„Nem hiszem, hogy néhány év múlva is képes lennék úgy fellépni, ahogy szeretnék. Szeretnék erős lenni. Előadóként olyannak kell lenned, mint egy profi sportolónak. Nem lehet szarakodni ”– ezzel indokolta a minap Cyndi Lauper a Jimmy Kimmel Live! beszélgetős műsorban, miért döntött úgy, hogy világkörüli búcsúturnéba kezd.
Az énekesnő vörös asszimetrikus ruhában, bőrnadrágban és egy szegecsekkel összekapcsolt oldaltáskában végződő pelerinben ült és pár perccel korábban azzal viccelte meg a műsorvezetőt, hogy érkezésekor nem a saját, hanem egy apró műanyag kezet nyújtott oda neki. 71 év ide vagy oda, Cyndi Lauper ugyanazt a punk glamourt árasztotta, ami több mint negyven éve a védjegye. Ugyanazt, amivel karrierje kezdetén a Music Television (MTV) csatornán keresztül nyomatékosította, hogy, akárcsak a férfiak, a nők is szintén vágynak a szórakozásra.
Cyndi Lauper megérkezik Jimmy Kimmelhez, az El Capitan Entertainment Centre stúdiójába (Fotó: Profimedia)
Macho dumából feminista himnusz
Kezdetben senki sem jött elő és vállalta fel, hogy feminista, de én megtettem
– idézi fel memorájában Cyndi Lauper, aki nem szerénykedik. Szerinte a Girls Just Want To Have Fun egyike volt az 1980-as évek legkritikusabb és legnagyobb hatású feminista megnyilvánulásainak. Kevesen tudják azonban, hogy a dalt eredetileg nem ő szerezte. Az ominózus számot egy Robert Hazard nevű country énekes írta meg 1979-ben, az ő verziója azonban szinte teljesen ismeretlen maradt.
Hazard változatában egy férfi narratíváját ismerjük meg, ráadásul olyanét, aki nem túl szimpatikus. Azzal igyekszik hárítani a felelősségét abban, hogy csupán egyéjszakás kalandjai vannak, hogy „a lányok csak szórakozni akarnak”.
A dalt Cyndi Lauper akkori menedzsere, David Wolff ajánlotta az énekesnő figyelmébe. Habár elsőre nem nyerte el a tetszését, sikerült meggyőzni arról, hogy van benne potenciál. Lauper nem csak elektro popos hangzást adott az eredeti dalnak, hanem egyúttal teljesen új jelentéssel ruházta fel a szöveget is. Azáltal ugyanis, hogy immáron egy nő énekelte az eredetileg igen visszás szöveget, és felváltva szerepelt benne, hogy „boys just want to have fun és girls just want to have fun”, a dal immáron arról szólt, hogy a két nem tagjai alapvetően ugyanarra vágynak és a nők szabadon akarnak dönteni arról, mit kezdjenek az életükkel.
A kliptől az Amerikai Történelem Múzeumáig
Az 1983-as debütáló albumára (She’s So Unusual) felkerült dal pillanatok alatt feminista himnusz lett és sikerét tovább növelte a hozzá készült formabontó klip, mely a fénykorát élő MTV mutatott be. A videóban Cyndi Lauper bozontos vörös hajjal, kendővel és láncokkal kiegészített kisestélyiben, olcsó napszemüvegben, mezítláb úgy táncol New York utcáin nagyjából négy percen keresztül, hol egyedül, hol barátnőivel, mint aki valóban beláthatatlan magasságokból tesz arra, mit gondolnak róla mások. Érdekesség, hogy a videóban szerepel Cyndi édesanya, Catrine Domenica Gallo, illetve egy Lou Albano kapitány nevű pankrátor is (ő játszotta Cyndi édesapját). Ez utóbbi különös kollaboráció mindkét félnek előnyös volt. Hozzájárult ugyanis, hogy a dal népszerű legyen a pankráció szerelmeseinek körében és ahhoz is, hogy pankrációt szélesebb körben váljon ismertté és közkedveltté az amerikai lakosság körében.
A She’s So Unusual bombaként robbant a lemezpiacon, 65 hétig vezette a slágerlistát és 22 millió példány fogyott belőle világszerte. A lemez négy dala is slágerlista vezető lett, amire korábban nem volt példa. A lemeznek az amerikai pop kultúrára gyakorolt hatását illusztrálja, hogy a piros, vállatlan ruha, amelyet Cyndi Lauper a lemezborítón visel, jelenleg nem kisebb presztízsű helyen, mint az Amerikai Történelem Múzeumában van kiállítva.
She’s So Unusual
A következő évtizedekben több mint 30 előadó dolgozta fel különböző módokon, de maga az énekesnő is többször visszatért hozzá. Robert Hazard (aki 2008-ban elhunyt) a Girls Just Want To Have Fun után járó szerzői jogdíjak formájában, élete során körülbelül egymillió dollárra tett szert.
Ennek ellenére, bőven maradt benne tüske a történtek miatt és egyből bírósághoz fordult, amikor Cyndi Lauper egy interjúban azt állította, közösen szerezték a dalt.
A Girls Want To Have Fun üzenete nem csak a korszellemmel rezonált általánosságban, hanem Cyndi Lauper saját gyerekkorának emlékeivel is. Az énekesnő nagyon közel állt szicíliai gyökerekkel rendelkező édesanyjához, akinek szülei nem engedték, hogy lányuk zenei pályára lépjen, annak ellenére, hogy tehetsége révén ösztöndíjat nyert egy zenei iskolába. Úgy látták ugyanis, hogy az ilyesmi nem helyénvaló egy nő esetében.
Miután Catrine Gallo 2022-ben, 91 éves korában elhunyt, az énekesnő a következőket írta róla naplójában:
Olyan volt, mintha ő én lettem volna, vagy ő valahogy belém lett volna zárva. Úgy éreztem különös módon, mintha én tettem volna helyre egy nagy igazságtalanságot, amit vele szemben követtek el.
Gyárak és lemezek
Cyndi Lauper a New York-i Queensben látta meg a napvilágot Cynthia Anne Stephanie Lauperként 1953 júniusában. A római katolikus család egy kis lakásban lakott nem messze a közeli gyár negyedtől és közvetlen a szigorú szicíliai nagymama és nagypapa mellett. Amikor Cyndi öt éves lett, a szülei elváltak és pincérnőként dolgozó anyjának külön munkát kellett vállalnia, hogy eltartsa őt és két testvérét. Sokat volt egyedül ebben az időszakban. Hogy elüsse az időt, anyjának a lemezeit hallgatta és igyekezett leutánozni az előadókat. A The Beatles, Judy Garland és Barbara Streisand társaságában gyorsabban telt az idő és megteremtették neki a lehetőséget, hogy a valóság elől képzeletbeli világába meneküljön, amire egyre nagyobb szüksége lett.
„Amikor énekelek, úgy érzem, mintha valaki más lennék. Olyankor csodálatos vagyok, mintha 10 láb magas lennék. Én vagyok a legnagyobb. Én vagyok a legerősebb. Az vagyok, ami csak szeretnék lenni.”
Cyndi Lauper a Blue Angel holland turné állomásán, 1980-ban (Fotó: Rob Verhorst/Redferns)
Menekülés, koldulás
Gallottó idővel újra megházasodott, az új férj azonban erőszakos volt, ráadásul zaklatta Cyndit és a testvérét is. Mint az énekesnő memoárjából kiderül, ez volt a fő oka annak, hogy 17 évesen elhagyta a családi otthont, a szabadságnak azonban magas ára volt. Hogy fenn tudja magát tartani, New York utcáin zenéléssel gyűjtött pénzt, de volt, hogy egyenesen koldulnia kellett, hogy tudjon magának ételt venni.
Egyik alkalommal odáig fajultak a dolgok, hogy barátjával kénytelen volt elfogni és megenni egy mókust.
Rengeteg alkalmi munkája volt. Dolgozott többek közt egy vintage ruhaboltban (Screaming Mimi’s) eladóként, egy vízfesték tanfolyam diákjainak állt aktmodellt, volt gyári munkás és rövid ideig egy könykiadónak is az alkalmazottja, bérért sétáltatott lovakat és kutyákat sőt egy ideig egy sztriptízbárban is táncolt, ahol vörös haja miatt, Répa volt a művészneve.
Szóló sikere előtt megalapította a Blue Angels nevű együttest 1979-ben, a formáció azonban néhány év után csúnya véget ért. Menedzserük, akit el akartak bocsátani, 80 ezer dollárra perelte Cyndi Laupert, aki kénytelen volt a történtek nyomán csődöt jelenti.
Cyndi Lauper február 19-én lép fel a Papp László Sportarénában.
Karrierje szempontjából 1981 jelentette az első igazi mérföldkövet. Egy New York-i bárban lépett fel, amikor felfigyelt rá David Wolff, a későbbi menedzsere. Wolff volt az, aki leszerződtette a Portrait Records-hoz és 1983-ban kiadták az első lemezét rajta többek közt a Girls Just Want to Have Fun-nal és a Time After Time-mal.
Cyndi Lauper (Fotó: Everett Collection/Profimedia)
Broadwayi siker
Noha az első után második lemeze (1986, True Colors) is nagyon jól szerepelt a sikerlistákon, 1989-re elfogyott Cyndi Lauper körül a levegő. Anyagilag nehéz helyzetbe került, úgy érezte, kiadója elvesztette iránta a lelkesedését, ráadásul ebben az időszakban ért véget kapcsolata Wolffal is, akivel 82 óta a magánéletben is egy párt alkottak.
A Daily Mailnek évekkel később azt mondta:
Utólag belegondolva, talán akkor kellett volna otthagyni a kiadót és New Yorkot is, de nem tettem. Maradtam és évek teltek el úgy, hogy tudtam, már nem áll mögöttem a kiadóm.
Memoárja szerint hónapokon teltek el úgy, hogy egyedül élt egy szállodaszobában és az tartotta vissza az öngyilkosságtól, hogy nem szeretette volna, ha az újságok azt írják, ‘Girl who wanted to have fun just didn’t’. (A lánynak, aki jól akarta magát érezni, végül nem sikerült).
Cyndi Lauper azonban nem adta fel. Ha nem is szakított New Yorkkal és a zenéléssel, új irányokba is elkezdett tapogatózni és így talált rá a színházra. Többek közt szerepelt Brecht Koldusoperájában és ő szerezte a Kinky Boots (Mr. Tűsarok) nevű nagysikerű Broadway show zenéjét, melyért 2013-ban elnyerte a Tony-díjat. Ő egyike azon kevés előadóknak, akik Emmy, Grammy és Tony díjjal is büszkélkedhet.
Cyndi Lauper és a Kinky Boots szereplői a hamburgi operaház színpadán, 2017-ben (Fotó: Profimedia)
Nem egy slágeres
Cyndi Lauper esetében a zene és a vizualitás a kezdetektől kéz a kézben járt és előfordult, hogy az utóbbi elvonta a figyelmet az előbbiről. Alighanem erre utalt Jimmy Kimmel, amikor azt kérdezte az énekesnőtől, nem érzi-e, hogy a külsőségek miatt, amelyek a védjegyévé váltak, nem kapta meg a hangja azt az elismerést, amit megérdemelt volna. Noha a kérdésre az énekesnő nem válaszolt, tény, hogy kevesebben tudják, négy oktávos hangterjedelemével milyen rendkívüli zenei tehetség, mint ahányan tisztában vannak azzal, szereti a vintage ruhákat és bohókás kiegészítőket.
Cyndi Lauper eddig összesen 11 stúdió albumot és 53 dalt készített. Nehéz elhinni, de karrierje egyébként majdnem még azelőtt befejeződött, hogy elindult volna.
Amikor még csak kisebb New Yorki-i bárokban lépett fel annyira megerőltette a hangszálait a rossz éneklési technikával, hogy 1977 több orvos is azt közölte vele, soha többé nem tud majd énekelni. Szerencsére nem volt igazuk. Egy éves kényszerpihenő után és Katie Agresta nevű zenetanár segítségével – akinek tanítványai közt szerepelt később Sting és Bon Jovi is – felépült.
Cyndi Lauper egy tokiói hotelben, 1984-ben (Fotó: Koh Hasebe/Shinko Music/Getty Images)
Zenei kvalitásairól sokat elárul, hogy Cher egyik alkalommal úgy nyilatkozott róla:
„Én jó énekes vagyok, elég jó, de Cyndi egy nagyszerű, egy valódi zseni. Fantasztikus ember és nagyon tehetséges.”
Az elmúlt években egyébként saját történetet sok platformon igyekezett elmesélni. Miután memoráját (Cyndi Lauper: A Memoir) 2012-ben kiadta, családjával szerepelt egy szezont megélt, 13 részes reality showban (Cyndi Lauper: Still So Unusual) , 2023-ban pedig Let The Canari Sing címmel bemutatták a rendkívüli életútjáról és karrierjéről szóló dokumentumfilmet.
Noha egyelőre arról nem szólnak a hírek, hogy filmet is készítenének az életéből, elhamarkodott lenne kizárni, hogy egyszer erre is sor kerül. Mindenesetre, ha lesz ilyen, a szereplők kiválasztását megkönnyítheti, hogy évekkel ezelőtt az énekesnő egy The Guardiannak interjúban arról beszélt, adott esetben örülne neki, ha Julia Stiles amerikai színésznő alakítaná.
The post Volt utcazenész és aktmodell is, majd a siker országútjára lépett: Magyarországon is fellép a búcsúturnéra indult Cyndi Lauper first appeared on nlc.