Közleményt adott ki a főváros, miután úgy ítélték meg, hogy „a sajtóban több helyen félreérthető, felületes információk jelentek meg az aluljárókban történő helyben sütés szabályozása kapcsán”. A közleményben pontokba szedték, miért nem támogatják a sütödék működtetését a budapesti aluljárókban. Eszerint:
az aluljárókban kialakított üzlethelyiségek és pavilonok közmű-kiépítettsége és kialakítása a legtöbb esetben nem alkalmas a helyben sütésre.
Minden üzlethelyiség, illetve pavilon esetében egyedi az elbírálás
Az elbírálás az aluljárókban lévő üzlethelyiségek és pavilonok bérleti szerződéseinek, illetve közterület-használatra vonatkozó hatósági szerződéseinek lejártához, illetve megújításához igazodik.
A bérlők kellő időben előre tájékoztatást kaptak, így elegendő idejük volt a felkészülésre: már a tavalyi döntések során jelezték a lejáró szerződéssel érintett ügyfeleknek, hogy egyes tevékenységük csak 2024. december 31-ig folytatható.
Az elbírálás során a hivatal és az aluljáró üzemeltetője vizsgálja, hogy olajjal/zsírral történik-e a helyben sütés, a helyben elkészített ételek előkészítése vagy sütése során keletkezik-e zsiradék, továbbá a készítés során alkalmazott eszközök takarítása, mosogatása során a csatornarendszerbe kerülhet-e szennyező anyag. Az elbírálás az egyes aluljárók eltérő kialakítására figyelemmel történik, hiszen a különböző eljárások más és más hatással vannak az adott aluljáró közműveire és a köztisztaságra.
Az új szabályozási kereteket a főváros több okkal magyarázza. Azt írták: a fővárosi aluljárók nagy része a 60-as, 70-es, 80-as években épült, főként a gyalogos közlekedési funkció támogatására, ezt kiegészítve egy-két üzlethelyiséggel. A 80-as években terjedtek el azok a pavilonok, amelyek közterület-használati engedéllyel létesültek, utólag. Ezek nem rendelkeztek közműbekötésekkel, mivel az aluljáró közforgalmi területeinek kevéssé forgalmas részeiből lettek leválasztva. A pavilonok létesítésükkor jellemzően táskákat, ruhákat árultak, amihez nem volt szükség vízre, szennyvízelvezetésre, jelentős áramigényre.
Később azonban egyre inkább csak az élelmiszer eladása vált rentábilis kereskedelmi tevékenységgé, ezért ez a profil kezdett elterjedni. Az idők során – a főváros szerint – egyre nagyobb energiaigényű gépeket telepítettek a pavilonokba, egyre több élelmiszer-forgalmazási funkció kezdett terjedni, így a mára már 50–60 éves hálózatoknak kell kiszolgálniuk a jelentős mértékben megnövekedett igénybevételt, valamint a nem minden esetben megfelelő használatból eredő terheléseket.
A problémák között említik, hogy a zsír és a használt olaj csatornába kerülésének, a csatornarendszer károsításának környezeti, köztisztasági, közegészségügyi és üzemeltetési következményei messze túlmutatnak az aluljárók üzlethelyiségeinek kiszolgálásán. A pavilonok működtetői számára – mint írták – előírás a zsírfogó használata, a keletkezett zsiradék kötelező, dokumentált elszállíttatása,
mégis rendszeresek a dugulások az aluljárók csapadékvíz-elvezető rendszereiben, amit a csapadékcsatornába öntött ételmaradék és zsiradék okoz.
A közlemény szerint az ételkészítést, különösen a zsiradékban sütést csak olyan aluljárókban indokolt engedélyezni, ahol igazoltan kizárhatóak a problémák, vagyis kizárt, hogy zsír kerüljön a csatornába, és a helyiség elhelyezkedése is lehetővé teszi a szagok kivezetését.
The post Ezért nem támogatja az aluljárós büfék működtetését a főváros first appeared on 24.hu.