Nem árulunk el azzal nagy titkot, hogy egy évvel ezelőtt a frissen kirobbant kegyelmi botrány és az annak hullámain verődő politikai események uralták a közbeszédet, így leginkább a közéleti hírek keltették fel olvasóink figyelmét is. Ennek egyik fontos eleme volt, amikor február 16-án tüntetők tömege vonult a Hősök terére, hogy felhívják a figyelmet a gyermekvédelmi rendszer súlyos hiányosságaira. Aki felidézné magában az akkori hangulatot, annak ajánljuk az eseményről készült helyszíni tudósításunkat:
A másik terület, ami kiemelkedő érdeklődésre tett szert tavaly ilyenkor, az a nyugdíjaskorú magyar művészek pénztárcájának mérete, és sajnos nem azért, mert alig férne el a zsebükben. Elsőként Várkonyi András mesélt arról, hogyha nem lenne a színház és a tanítás, nem tudna megélni a szinkronizálásért kapott fizetéséből.
Ezekben a napokban Szerednyey Béla színész is a megélhetési problémáiról beszélt: ugyan már két évvel korábban betöltötte a nyugdíjkorhatárt, változatlanul vállal színházi szerepeket. Ennek részben az az oka, hogy átlag alatti összeget kap nyugdíjként, habár azt mondja, ez nem érte meglepetésként, mikor először kapta kézhez a nyugdíját.
Bodnár Attila, a Modern Hungária egykori énekese szintén ebben a néhány napban árulta el, hogy feleségével, Pap Ritával a színpad számukra nem pusztán örömforrás, hanem egyúttal a megélhetésüket is jelenti.
Tavaly ilyenkor sajnos be kellett számolnunk egy olyan hírről is, amely valószínűleg a méltatlan összegű nyugdíjaknál is jobban megrázta az olvasóinkat: 46 éves korában, tragikus hirtelenséggel elhunyt Jakab Ferenc virológus, aki még a koronavírus-járvány alatt tett szert országos ismertségre.
The post Egy éve ilyenkor: magyar művészek vs. nyugdíj first appeared on 24.hu.