Az Aszad-rezsim bukását követő két hónapban Szíria sorsának alakulása még az optimistább várakozásokat is felülmúlta. 13 év polgárháború után az ország ezer sebből vérzik, de nagy részén nyugalom van és béke. Az országnál is meglepőbb kanyarokat vett vezetője, az al-Dzsolániból lett es-Sar. De ez egy nagyon-nagyon hosszú út leges-legeleje.
2024 december 8-án egy néhány héttel korábban még csak Szíria egyetlen kis darabját uraló milícia, a Hajat Tahrír as-Sám (HTS – Levante Felszabadításáért Mozgalom) vezetője, Abu Mohammad al-Dzsoláni a damaszkuszi Omajjád mecsetben tartott beszédével lezárta az országban 2011-ben kirobbant polgárháborút. A helyszín szimbolikus volt, hiszen a mecsetet az az omajjád dinasztia alapította a 8. században, amely alatt az iszlám elindult világhódító útjára, és azóta is a muszlim világ egyik spirituális központja. De al-Dzsoláni beszéde bárhol erős lett volna, hiszen egy legalább félmillió áldozattal és több millió menekülttel járó háború végére tett pontot.
A nyugati világ által terrorszervezetként kezelt, iszlamista HTS és a korábban az al-Kaida helyi fiókszervezetét vezető al-Dzsoláni villámgyors, meglepő diadalát ugyanakkor a sokat szenvedett szírek és a külföldi szakértők is érthető aggodalommal fogadták. A 444-en akkor arról írtunk, hogy az új helyzet akár a szír polgárháború újrakezdésével, Szíria végtelen szenvedésének folytatásával járhat.
Ezek a félelmek egyáltalán nem voltak alaptalanok. A HTS előtt Szíriában gyors harctéri sikereket elérő legutóbbi iszlamista fegyveres csoport az az ISIS volt, amelynek az ország keleti és a szomszédos Irak nyugati részét leromboló rémuralma kora-középkori borzalmakat hozott. Mielőtt a HTS meghódította Damaszkuszt, ott több mint fél évszázadig az az Aszad-rezsim uralkodott, ami az ISIS-hez hasonlóan véres kezű volt, ám ha erőszak árán is, de ellenőrzése alatt tudta tartani a sokvallású és -etnikumú Szíria társadalmi csoportjait. Jogos volt a félelem, hogy erős központi hatalom nélkül ezek az ország jövőjéről egészen másképpen gondolkodó csoportok azonnal egymásnak esnek, ahogy az a szomszédos Irakban Szaddam Husszein hasonlóan hosszú uralom utáni bukását követően, 2003-tól történt.
A HTS-sel és al-Dzsolánival kapcsolatos legoptimistább jóslatok, amik azt feltételezték, hogy Damaszkusz új urainak sikerül konszolidálni és az egész országra kiterjeszteni a hatalmukat, arra számítottak, hogy Szíria „tálib light” lehet. Abból kiindulva, hogy milyen volt az élet és hogyan működtek a dolgok abban az Idlib tartományban, amit már évek óta a HTS ellenőrzött, azt tippelték, hogy a jövő Szíriája iszlamista alapokra épülhet, de a sokféleképpen értelmezhető vallási szabályok szigorú, mindenkire keményen rákényszerített alkalmazása nélkül.