Pártokról és a pártokkal szembeni ellenérzésekről, karizmatikus politikai vezetőkről és a demokratikus rendszert fenyegető veszélyekről írt szombat reggeli Facebook-bejegyzésében Gyurcsány Ferenc. A korábbi ellenzéki vezető legfőbb állítása az, hogy az emberek többsége „egész egyszerűen megveti a pártokat”, méghozzá, főleg az ellenzéki oldalon, „elsősorban a hozzájuk közelebb állókat”.
Sőt, ennél is továbbmegy, szerinte az elégedetlenek közül sokan „a létező pártokkal szemben fellépő, azok ellen szerveződő bármelyik új párt támogatását tartják az egyetlen helyes magatartásnak úgy politikailag, mint morálisan”. Nehéz nem úgy olvasni a sorokat, mint egy ezúttal sem túlságosan becsomagolt Magyar Péter- és Magyar-pártiaknak szóló kritikát, hiszen azt írja:
„A többiek, a régiek miért nem adják már fel!?” – kérdezik, de még inkább követelik, és/vagy legszívesebben olyan vezetőt támogatnak, aki messziről, jó esetben a kormányoldalról jött, vagy ha lehet, egyenesen a politikán kívülről érkezett.
Gyurcsány minden bizonnyal arra az ellenzéki közvélekedésre utal – amivel egyébként 2022-ben, az előválasztások és az ellenzéki összefogás idején még nem volt baja –, hogy a kormánypártok 2026-os legyőzésére a legnagyobb esélyt az jelenti, hogy a demokratikus ellenzéki tábor egy jelöltek állít minden parlamenti választókerületben. És ha már az előző választást megemlítettem, mintha nemcsak Magyart, hanem mintha Márki-Zayt is be akarná találni, hiszen ezt is írja egy, a demokráciák haláláról szóló műből idézve:
„»Amikor egy karizmatikus kívülálló megjelenik a színen, és fokozza a népszerűségét azzal, hogy kesztyűt dob a régi rendnek, csábítónak tűnik, hogy (azok) bevegyék maguk közé«. Mert sokan azt hiszik, hogy a lázadót majd át lehet programozni miután egyszer megszerzi a hatalmat”. Holott szerinte „látjuk, tapasztaljuk: a demokratikus politikai rendszer (maradékával) szemben fellépő elit- és pártellenes lázadók ha egyszer hatalomra kerültek, akkor az önkény rendszerét kezdték el megépíteni”. A példákat Venezuelától kezdve az USA-n keresztül Lengyelországig sorolja, sőt, „így történt ez az 1920-as évek Olaszországában és a ‘30-as évek Németországában is”.
Szerinte ez a karizmatikus vezető iránti lelkesedés „a demokratikus rendszer kívánatos korrekciója helyett annak végleges lerombolásához nyit utat”. És mit ajánl ehelyett a 106 egyéni körzeti jelöltjének bemutatását már elkezdő DK? „Mi továbbra is hiszünk a demokratikus parlamentarizmusban, az alkotmányos demokráciában. És ezt képviseljük. Megingás nélkül. Igaz, mostanában mintha kisebbségben lennénk”.