A Pesti Műsor három hónapos, 128 zenekart felvonultató tehetségkutató versenyének döntőjét rendezték negyvenöt éve, 1980. május 24-én a Budai Ifjúsági Parkban. A zsűriben helyet kapott – Barabás János (Állami Ifjúsági Bizottság), Pándi András (KISZ KB), Erdős Péter (a létező szocializmus „popcézára”) mellett – Babos Gyula, Balázs Fecó, Benkő László, Bergendy István, Bródy János, Demjén Ferenc, Dés László, Frenreisz Károly, Katona Klári, Komjáthy György, Koncz Zsuzsa, Póka Egon, Tátrai Tibor, Török Ádám, Zorán és Turbók János (Turbina), a Kertészeti Egyetem Klubjának vezetője, az agárdi Popstrand „feltalálója”.
A végeredmény így festett: 1. Rockwell, 2.Rocktáv, 3-4. Modi-Rock, Originál. A sorrendet a döntő estéjén hirdették ki a Várkertben, ahol a záróakkord a Hungaria koncertje volt (az együttes nevét itt az eredeti, angolos, ékezet nélküli verzióban használjuk). A Dolly (Penczi Mária), Fenyő Miklós, Fekete Gyula, Kékes Zoltán, Novai Gábor, Szikora Róbert hatos már három hónappal korábban, a Budapesti Műszaki Egyetem E épületének klubjában frenetikus sikert aratott rock and roll partyjával, futótűzként terjedt a korzón a hírszenzáció a fergeteges show-ról.
Majd májusban a Parkban a szakma és a legalább nyolcezres közönség egyszerre borult le a Hungaria előtt. A díszlettől, a zenétől és a szövegektől lehidaltak a nézők-hallgatók, és a házigazda Pesti Műsor büszkeséggel vegyes örömmel írhatta:
A legújabb kori Hungaria rock and roll partyja egyedülálló itthon. A dalok gyakran blődliző, szándékosan kommersz mondatai, a színükben és szabásukban eltúlzott kosztümök, a kor zenei divatját a paródia határáig hajszálpontosan másoló hangszerelési megoldások az ismerkedés első percében csak görbe tükröt jelentenek. A második percben viszont kiderül, hogy a megjelenés jóval többet feltételezhet: a zenekar a más hazai csoportokkal szembeni könnyedségével és szikrázó lendületével divatformáló feloldást hozhat létre. Furcsa paradoxonként az új hullám a régi zene portalanítása kapcsán kezdődhet végre nálunk.
Egyéb kritikában is visszaköszönt az elismerés: „A méltánytalanul, de a történelmi szükségszerűség miatt még nem ismert rock and roll zene új divatot teremthet nálunk is. Divatot, amelyben parodizált eszközökkel a látványba, örömbe való belefeledkezés juthat érvényre. A nyolcvanas évek itthoni ifjúságára is érvényesen.”
A másfél évtizede a színen lévő Hungariától addig sosem látott elsöprő befutás a zenekarvezető Fenyőt is meglepte, noha az együttes már jó ideje vitte a rock and roll cirkuszt Nyugat-Berlinben, igaz, nem saját számokkal és magyar szövegekkel. Amikor a kinti őrületről Wilpert Imre, a lemezgyár korifeusa tudomást szerzett, megkérdezte Novai Gábort: „Ugye, van egy nagylemezhez elég nótátok?” Novai határozott igennel felelt, noha egyetlen saját számuk sem volt.
Urbán Tamás / Fortepan Újszegedi Szabadtéri Színpad 1973-ban. Hungaria együttes (Sipos Péter, Fenyő Miklós, Kékes Zoltán, a doboknál Csurgay Attila).
Végül egy hét alatt összeütötték az album dalait, s a vadonatúj örökzöldekkel vígan virítottak a Duna túloldalán. Olyannyira, hogy a parkok tekintetében Pesten és Budán egyaránt otthonos Fenyő így nyilatkozott: „Legnagyobb meglepetésünkre az egészen fiatal nézők is tomboló lelkesedéssel fogadták műsorunkat. Számukra bizonyára teljesen újszerű az ötvenes évek rockzenéje.” Nem sokkal később már így fogalmazott: „Az ifjú közönség az eddigitől eltérőt, valami mást szeretne látni és hallani, mi ezt ismertük fel.”
A legnagyobb „trouvaille-t” alighanem az jelentette, hogy a Hungaria amerikás zenét játszott, de jellegzetesen magyar produkciót adott elő, made in Hungaria. Walter Matthau is nagy, Kabos Gyula is nagy – ha nem nagyobb –, ám Kabos humora magyar humor. A Hungariáé – vagy a nyelvmester Fenyőé – is az volt.
Hatott.
The post Fenyő és a Hungaria előtt leborult a szakma, bezsongott a publikum a Budai Ifjúsági Parkban first appeared on 24.hu.