Berlinben a filmek sajtótájékoztatóin általában a rendező mellett a főszereplők és fontosabb stábtagok is fel szoktak vonulni, épp ezért volt különleges, amikor kiderült, hogy a Sehol se otthon című Bob Dylan életrajzi-filmet kizárólag a főszereplője, Timothée Chalamet kíséri el. Látszott is rajta, hogy kicsit zavarban van, mivel a hosszú asztalnál kizárólag ő és a moderátor foglalt helyet. Chalamet persze vérprofi, semmilyen kérdéssel nem lehet zavarba hozni, bár egy ponton előfordult, hogy egy politikai aktivizmusról szóló kérdésnél a moderátor megpróbált közbeszólni, figyelmeztetve az egybegyűlteket, hogy maradjanak a szigorúbban a filmhez kötődő kérdéseknél.
Elsőre azt gondolnánk, hogy a 29 éves Chalamet nem igazán rajong egy olyan régi zenészhős muzsikájáért, mint amilyen Bob Dylan, és ezt a helyszínen maga is megerősítette.
Korábban ilyen Top 50 fickó voltam, aki csak a mai legnagyobb slágereket hallgatja
– mondta, hozzátéve, hogy a film hatására fedezte a korábbi idők nagy muzsikáit, és rájött, hogy mi mindent tartogat még számára a zene.
Timothée Chalamet Berlinben (Fotó: Profimédia)
„Nem vagyok zenész, színész vagyok, ezért mérhetetlenül inspiráló volt olyasvalaki bőrébe bújni, aki zenészek generációinak taposta ki az utat. James Mangold hihetetlen forgatókönyvet írt. Ez a film az életemben egy öt és féléves szakaszt jelentett, ezért többet jelent számomra, mint bármi, amin eddig dolgoztam. De elsősorban az ember és a legenda, Bob Dylan miatt akartam megcsinálni a filmet, mert szerettem volna egy kicsit magamévá tenni a világlátását.”
Chalamet a sajtótájékoztatón lassan oldódott fel, eleinte sokszor az asztalt nézte maga előtt, de ahogy haladt az idő, ő is egyre közvetlenebb lett. Egy ponton még azt is megjegyezte, hogy „azért szeretek Európába jönni, mert itt jobb kérdéseket kapok.”
A Dylanről szóló kérdéseknél gyakran bevetette a „nem beszélhetek Bob helyett, mert ő még mindig köztünk van és éli az életét Malibuban” mondatát, ám ennek ellenére néha mégis előfordult, hogy Bob Dylan helyett beszélt.
„Szerintem a politikai aktivizmus és a politikusabb szövegek fontosak voltak számára a hatvanas években, akkoriban ezek által tudta jobban kifejezni magát. De közben érdekelte a korszak rock and roll muzsikája is, Buddy Holly, Little Richard, Elvis Presley… Ezeket az embereket inspirálónak találta. Amikor már abban a pozícióban volt, hogy megtehette, maga köré gyűjtött egy zenekart, mert akkoriban a kultúrában már olyan bandák voltak a legmeghatározóbbak, mint a Beatles vagy a Rolling Stones. Az nem aktivizmus volt részéről, hogy ő is zenekarra váltott, egyszerűen csak jobb móka volt számára bandában játszani a rock and rollt. De az aktivizmus sosem kopott ki belőle. Ott volt a híres Farm Aid jótékonysági koncert például, amikor Willie Nelsonnal és a többiekkel az elszegényedő amerikai gazdálkodókat próbálták segíteni, és egy percig sem volt kérdéses számára, hogy azon részt kell vennie.”
Timothée Chalamet a berlini sajtótájékoztatón (fotó: Profimédia)
Elmesélte tovább azt is, hogy némi súlyt vett le a válláról, hogy Dylan a hatvanas években még nem volt annyira jó gitáros, mint később, de még így is komoly magasságokhoz kellett felérnie, hiába volt öt és fél éve a gyakorlásra.
Nagyon büszke vagy rá, hogy a filmben élőben vettünk fel nagy koncertjeleneteket. Szerencsére nem nagyon kérhetik számon az emberek, hogy másképp játszom a dalokat, mind Dylan, mert a koncerteken Dylan is másképp játszotta őket, mint az albumokon.
Elmondta, hogy nem szeret akadémikusan felkészülni a szerepeire, egyszerűen csak belebújik az anyagba és hosszú ideig benne él.
„Ezt az öt és fél évet nem is munkaként fogtam fel, hiszen ott volt nekem Dylan, aki végig vezetett az utamon. És máig is vezet.”
Szóba került az is, hogy az utóbbi években már több filmjében nemcsak színész, hanem producer is volt, bár kijelentette, hogy nem szeretne ebből rendszert csinálni.
„Sosem szeretnék olyan producer lenni, akinek csak az a fontos, hogy a neve ott virítson producerként a stáblistán, és emiatt végső soron több pénzt akaszthasson le magának. Csak olyankor érzem, hogy producerként is be akarok szállni, ha tényleg magaménak érzem az anyagot. Ez így volt a Csontok meg mindben, így volt a Sehol se otthon és így volt a Marty Supreme film esetében is, és ezekre mind nagyon büszke vagyok.”
Chalamet – aki nem először járt Berlinben – elmondta, hogy két hónapja folyamatosan erről a filmről beszél, de imádja Bob Dylant, és ha kellene, egy éven át is tudna beszélni róla. Nagyon büszke erre a filmre, különösen azért, mert manapság már nem sűrűn készítenek hasonló mozikat, ezért is annyira büszke, hogy részt vehetett benne. És hogy mi alapján választ szerepeket?
Nem akarok itt kérkedni, hogy aztán valami fickó megnézzen a YouTube-on, és azt mondja, hogy b***ódjon meg ez az öntelt alak. Elég unalmas vagyok ilyen szempontból. Egyszerűen csak próbálok találni egy fantasztikus rendezőt, akivel egy közös álmon dolgozhatunk. Eddig nagy szerencsém volt, hiszen voltak filmjeim Greta Gerwiggel, Denis Villeneuve-vel és Luca Guadagninoval is. Lehet, hogy sok komoly filmet forgatok, de úgy érzem fontos az is, hogy ne vegyem annyira komolyan magam.
Amikor a hírnevéről és a népszerűséghez való viszonyáról kérdezték, egy kicsit személyesebb terepre tévedt:
Azokhoz a jelenetekhez volt a legkönnyebb kapcsolódnom, amikor Bob az újonnan jött hírnevével küzd. De ez nem egy intellektuális folyamat. Ami az elmúlt hét évet jelenti, ez egyszerűen csak megtörtént velem. Persze a létezésedről önmagában beszélni nem túl izgalmas, mert nem nagyon lehet következtetéseket levonni belőle. Egyszerűen csak lehajtom a fejem és megyek előre tovább.
„Pont úgy, ahogy Bob is tette, mielőtt egy kicsit eltűnt a motoros balesete után. Nem érzem úgy, hogy a siker szétzúzott volna. Hatalmas filmrajongó vagyok, és szeretem tanulmányozni a filmipar működését. Ma már sokkal többen néznek meg egy filmet otthon a képernyőn, mint a mozikban. Egyre kevesebb ilyen film készül, de úgy érzem az én szívem a helyén van, hogy olyan filmeket forgathatok, mint ez vagy a Szólíts a neveden. Azt nem mondhatom, hogy én lennék a legtehetségesebb, de az biztos, hogy a szívemet minden munkámba beleteszem, és tudom, hogy nagyon keményen dolgozom. Amíg olyan filmeken dolgozhatok, mint a Sehol se otthon, addig nincs okom panaszra. Szeretnék olyan filmekben részt venni, amikre büszke vagyok.”
A Sehol se otthon már látható a magyar mozik műsorán.
The post Timothée Chalamet: „Komoly filmeket csinálok, de ettől még nem kell magamat mindig komolyan venni” first appeared on nlc.