Rémálomszerű ez a hét Európának és az európai vezetőknek. Az amerikai védelmi miniszter múlt heti európai körútján világossá tette, hogy Amerika ezentúl nem nagyon akarja törni magát, hogy szavatolja a kontinens biztonságát, sőt, arra sem tartja méltónak, hogy a béketárgyalások asztalaihoz odaengedje az EU-t. Erre aztán ráerősített az Ukrajna-ügyi különmegbízottjuk, majd az alelnök is a müncheni biztonsági konferencián.
Emanuel Macron francia elnök erre reagálva gyorsan összerántott egy vészhelyzeti meetinget az Élysée palotában hétfőn. Ott voltak a brit, a német, olasz, spanyol, dán, holland, lengyel vezetők, NATO- és EU-s tisztviselők. Beszéltek arról, hogy a védelmi kiadásokat növelni kell, és hogy akár európai békefenntartó csapatokat is küldhetnének Ukrajnába. Macron utána telefonon felhívta Trumpot és Zelenszkijt is, de a találkozót egységes, erős üzenet híján aligha lehet sikernek nevezni. Sokat elmond az egészről az, hogy a tárgyalásról távozó Scholz frusztráltan nyilatkozva arról beszélt, hogy mennyire korai és rossz ütemű európai békefenntartókról beszélni. „Kicsit még idegesítenek is ezek a viták”, mondta.
A brit, német, francia és olasz külügyminiszterek, valamint Kaja Kallas EU-s külügyi és biztonságpolitikai főképviselő meeting után beszéltek Marco Rubio amerikai külügyminiszterrel, Kaja Kallas ki is twittelte kedden este, hogy „Oroszország megpróbál majd megosztani minket, de nem szabad belesétálni a csapdába”. Mégis, az egész esemény inkább csak ráerősített arra az érzetre, hogy Európa egyszerűen le van maradva a mostani, modern világhoz képest, melyben a Trump- és Putyin-féle „vannak erősek és vannak gyengék” gondolkodás dominál, és amelynek világlátásban a szöszölős, lassú, egyeztető, demokratikus EU gyengének számít. Ebben az sem segít, hogy az erőközpontok maguk sem túl stabilak, a német kancellár a hétvégi választásokkal távozik, és Franciaország sem éppen a politikai stabilitásáról híres mostanában.
A Wall Street Journal úgy fogalmazott, hogy a hétfői összejövetel az eurozóna 2011-12-es válságának legrosszabb pillanatait idézte fel, amikor az EU-s kormányok hosszú éjszakákon át tárgyaltak eredmény nélkül.
És még csak ezután jött a szerdai rijádi béketárgyalás, ahová Európa végül is nem tudta befúrni magát, és Trump ámokfutása a teljesen oroszpárti háborús narratíva felmondásával és Zelenszkij kőkemény bírálásával nem mindig állt a valóság talaján, hogy úgy fogalmazzunk.
Ezen azért már egy kicsit felhúzták magukat az európai vezetők, akik addig látványosan kerülték a szócsatát Trumppal. Igaz, ezúttal sem szálltak bele nyíltan, páros lábbal. „Tévedés és veszélyes megkérdőjelezni Zelenszkij elnök demokratikus legitimációját”, közölte Olaf Scholz szerda este, még mindig Trump nevének említése nélkül.
A brit kormányfő, Keir Starmer felhívta Zelenszkijt, és a sajtónak kiadott memó szerint azt mondta neki, hogy támogatja őt mint Ukrajna demokratikusan választott elnökét, és hogy teljesen racionális dolog felfüggeszteni a választásokat háborúban, mint ahogy azt a britek is tették a II. Világháború alatt. Azért Starmer igyekezett Trump felé sem felégetni hidakat, azt mondta, továbbra is támogatja az USA által vezetett erőfeszítéseket egy tartós ukrajnai békére, ami eltántorítja Oroszországot bármiféle jövőbeni agressziótól.
A Politico gyűjtése szerint a dán kormányfő, Mette Fredriksen azt mondta, nem érti az amerikai elnök támadását Zelenszkij ellen, hiszen Zelenszij demokratikusan megválasztott vezető. Hasonlóképp nyilatkozott a svéd miniszterelnök, Ulf Kristersson és norvég kollégája, Jonas Gahr Støre is. A finn elnök, Alexander Stubb is kiállt Zelenszkij mellett, és azt mondta, „nagyon nem ért egyet” Trump ellentmondásos állításaival Ukrajnát illetően. Szerda este Donald Tusk lengyel kormányfő arról twittelt, hogy az Ukrajnára kényszerített kapituláció az egész nyugati közösség kapitulációját jelentené, annak minden következményével együtt. „És senkinek ne hagyjuk, hogy úgy csináljon, mintha ezt nem látná”.
A Zelenszkij melletti kiállássorozat közepette szerdán Macron újabb találkozót tartott, de már kicsit tágabb körben, többen online csatlakoztak be a megbeszélésbe. Ezen 19 ország vezetője vett részt, köztük olyan nem EU-s országoké is, mint Kanada, Norvégia és Izland.
Magyarország és Szlovákia nem kapott meghívást, mint ahogy az USA és az amúgy szintén NATO-tag Törökország sem.
Macron állítólag határozott hangnemet ütött meg, azt mondta, elfogadhatatlan, hogy Európa feje felett egyeztet az USA és Oroszország, hogy igenis az oroszok kezdték a háborút, muszáj az ukránokat bevonni a tárgyalásokba, és biztonsági garanciák kellenek Kijevnek.
Azt, hogy Európa válságüzemmódra kapcsolt, jól mutatja, hogy az ilyen megbeszéléseknek a NATO lenne a terepe. De, mint a lengyel külügyminiszter, Radoslaw Sikorski fogalmazott, a politikusok krízis idején mindenféle összeállításban beszélgetnek egymással, a szövetségesekkel és barátokkal, és ez egy jó dolog. Luuk van Middelar, a Brüsszeli Geopolitikai Intézet (Brussels Institute for Geopolitics) nevű thinktank vezetője a Politicónak azt mondta, a párizsi formula egyfajta „válságreagálási egység”, amely formális döntéseket nem hoz, de előkészítheti azokat.
Más kérdés, hogy ez egyben arra is rávilágít, hogy az EU döntéshozói fórumai alkalmatlanok arra, hogy ilyen súlyos helyzetekben betöltsék a funkciójukat. Az Európai Tanács ülését össze sem hívta António Costa elnök, „csak” az EU-nagykövetek ültek össze kétszer a héten az úgynevezett Coreper-ülésre, hogy Ukrajna biztonságáról egyeztessenek.
A Macron-féle szerdai, második körös találkozó után, már csütörtökre virradó éjjel a házigazda kitwittelte, hogy Ukrajna biztonsága fontos, Ukrajnát be kell venni a tárgyalásokba, az európaiak biztonsági aggályait figyelembe kell venni. Trumpot egyszer említette a twittben: Európa osztja Trump álláspontját, hogy Oroszország három éve tartó háborújának véget kell vetni.
Macron arra számít, hogy az európai országok akár már márciustól megemelik a védelmi költségvetésüket. Dánia élen jár, már szerdán közölték, hogy az erre költendő évi 5 milliárd dollárhoz két év alatt 7 milliárdot hozzácsapnak. Ursula von der Leyen mindenesetre már a müncheni konferencián bejelentette, hogy megkönnyítik az EU-s országoknak a védelmi büdzsék emelését azzal, hogy nem számolják bele a költségvetési hiányba, ha a 3 százalékos korlátról van szó.
Azért Európának sem feltétlen kell teljes pániküzemmódba kapcsolni, ha lehet hinni a Trump szélsőséges kirohanásait tompító nyilatkozatoknak. Andrzej Duda lengyel elnök például kedden tárgyalt Varsóban Trump ukrajnai és oroszügyi különmegbízottjával, Keith Kelloggal, aki állítólag azt mondta neki, hogy „egyáltalán nincs olyan amerikai szándék, hogy csökkentsék az aktivitásukat Európában, különösen nem a biztonságot és az amerikai katonák számát illetően”. Rubio külügyminiszter pedig azt mondta hétfőn, hogy Európa is részese lesz „a valódi béketárgyalásoknak”. Más kérdés persze, hogy kinek mit lehet elhinni az Amerika felől ömlő nyilatkozati káoszban.
Macron és Starmer is Washingtonba utazik jövő héten, hogy találkozzanak Trumppal. Amit fel lehet fogni úgy is, hogy Trumpra dupla nyomást helyeznek, és egymást erősíti majd a két európai politikus, de úgy is, hogy az EU-ban továbbra sem emelkedik ki olyan erős vezető, aki egy személyben képviselné a kontinenst.
Az EU hivatalosan csütörtökre ébredt fel, amennyiben lehet ébredésnek nevezni, hogy Stefan de Keersmaecker EU-szóvivő a BBC szerint közölte, hogy Ukrajna demokrácia, Putyin Oroszországa nem az. Hozzátette, hogy az EU álláspontja világos, Zelenszkijt törvényesen választották meg szabad, fair és demokratikus választásokon, az EU pedig kulcsfontosságú szövetségese Ukrajnának, még akkor is, ha az nem tagállam.
A kontinens jövőjéről szóló megbeszélésekben Magyarországnak nem nagyon osztottak lapot. Orbán Viktort sem különösebben foglalkoztatta az egész, a külföldi közönségnek szóló X-es posztjait végignézve elmúlt napokban a kormányfő a „globalista-liberális-Soros” civilszervezeteknek juttatott amerikai és EU-s pénzekkel volt elfoglalva, illetve az oroszbarát Milorad Dodik látogatására és a trumpista Tucker Carlson interjújára volt büszke.