Miután a magyar kormány pár évvel ezelőtt egy törvénymódosítással papíron gyakorlatilag betiltotta a transzneműséget, két héttel ezelőtt a rendőrség őrizetbe vette a kiskunhalasi orvosokat, akik az országban szinte egyedüliként végeztek nemi megerősítő műtéteket és a transzneműek számára elengedhetetlen hormonkezeléseket, miközben az állam a szükséges hormonkészítmények hozzáférhetőségét is jelentősen megnehezíti. Így veszélybe került azoknak az egészsége, akik kezelés alatt álltak, mert sokuknak nincs saját hormontermelése, a transznemű emberek mentális egészsége pedig már enélkül is rosszabb volt az átlagnál: nemzetközi kutatások szerint a csoport tagjainak körében kiugróan magas a depresszió és az öngyilkosságok aránya. (Magyar kutatások nem léteznek, mert itthon a transzneműséget egyszerűen nem veszik számításba.)
A kormánypropaganda igyekezett úgy maszatolgatni az esetet, mintha az orvosokat a „nemváltó műtétek” miatt börtönözték volna be, pedig azok legálisak Magyarországon. Hivatalosan a gyanú „kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés”, mert a magánpraxisukat állami intézményben folytatták, de a kórház kiáll mellettük, és az előzetes letartóztatásba helyezésük minimum 30 napra is szokatlanul kemény döntésnek tűnik.
Ezzel majdnem pontosan, és talán nem is véletlenül egyidőben Donald Trump egyik legelső teendője volt a beiktatása után, hogy aláírja a rendeleteket, amik szerint az Egyesült Államokban csak két nem létezik, amik nem változtathatók meg, a transznemű emberek nem szolgálhatnak a hadseregben, nem vehetnek részt az olimpián, és 19 éves koruk alatt semmilyen orvosi tranzícióval kapcsolatos kezelést nem kaphatnak.
Mindezek apropóján szombat délután nagyjából nyolcvanan, transznemű emberek, rokonaik és más támogatóik tüntettek a transzneműek jogaiért a Szabadság téren.
Bár az eseményt nem profi szervezetek, hanem magánemberek szervezték annak minden gyerekbetegségével együtt, azért a többnyire riadt arcú fiatalokból álló közönség gyér összlétszámában így sem volt nehéz meglátni annak az abszurditását, hogy a szélsőjobboldali politika úgy állítja be a populáció hozzávetőleg kevesebb, mint 1 százalékát alkotó csoportot, mintha nem egy kiszolgáltatott, félelemben élő kisebbségről lenne szó, hanem a fennálló társadalmi rend megdöntésére felesküdött, veszélyes woke-seregekről.
„A nemzetközi irányelvek egyetértenek abban, hogy a nemi megerősítő kezelések javítják a transznemű emberek életminőségét, csökkentik az öngyilkossági gondolatok megjelenésének arányát, valamint az öngyilkossági kísérletek számát is. Tehát a nemi megerősítő kezelések életeket mentenek” – fejtette ki beszédében az esemény egyik szervezője, Gömbicz Anita, hogy mitől fosztják meg a transzneműeket a kezelések ellehetetlenítésével. Szerinte nem tudni, hány transz ember lesz öngyilkos nap mint nap az abból adódó kilátástalanság és elkeseredettség miatt, hogy nem bírja elviselni a saját testét, ami gyakori jelenség a transzneműek körében. „A diszfória kínzó szenvedés: mintha egy szúrós pulcsit nem tudnál letépni magadról, hiába vakarod, hiába szabadulnál, hiszen a saját bőröd az. Vagy mintha egy autóbalesetben összeroncsolódna a teljes tested, de te azzal születtél, és hiába kiabálsz segítségért, hiába könyörögsz megoldásért, a magyar rendszer nem hallja meg.” Gömbicz férje transznemű, akiért rendszeresen aggódott, hogy kárt fog tenni magában, mert nem bírja elviselni a saját testét. „Számtalanszor kérdezte meg tőlem félig viccesen, félig komolyan, hogy nem hozhatnánk-e egy konyhakést, és oldhatnánk meg itthon.”
Aztán 2023 szeptemberében nemi megerősítő műtéten esett át, és Gömbicz szerint „olyan boldog volt, mint soha azelőtt, és soha többé nem kellett féltenem. Úgy érzem, az orvos megmentette az életét, ezért örökké hálás leszek neki.”
„A doktornő letartóztatásával több száz, vagy meg merem kockáztatni, hogy több mint ezer transznemű ember maradt orvosi kontroll nélkül. Ők most kétségbeesetten keresik a megoldást. Nem tudják, nem tudjuk, hogyan tovább, mert alig van szakember, aki vállalja az ellátásunkat. De ha találnánk is ilyen szakembert, hamar a bürokrácia útvesztőiben találnánk magunkat, újabb szakvéleményeket és engedélyeket kell beszereznünk. Pedig mi csak egy dolgot szeretnénk: élni az életünket” – emelte ki a szintén beszédet mondó transz nő, Kecskés Liza. Sok tapasztalata van azzal is, hogy milyen kínos vagy kellemetlen helyzetekhez vezet, hogy a hivatalos irataiban férfinév szerepel. Az emberek gyakran nem rosszindulatúak, de nem értik, miért nem változtatja meg a nevét, ezért el kell nekik magyaráznia, hogy ezt nem teheti meg.
„Nem értik, miért nem engedik meg nekünk ezt az apróságot, hogy olyan név és nem szerepeljen az iratainkon, amit magunknak érzünk. Nem értik és nem értjük mi sem” – mondja. „Nyissuk ki a történelemkönyvet, és nézzük meg, mi történt 90 évvel ezelőtt. Hogyan kezdődött az, ami végül tragédiához vezetett? Megdöbbentő a hasonlóság. Nem akarom elhinni, hogy ez újra megtörténik. Nem akarom elhinni, hogy ismét a gyűlölet sötét évtizedei következnek.” Szerinte „genderpropaganda nem létezik, mert a nemi identitásunk nem megváltoztatható, és ami nem megváltoztatható, azt nem is lehet propagálni. Ahogy nem járunk óvodákba se, hogy rábeszéljük a gyerekeket arra, hogy váltsanak nemet. Ezek hazugságok.”
Az utolsóként felszólaló Nagy Bresalio többek között kiemeli, hogy „az orvosok ellehetetlenítése nemcsak azt akadályozza, hogy aki hormonkezelést akar, az elkezdhesse, de a már hormonkezelésben részt vevőknek is egy kényszerleállást iktatnak be.” Nekik már nem csak a lelki, hanem a testi egészségüket is kockára teszik, ami Nagy szerint egy vörös vonal. Ezért a transzneműek közösségének követeléseket kell megfogalmaznia, amik „nem privilégiumok, hanem alapvető emberi jogok. Ezt nem kegyadományként kérjük a hatalomtól, mint ahogy a feudalizmusban a jobbágyok könyörögtek a földesurukhoz bizonyos engedményekért, hanem potens közösségként és mozgalomként, ami a kezébe tudja venni a saját sorsát.”
Az ezután felolvasott követeléseik között szerepel a transzneműek szabad, cenzúra és tabuk nélküli reprezentációja a kultrában és médiában, a névhasználat kompromisszummentes szabadsága, és a medikális tranzíció biztonságos és kiszámítható hozzáférhetősége mindenki számára, akiknek ez az életminőségük javításához elengedhetetlenül szükséges. „Azt is követeljük, hogy ezek a jogok végleges, az embertől születésénél fogva elidegeníthetetlen alapjogokként legyenek definiálva, és ne lebegjen a fejünk fölött az a pallos, hogy egy tollvonással bármikor újra elvehetik őket. Ezek a követelések a szabadságból, egyenlőségből és azokkal járó önrendelkezésből következnek. Ezek olyan alapértékek, amiknek az elismerése és érvényesülése alapfeltétele annak, hogy egy társadalmat civilizáltnak tekinthessünk.”
A jelenleg is előzetes letartóztatásban ülő, egy őt évek óta ismerő transz aktivista szerint „nemzeti és keresztény” értékrendű kiskunhalasi doktornő számtalan transznemű ember biztonságos, életminőségét javító tranzíciójáért felel, beleértve a hormonkezelést és a nemi megerősítő műtétet is (amit egyébként kutatások szerint a műtöttek kevesebb, mint 1 százaléka bán meg.) A bebörtönzése hatalmas felháborodást keltett a transzneműek körében. Az egyik Facebook-csoport felhívására sok korábbi páciense írt neki támogató üzenetet, amiket csokorba szedve juttattak el neki. Ezek közül néhány:
„Évekkel ezelőtt sok-sok ember ajánlására kerestem fel. Óriási kő esett le a szívemről, mikor a „szárnyai alá vett”, a választott nevemen szólított, személyes konzultációnkon is olyan emberi, törődő módon foglalkozott velem, mint amiért a többiek is dicsérték. Egy új, depresszió helyett reményekkel teli fejezet nyílt az életemben. Amikor Önhöz kerültem, nem volt munkám mert a diszfória miatt nem tudtam rendszerességgel közösségbe járni. Azóta már a második munkahelyem van, mindkettőre nagyon büszke vagyok, barátokat szereztem, az életben egyre növekvő önbizalommal haladok. Határtalanul hálás vagyok a segítségéért, a támogatásáért, hogy ahogy egyre csaptak és csapnak össze a hullámok a fejünk fölött, Ön nem bezárta előttünk a kapukat, hanem azt írta: senkinek nem engedjük el a kezét.” „Maga volt az első orvos, aki emberként kezelt engem. Aki meghallgatott, amikor senki más sem tette volna. Megmentette az életem. Maga nélkül nem tudom, most itt lennék-e. Amég élek, hálás leszek önnek.” „Neked köszönhetem, hogy ki tudok állni mások elé büszkén és önazonosan, hogy boldog kapcsolataim vannak, hogy szívesen nézek a tükörbe.”„Én az életemmel és mentális egészségemmel tartozom Önnek, az Ön közbenjárása óta érzem magam embernek.”„Maga nélkül nem lennék az az ember aki ma vagyok, lehet nem is lennék. Bár az orvos-paciens kapcsolat már felbomlott köztünk más okok miatt, a szívem szakadt meg, amikor megláttam a videót, hogy most min mehet keresztül. Tiszta szívből remélem, hogy a karma dolgozik, és minden rendben lesz magával. Az ön életműve csodálatosan egyedi és emberi, és ezt már senki sem veheti el magától.”