folyamatosan a nyilvánosság előtt. Egy ponton hivatalosan is gyanúsítottak lettek, de ezt a szálat aztán ejtette a portugál hatóság. A helyi és a brit rendőrség szerint is hátráltatta a nyomozást a médiavisszhang, a magánnyomozók, és az is visszatetszést keltett, hogy alapítványt hoztak létre a jogi és egyéb költségek fedezésére. Mivel az egész világ fantáziáját megmozgatta az ügy, rengeteg adomány érkezett, a szülők, mint kiderült, még a házuk törlesztőrészleteit is abból fizették. A Madeleine’s Fund: Leaving No Stone Unturned az első sikeres közösségi kampány volt az interneten. Hírességek szólaltak fel az ügyben, az alapítványnak pedig még webshopja is volt, ez különösen sok bevételt hozott.

Végül a németek rukkoltak elő az első komolyan vehető gyanúsítottal – tíz évvel azután, hogy Madeleine eltűnt. Állították, hogy az elkövető egy korábban elítélt erőszaktevő, Christian Brückner, és biztosak voltak benne, hogy a lány már meghalt. Brückner azóta is börtönben ül. Később a portugál hatóságok is őt nevezték meg mint gyanúsítottat, két éve pedig keresni kezdték a holttestet egy közeli víztározónál, hiába.

Mi történt Julia Wendell-lel?

Titokban mindenki reménykedett, hogy a filmbe – vagy inkább szappanoperába – illő fordulat, azaz, hogy évtizedek után felbukkan az eltűnt lány, igaznak bizonyul, erről sajnos szó sincs. Igaz, annyira szerettünk volna hinni benne, hogy évekig ott volt a levegőben a „mi van, ha…?” kérdés. A lengyel Julia Wendell két éve létrehozott egy ÉnVagyokMadeleineMcCann nevű Instagram-fiókot és furcsa állításokat és teóriákat kezdett megosztani. Az sem tántorította el, hogy két évvel idősebb, mint az eltűnt lány.

Az algoritmus felkapta a fiókját, hamarosan pedig Amerikába utaztatták, hogy egy Dr. Fia Johansson nevű népszerű médium (telepata detektív, influenszer) segítségével részletezze a történetet. A „doktornő” saját bevallása szerint a rendőrségnek is segít mentalistaként halott ügyeket megoldani – vagyis bárkinek, aki hajlandó percenként 35, vagy óránként 2500 dollárt, azaz egymillió forintot fizetni –, és korábban „megálmodta”, hogy a lány él és virul, annyira, hogy híres énekesként tevékenykedik Németországban. Wendell-lel vendégek voltak Dr. Phil műsorában, az influenszer pedig napi szinten számolt be a fejleményekről. Amikor a lengyel lány végül rászánta magát a DNS-tesztre, amely bebizonyította, hogy semmi köze az eltűnt lányhoz, Johansson gyorsan lelépett a buliból és nem győzte hangsúlyozni, hogy sosem állította, és nem is hitte, hogy Julia valójában Maddie. Később még azzal is megvádolta, hogy lányokat szervez be szexmunkásnak, telefonján pedig pedofil képeket látott.

Julia Wendell – aki Wandelt és Faustyna néven is fel-felbukkan – végül elnézést kért a lány szüleitől, azt mondta, nem akart nekik fájdalmat okozni. Közzétett egy 17 oldalas esszét is, amelyben részletezte, hogy kinek hogyan ártott a húzásával, ám szépirodalmi bravúrral eközben arról is győzködte az olvasóit, hogy ő sosem állította, hogy Madeleine. Úgy, hogy már az Instagram-neve is pont erről szólt. Mint fogalmazott, „a legtöbb emlékemre nem emlékszem (szó szerinti idézet!), de néhány dologra igen, és sosem mondtam, hogy én vagyok Madeleine McCann”. Ez az egész csak egy ötlet volt az Istagramjához, de már bánja, és inkább kérdésként kellett volna megfogalmaznia: „Am I Madeleine McCann?”.

Ennek ellenére továbbra is posztolt a témában; minden jel szerint Julia maga is áldozat, súlyos traumák érhették, és hatékony terápia híján ezzel a kétségbeesett, médiahacknek is beillő akcióval igyekszik megfejteni, ki ő és mi történt vele. Később az Instagramon arra is célzott, hogy a DNS-vizsgálat érvénytelen volt, végül pedig nyíltan leírta, hogy még mindig hisz abban, hogy ő is lehet Maddie.

A bulvársajtó megtalálta Julia valódi anyja, Dorota ismerőseit is; szerintük „elborzadt” a lánya állításait hallva, és szorong, hogy mit okoz ezzel a McCann-házaspárnak. Végül megszólaltak a lengyel szülők is, bebizonyították, hogy Julia azon állítása, hogy nem készült róla gyerekkori kép – hiszen csak később került a családjához – nem igaz, még a születési anyakönyvi kivonatát is megmutatták. „Mindig próbáltuk megérteni, mi történik a lányunkkal” – mondták. „Hogy miért fenyegetőzik, hazudozik, manipulál, hogy mit miért csinál az interneten… Végignéztük, próbáltuk megakadályozni, megmagyarázni, megkértük, hogy álljon le. A terápiát visszautasítja, a gyógyszereit nem szedi rendesen, még Lengyelország egyik legjobb intézetébe is felvették volna, de elutasította.”

A BBC Why Do You Hate Me? című podcastjében tavaly további nehezen követhető magyarázattal állt elő arról, hogy ő csak reményt szeretett volna adni a szülőknek, és biztos volt benne, hogy helyesen cselekszik. Még úgy is, hogy ettől ők csak szomorúbbak lesznek hosszú távon. Elmesélte, hogy gyerekként megerőszakolták, és az egész időszak kiesett neki, azóta is azt kutatja, ki ő; meggyőződése, hogy nem az, akinek szülei állítják, ezért rendszeresen nézi az eltűnt személyekről szóló híreket és rendőrségi felhívásokat. A rendőrségre azóta is dühös, amirért nem vették komolyan, amikor jelentkezett náluk Madeleine-ként, és várta, hogy McCannék is felveszik vele a kapcsolatot – hiába.

Julia később megkeresett egy lengyel szervezetet azzal, hogy ő valójában egy 2015-ben eltűnt német kisiskolás, aki most 15 éves lenne, később pedig azt állította, hogy 2003-ban, Amerikában rabolták el, ekkor még Acacia Bishopnak hívták és 19 hónapos volt. (Itt legalább az életkor nagyjából stimmel.) Pár napja újra akcióba lendült: már tavaly létrehozott egy új, AmIJuliaWandelt nevű Instagram-fiókot, itt rukkolt elő azzal, hogy egy új DNS-teszt igenis bizonyítja az azonosságot Madeleine-nel. Annak ellenére, hogy megkérte a házaspárt, hogy vegyenek részt a tesztben, de ők nem voltak hajlandóak erre.

A lengyel nő bejelentkezése a korábbiakhoz képest is abszurd. Állítása szerint egy „világszerte elismert szakértő” felel a tesztért, aki valamiért nem szeretné nyilvánosságra hozni a nevét. Az eredmény egyébként, ha jól értjük, annyi, hogy

Ezen kívül állítása szerint valahogy szerzett egy nyál- és egy hajmintát a szülőktől a bűnügyi helyszínről, és ez alapján majdnem 70 százalékos genetikai egyezés van közte és Madeleine apja, Gerry McCann között. Az pedig, hogy nem tesznek pontot az ügy végére, szerinte még mindig a házaspár hibája, akik – ki érti ezt! – nem hajlandóak reagálni a nő állításaira.

Szerda este érkezett a hír, hogy a nőt letartóztatták a brit hatóságok abban a pillanatban, ahogy belépett a bristoli repülőtérre. Ott a hírek szerint egy nála 40 évvel idősebb barátjával találkozott – őt is elvitték a rendőrök –, arra gyanakodtak azonban, hogy tovább zaklatta volna McCannékat. Nem tudni, milyen jogcímen és meddig tartják bent, és hogy kitoloncolják-e.

Nem tudni, vége lesz-e valaha a történetnek, de az már biztos, hogy az ügy rég nem csak Madeleine hol- és hogylétéről szól. Hanem arról, hogyan használnak ki a „szakértők” és a média egy a saját rögeszméiből szabadulni képtelen nőt, aki sokkal inkább áldozata a helyzetnek, mint súlyosbító tényezője.

The post Letartóztatták, pedig áldozat ő is: a kamu Madeleine McCann története first appeared on nlc.