Milliókon ülsz és nem is tudsz róla: ezeket a tárgyakat nézd meg nagyon, mielőtt kidobod őket!

„Amikor beköltöztem a lakásomba, a pince dugig volt a hárommal ezelőtt itt lakó néni holmijaival. Azzal a felkiáltással, hogy egyszer nekem is lehet szerencsém, azt reméltem, hogy talán rejt egy Munkácsy-festményt, de legalábbis Ming korabeli vázát, de a sok szemét mellett csak egy macskacsontvázba futottunk bele.” Andi kollégánknak nem jött be, de neked még bejöhet: rengeteg háztartásban csak úgy hányódnak a limlomok, kacatok, biszbaszok – vagyis az ennek titulált, valójában azonban (potenciálisan) rendkívül értékes tárgyak. Első kiadású könyvek és lemezek, art deco lámpa, Herendi-gyanús nippek, sőt, számítógépes játékokról szóló magazinok: lehet, hogy nem is tudtad, mennyit kereshetsz ezeken, ha ügyesen hirdeted őket!

Sorba szedtük a fontosabb kategóriákat, és összegyűjtöttünk pár tippet és buktatót.

Lemezek

Nagyjából tíz éve robbant ki a második bakelitforradalom, azaz fiatalok milliói kezdték el olyan ütemben vásárolni a friss albumokat, újra kiadott klasszikusokat és (szerencsére) a second hand tételeket, mintha nem lenne holnap. Sokan közülük azért, mert divat, vagy mert a lemezek szép tárgyak, amelyeket ki lehet tenni a falra, polcra, nem mintha ezzel bármi baj lenne, szerencsés esetben még meg is hallgatják őket. Sokan azért, mert így szállnak szembe a zenészeket lehúzó és a zeneipart túszul ejtő streamingszolgáltatók őrületével, és fedezik fel újra, hogy zenét hallgatni odaadást és figyelmet igénylő szertartás. Sokaknál pedig komoly gyűjtőszenvedéllyé súlyosbodik ez, részben a zene iránti tiszteletből, részben meg azért, mert a bakelit a megfelelő felszereléssel sokkal, de sokkal jobban szól, mint a Spotify. (Ők azok, akik tudják azt is, hogy az nem is bakelit, hanem vinyl; mondanánk, hogy tőlük elnézést kérünk, de valószínűleg már e bekezdés első mondatánál abbahagyták ezt a cikket és a kommentdobozba gépelnek épp vadul.)

Éppen ezért a leginkább kínálkozó hely, ahol elkezdhetjük a kincsvadászatot, a családi lemezgyűjtemény. Amely jó eséllyel létezik: a 20. századi magyar családok sorsa nagyon sokszínű, de az biztos, hogy egy ponton minden háztartásban elkezdett valaki lemezeket vásárolni. A rossz hír éppen ezért az, hogy ilyen gyűjteményekkel tele vannak az adományboltok, ahol ezer-kétezer forintért árulják a Koncz Zsuzsa- és Neoton Família-életműveket, a külföldi klasszikusok „jugó” kiadásairól nem is beszélve. Így is érdemes átnézni azonban az otthoni kollekciót, kincseket ugyanis akár úgy is találhatunk, hogy a vásárláskor talán még nem is tudták a szüleink, nagyszüleink, milyen értéke lesz a lemeznek később. Ezekre figyeljünk:

Első kiadású albumok. Ehhez kell némi kutatómunka, nem árt tudni ugyanis, melyik lemez mikor jelent meg, és értelmezni is kell a borítón és a lemezen található jelzéseket, de a hanglemezsznobok egyik vesszőparipája, hogy a gyártás elején a lehető legjobb állapotban van a nyomómatrica, ami a lemezekbe préseli a barázdákat, amelyből aztán – leegyszerűsítve – hang lesz a lejátszó tűje alatt, ezért szeretik az első kiadásokat. Az első példány pedig maga a Szent Grál egy-egy klasszikus album esetén. A jól megőrzött, nem tépett borítójú első kiadású lemezekért sok tízezret, vagy akár százezreket is fizetnek a gyűjtők.
Különleges kiadások. Magyarországon ugyan viszonylag keveset kísérleteztek az alternatív borítókkal és a színezett, esetleg mintásra festett lemezekkel – a sznobok szerint ráadásul ezek nem is szólnak olyan jól –, de ha találunk egy-egy ilyet, kezdhetünk gyanakodni, hogy kincsre bukkantunk. A mai napig keringenek legendák a hecc kedvéért különféle festékekkel kísérletező hanglemezgyári munkásokról, akiknek a keze alól kikerült (értsd: kicsempészték) egy-egy LGT-album. Ha ilyet találsz, vigyázz rá nagyon, és csak annak add tovább, aki tudja értékelni!

Lemezjátszók, deckek

A hanglemezek után logikus lenne, hogy az azokat lejátszó készülékek közt is akadnak értékes darabok, de sajnos el kell oszlatnunk az illúziókat: bármilyen csodás tárgyaknak is tűnnek, akkora a választék az új modellekből a pártízezrestől a milliós kategóriáig, hogy a hetvenes-nyolcvanas években gyártott lemezjátszók bizony nem rúgnak labdába. Főleg, hogy a mostaniak jó része már Bluetooth-kapcsolatot és digitalizáló funkciót is tartalmaz, ezek pedig nagyon jól jönnek, hiába fújnak rá az audiofil megszállottak. Nem mintha baj lenne a régi lejátszókkal, de évtizedes elhanyagoltság után formába hozni őket, azaz találni hozzájuk hangszedőt, tűt, ha kell, szíjat, nem kis munka és költség, nem véletlen, hogy még a jó minőségű példányok is legfeljebb 10-20 ezer forintokért cserélnek gazdát.

Az egyébként – vásárlói oldalról – tény, hogy sokkal jobban jársz egy tisztességes, használt lejátszóval, mint egy olcsó, „retró” stílusú, sokszor beépített hangszórót is tartalmazó, és/vagy kinyitható, bőröndszerű kivitelezésű termékkel, ezek ugyanis nem csak rettenetes minőségűek, de hosszú távon árthatnak is a lemezeidnek. Azaz használt lejátszót venni hálás, eladni kevésbé.

Hasonló, de némileg biztatóbb a helyzet a nyolcvanas években minden hifitorony részét képező kazettás deckekkel, ezek ugyanis egészen tisztességes összegekért pörögnek a használtpiacon. A lemezjátszókkal ellentétben ugyanis viszonylag kevés tényleg jó minőségű kazettás magnó és deck kapható újonnan, miközben már most tudni, hogy a formátum és a kazettahallgatás mint közösségi aktus lesz a következő retroőrület: Nyugat-Európában és Amerikában már minden magára valamit is adó punk- és indiefolk-együttes kiadja az albumait kazin is, és a hanglemezfetisiszták híreszteléseivel ellentétben a hangminőség is teljesen oké. Az eredmény: a működő, neves gyártótól származó deckeket simán el lehet passzolni húsz-harmincezrekért, ha kétkazettás, és a „megkíméltnél” kicsivel jobb állapotban van, még sokkal többért.

Étkészlet, csetreszek

Az, hogy a nagyszülői ház része az étkészlettel és ezzel a ma divatos ikeás-jüszkös igényszinttel nézve giccses csetreszekkel és nippekkel telepakolt szekrény, amelyet soha senki nem nyit ki. A porcelán kis biszbaszokhoz ugyanis nem szabad nyúlni, az étkészlet pedig „a vendégeknek van”, függetlenül attól, hogy azok a vendégek sosem jönnek el, akiknek a kedvéért elővennénk ezeket (talán rég nem is léteznek), a családnak meg ugye jó lesz a „rendes” tányér is. És bár a logisztika nem egyszerű, ha az ember megkapja őket örökségként, vagy rájuk bukkan, érdemes óvatosan átnézni őket. A Herendi-gyár története ugyanis viharos, volt időszak, amikor ezek a tárgyak földi halandók számára megvásárolhatóak voltak, és nem is mindig tüntették fel (vagy nem mindig látszik) a márkajelzés, a többi méltán híres, hungarikumszámba menő vállalatról nem is beszélve. „Amiket anyukám rám hagyott, és ér is valamit az Hajnalka mintás Hollóházi-étkészlet, és erre én is nagyon vigyázok, mert tisztában vagyok az értékével, és nem olcsó egy fullos készlet” – mondta az egyik megszólalónk.

Családi örökség még nálam a Zsolnay mesebögre-készlet, amik darabjátért van, aki elkér 8-10 ezer forintot.

Én például évekig használtam egy evőeszközkészletet, amelyet bontatlanul, teljesen új állapotban kaptam meg az apai nagyanyámtól, amikor beköltöztem életem első saját lakásába, és csak akkor jöttem rá, hogy

amikor kidobtam volna a dobozát. Bár átfutott az agyamon, hogy érhet valamit, az akkor már elhunyt nagyanyám emléke előtt tisztelegve még sok évig használtam őket.

Bútorok, könyvek

Mielőtt hívnád a konténert, mindenképp olvasd el Anett mondatait, aki, ha nem az nlc tartalmait menedzselné, régiségkereskedőként futna be épp hatalmas karriert, és padlásbúvárként alighanem milliós megtekintésű, tematikus reality show-ja is lenne a YouTube-on. „Ha tehetném, bútorokat gyűjtenék, mert ezek érnek a legtöbbet: egyes szekreterekért képesek elkérni 4-500.000 forintokat. Csak nincs hol tárolnom őket. A régi lámpák (főleg az art deco stílusúak) és csillárok is nagyon menők, és drágán mennek, de egy-két fotelért is horribilis árakat lehet elkérni. Bár lenne pár ilyen elfekvőben itthon!”

Mindenki hallott már olyan sztorit, hogy milliós értékű könyvek kerültek elő egy családi könyvtárból, amikor végre áttúrták a gyűjteményt, de azt kevesen tudják, hogy a Bibliákra különösen érdemes figyelni. „A régi és különleges kiadású Bibliák milliókért mennek az akuciókon, ilyen pedig simán fellelhető nagymamáknál és nagypapáknál, szóval csak okosan velük! Ezek nagyon nagy értéket képviselnek. Nekem van pár régi (többszáz éves) könyvem itthon hagyatékból, több napot töltöttem el azzal, hogy ezt anno szelektáltam, kiválogattam, letakarítottam, dobozoltam, már csak felbecsültetni kéne. A szerzők által dedikált is nagy értékekkel bírnak, és van, akik észre sem veszik, hogy milyen értékből szabadulnak meg, amikor kipakolják a könyvespolcukat egy dedikált József Attila aláírással, és elvitetik valakivel, mondván, hogy a könyv nem érték. Óh, dehogynem!  Igen, rengeteg könyv van, amiből rengeteg van a piacon, de van néhány ritka példány, amiből már alig akad néhány darab, és ezek igazi jackpotok lehetnek. Bárcsak lenne birtokban egy-két ilyen, de sajnos nincs, viszont a Kaland, játék, kockázat-könyvek is 10-20 ezer forintért mennek szép állapotban és az ilyesmi nem is annyira régi ereklye.  Nemrég a piacon vettem 7 ilyen könyvet 1400 forintért, néhány ritkábbért 15-20 000 forintot is el lehet kérni, de még nem volt szívem eladni őket, mert gyerekkori nosztalgia. A retró régi mesekönyvek is drágák, az Anna, Peti, Gergő-könyvekről ne is beszéljünk: nem régi, de mivel nem adták ki őket újra, nagyon fellőtték az árukat.”

Számítástechnika

Egy Commodore 64-ben, ahogy a neve is sugallja, 64 kilobyte memória ül. Egy átlagos mai laptopban 8-16 gigabyte, azaz két-háromszázezerszer annyi. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ennyivel olcsóbbak lennének – sőt! Bár a gyakorlati hasznuk vitatható, élénk és lelkes szubkultúra gyűjti és kelti életre a régi számítógépeket, még fejlesztenek is rájuk, sőt, van, aki (részben) ezzel készít zenét – a műfajt chiptune-nak hívják, és nagyon vicces lejátszási listákat találunk, ha YouTube-on, Spotifyon rákeresünk.

A régi számítógépekkel az a baj, hogy kábelek, átalakítók híján nehéz őket a mai tévékre, monitorokra csatlakoztatni, azaz ellenőrizni sem tudjuk, működnek-e. Ha azonban mégis sikerül, a vállalható állapotú és működőképes példányok 10-20 ezer forint közötti összegekért cserélnek gazdát. Ez persze nem sok, ám ha a gép makulátlan, esetleg kiegészítők is vannak hozzá – joystick, lemezek, külső kazettalejátszó –, máris megszorozhatod kettővel, ha pedig még a doboza is megvan, akár hárommal is. Egyébként is igaz, hogy

Az unboxing-élmény valamiért kortól, nemtől, társadalmi háttértől függetlenül alapvető igénye az emberiségnek.

A nyolcvanas-kilencvenes évek dobozos számítógépes játékai – Commodore, Amiga, PC – is szépen pörögnek, 10-15 ezer forintot biztosan fizetnek ezekért a gyűjtők. Érdekes szubkultúra még a számítógépes magazinokat gyűjtőké: ha olvasható állapotban porosodik valahol például egy-egy egész évnyi PC Guru, vagy 576 Kilobyte, azt is meghirdetheted 10 ezer körüli összegért. Meglepődsz majd, milyen hamar elviszik majd őket, azon meg pláne, hogy mennyire érdekes emberekkel találkozol közben.

The post Milliókon ülsz és nem is tudsz róla: ezeket a tárgyakat nézd meg nagyon, mielőtt kidobod őket! first appeared on nlc.