Valahol ott húzódhat a gyerekkor és a felnőttlét határa, hogy valaki egyértelműen pozitív szónak gondolja azt, hogy „csodálatos”, vagy abban az értelemben is használja, hogy elképesztő, hihetetlen, csodával határos, bámulatra méltó.
Orbán Viktor végleg elengedte a német mainstream politikával való érdemi (azaz használható) kapcsolatait, és a minden bizonnyal kancellárrá váló CDU-s Friedrich Merz helyett hosszú távra és az AfD-re tett. Annyiban rokon lelkek ő és Alice Weidel, a német széljobbosok vezére, akire és akit fogadott, hogy ugyanazt a sémát követik: helyesen azonosítanak és mondanak ki problémákat, amiket az ellenfeleik szerint már megnevezni sem PC, majd demagóg álmegoldásokat kínálnak rájuk. Tulajdonképpen ha nem arra játszott volna hosszú évek óta a miniszterelnökünk, hogy még leeshet valahonnan egy német alufelnigyár vagy újabb Rheinmetall-deal, amennyiben az ottani dolgokba nem üti az orrát, már hosszú évek óta nyugodtan összejárhatnának.
De nem ez a csodálatos (ez eddig az ellentéte: merő cinizmus), hanem az, hogy pont annyit számít pár száz kilométer nyugati irányba, hogy a német elvtársnő egyébként történetesen leszbikus és azonos nemű párjával nevel gyermeket — ami, ugye, a magyar kormánykommunikáció szerint lényegében a szodómiának felel meg, és ha készülne róluk egy családi fotó, azt törvény szerint le kéne fóliázni, iskoláktól és templomoktól minél távolabb. Egy ideális világban a Weidel-Orbán páros sajtótájékoztatóját áhítattal figyelő miniszterek és ideológusok mindegyikét végig pásztázta volna egy kamera, főleg, amikor Weidel arról beszél, hogy szerinte az a család, amiben van gyerek, és kész. (Ami egyébként szintén egy önkényes és elég kirekesztő definíció, még mielőtt elhinnénk azt az önjellemzést, amely szerint valójában ő a liberális.) Gyermek olvasóimat, ha vannak, szerintem már a levél elején elvesztettem, úgyhogy merem jelezni, hogy ez nem egy ideális világ, de attól még van videós összefoglalónk ezekről a mágikus percekről.
A legcsodálatosabb a héten persze nem ez volt, hanem a tény, hogy marketing-költségvetés felett rendelkezhetnek Magyarországon olyan emberek, akik szerint jó ötlet Stohl Andrással autót reklámozni — és akkor az ócska Nissan-reklámok szexizmusába meg penetráns írásképébe bele sem megyek, ha már Pető Péter is megtartóztatta magát. Máshogyan, de az is ámulatra méltó, hogy a végén még értelme lesz a csádi magyar katonai jelenlétnek, amit eddig igen nehéz volt elhelyezni a birodalmi lázálmok, a különösen bonyolult vagyonmenekítés és a franciáknak szánt összetett gesztusok tengelyén. Dienes Gábriel ír arról, hogy ez a 200 magyar katona tarthatja Csádon kívül az Afrikában is éppen újra imperialista korszakát élő Oroszországot, és hogy miközben a különböző afrikai elnökök és diktátorok sorra ebrudalják ki az egykori európai gyarmattartók utolsó ottfelejtett katonáit, mindenféle random közép-európai országok, mint mi vagy a csehek nyugodtan fontoskodhatunk arrafelé. Rejtő Jenő, ha élne. (Úgyis csapongunk, szóval itt egy év eleji portrénk az íróról és arról, hogy egyáltalán nem csak kávéházakban trippelgetett.)
Szerbiában most először inog komolyan Vučić rendszere, ami abból is érzékelhető, hogy a tüntetések hatására hetente ledob egy tisztet a sakktábláról, csak hogy ő maga állva maradhasson — Szegő Iván Miklós írt arról, lehet-e olyan, hogy morális problémák sodornak el valakit Kelet-Európában. (Csodálatos volna.) Szerbiában mindenre rávetül Vučić árnyéka, úgyhogy nem csoda, hogy az ottani Dubaj, a Belgrade Waterfront történetében is sűrűn felbukkan a neve. Így hát Vincze Miklós epikus terjedelmű helyszíni beszámolóját egyszerre lehet építészeti és politikatörténeti munkaként olvasni, mindkét szempontból elképesztő és intő — mondhatnánk, csodálatos. Mint egy joviális amerikai tengerészgyalogosra bukkanni a Pilisben.
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!
The post 24/7: Rejtő Jenő, ha élne és Alice Weidel, ha liberális lenne first appeared on 24.hu.