„Én biztosan nem mondom azt, hogy soha többé Bridget Jones” – Interjú Renée Zellwegerrel

Hol tart most Bridget az életben? Hol van most, és mi változott nála?

Legutóbb ott hagytuk el Bridgetet, hogy elkezdődött a „boldogan-éltek-míg-meg-nem-halnak” életszakasza. Most pedig ott vesszük fel a fonalat, hogy a dolgok nem egészen úgy alakultak, ahogyan tervezte. Ahogyan Helen (Fielding, a regények szerzője – a ford.) is elmondta, ez a rész a legszemélyesebb az összes Bridget-történet közül, mert a gyászról és a veszteségről szól. Helen a legbensőségesebb, legféltettebb pillanatait osztotta meg – azokat, amelyeket a gyerekeivel élt meg, miközben maga is átment egy hasonló életszakaszon.

, hogyan dolgozza fel mindazt, amin keresztülment, és milyen döntéseket kellene meghoznia, hogy új fejezetet nyisson az életében. És úgy tűnik, küszködik ezzel.

Mi volt a döntő tényező abban, hogy visszatérj a szerephez? Nehéz döntés volt?

Ó, hát, őszintén szólva nem volt nehéz döntés, mert annyira szeretem ezt a karaktert. Szerencsére Bridget Jones esetében sosem az a cél, hogy csak azért csináljunk egy újabb filmet, mert megtehetjük. Mindig van valami oka annak, hogy újra visszatérünk hozzá, az életéhez és a világához. És mindig van valami a tapasztalataiban, ami visszatükrözi azt, ami éppen a világban történik – azt, amivel a társadalom küzd, különösen a nők, de tulajdonképpen mindenki, hiszen Bridget kiterjedt családja révén mindenki találhat benne valamit, amivel azonosulni tud.

Olyan, mintha mindig a megfelelő pillanatban merülnénk el újra a világában. Most sincs ez másképp. A világ rengeteget változott azóta, hogy majdnem huszonöt évvel ezelőtt elkezdtük ezt a filmes utazást. És a viszontlátás öröme nagyon is valóságos köztünk, mert az évek során valódi barátságok alakultak ki a csapatban. Hihetetlen dolog látni, hogyan fejlődött és változott mindenki, és hogy most egy új nézőpontból mesélhetjük el Bridget történetét.

Visszagondolva az első filmre, mesélnél arról, hogyan alakítottad ki Bridget karakterét?

Tudod, mi az igazán érdekes? Az, hogy Bridget és köztem a legerősebb kapcsolatot nem én érzem, hanem azok az emberek, akik szeretik őt. A könyveket világszerte óriási szeretet övezte már jóval azelőtt, hogy elkezdtük volna a filmes adaptációt. Ez egy fantasztikus dolog, mert az emberek már a könyv lapjain keresztül is bele tudták képzelni magukat Bridget helyébe. Szóval amikor lehetőség adódott arra, hogy a vászonra vigyük őt, az emberek már eleve szerelmesek voltak a karakterbe. Így már csak arra kell vigyázni, hogy ne rontsuk el! Ehhez rengeteg segítséget kaptam. Emlékszem, 1999-ben kezdtünk róla beszélgetni, majd 2000 januárjában utaztam ki, hogy elkezdjek dolgozni az akcentuson Barbara Berkeryvel, aki egy fantasztikus dialektus-coach. Vele találtuk ki, hogy a karakter sok munkatapasztalatot szerzett Amerikában, és az ott töltött idő nyomot hagyott az akcentusán, kicsit amerikanizálódott.

És az akcentus segített abban, hogy megtaláld a karaktert?

Része volt benne. De rá kellett éreznem arra is, milyen érzés lehet olyan emberként létezni a világban, aki nyíltan vállalja az érzéseit, egy igazi nyitott könyv, aki ennyire sebezhető, őszinte, tiszta és önazonos, ugyanakkor teli van optimizmussal. Ez is hozzátartozott a folyamathoz. A jelmezek is mindig segítenek, Bridget esetében különösen. Ő mindig remek ötletekkel áll elő – a kivitelezés talán nem mindig százszázalékos, de ő akkor is megy tovább. Ez mindenben tükröződik: ahogyan jár, ahogyan biciklizik, ahogyan egyszerűen létezik a világban.

Pont ez a sebezhetőség, ez a pozitivitás az, ami miatt szeretjük őt. Kevés olyan karaktert találsz, aki ennyire emberi.

Arra emlékeztet minket, hogy teljesen rendben van, ha nem vagyunk tökéletesek. Ettől még megszerezheted a szerelmet, így is sikeres lehetsz, így is boldog lehetsz – egyszerűen csak legyél jóban önmagaddal, fogadd el magad a tökéletlenségeiddel együtt.

Milyen volt számodra a negyedik rész első forgatási napja?

Idegtépő! Mindig az. Összerakod az összes részletet, elvégzed a munkát, aztán már csak bízol benne, hogy mindez összeáll – hogy Bridget Jones újra életre kel. A nagy kérdés az volt, hogy milyen lesz most? Mert nem lehet ugyanaz az ember, aki korábban volt. Senki sem az, miután keresztülment azokon a dolgokon, amiken ő. Mi sem vagyunk ugyanazok. Máshogy látjuk a világot, és remélhetőleg mindannyian fejlődtünk valamilyen módon.

A filmet Michael Morris rendezte. Miért pont ő volt a megfelelő ember a feladatra?

Michael Helen választása volt. Találkoztak, beszélgettek és Helen inspirálónak találta a nézőpontját. Aztán mi is találkoztunk és beszélgettünk, és egyértelmű volt, hogy ő egy csodálatos ember. Már egy ideje ismertem őt közös barátokon keresztül, így tudtam a munkásságáról, és már korábban is rajongója voltam. Rengeteg fantasztikus színházi munkát végzett, és természetesen ő készítette a To Leslie című filmet is, ami egy gyönyörű alkotás. Szóval nem volt kérdés, hogy tehetséges rendező, és hogy nála jó kezekben leszünk. De ettől még mindig ott van az a kis bizonytalanság: vajon megérkezik-e Bridget?

Úgy érzem, hogy Bridget mindannyiunkkal ott van a stábból. Akkor kel életre, amikor együtt nevetünk azon, ami a forgatókönyvben van, amikor elképzeljük, hogyan néz ki egy jelenet, hogyan játsszuk el, és amikor saját magunkat is meg tudjuk nevettetni – na, ekkor érkezik meg Bridget a forgatásra. Szóval csak reménykedtem benne, hogy ez működni fog. És azonnal érezhető volt. Először is, Michael annyira kedves ember. Márpedig a kedvesség az egyik legmeghatározóbb tulajdonsága Bridget Jones-nak, és emiatt tökéletesen passzolt hozzá. Jó érzés volt minden nap bemenni dolgozni – minden munkanap ünnep volt. Ő pedig hatalmas tisztelettel viszonyult mindenki munkájához.

A forgatáson azt mondta, hogy „egy gyászról szóló vígjátékot készítek – ez nem könnyű.”

Igen! Ez egy vígjáték a gyászról.

Bridget imádja a barátait. Milyen érzés volt újra együtt lenni velük?

Ó, hát, az évek alatt mindannyian családot alapítottak, csodálatos munkákat végeztek, és a magánéletük is rengeteget változott azóta, hogy először megismerkedtünk. Érdekes volt látni, hogy ez hogyan alakult Jude és Shirley, Shazza és Sally, Tom és James esetében, és természetesen Sarah Solemani esetében is, aki elképesztően tehetséges. Nagyon különleges élmény volt látni, hogy ő honnan indult, amikor még fiatal színésznőként szerepelt a Bridget Jones babát vár című filmben, és hová jutott mostanra. Azóta annyi minden történt vele – nemcsak a magánéletében, hanem a szakmai fejlődésében is, hiszen most már elismert író és rendező. Érdekes volt látni ezeket a változásokat, és hogy mindez hogyan tükröződik az életükben.

Mesélj Hugh Grant karakteréről, valamint Bridget és Daniel kapcsolatáról! Miért különleges?

Vicces, nem? Ahogyan felépíted a saját kis „kibővített családodat”, és mindenkinek meglesz benne a maga helye – aztán ha valaki változtat a pozícióján, a köztetek lévő dinamika is megváltozik. Nagyon megérintett, amikor olvastam, hogy Bridget és Daniel hogyan jutottak el erre a pontra. Mivel én is együtt nőttem fel Bridgettel, ez a fajta elkerülhetetlen fejlődés, amikor egy bizonyos életkort elérsz… annyira igaz, annyira csodálatos, és annyira különleges. Ha visszanézel az első filmre, visszagondolsz rá, hogy hol és hogyan találkoztunk először Daniel Cleaverrel, sosem képzelted volna ezt – és szerintem éppen ettől annyira bájos. Igazán meglepő, és gyönyörű.

Colin Firth is visszatér Mark Darcy szerepében, méghozzá egészen váratlan módon. Mesélhetsz erről?

Nehéz lenne, mert, ha belekezdek, rögtön elérzékenyülök, és nem tudok beszélni – pont úgy, mint a forgatáson. Egyszerűen beleszerettem ezekbe a karakterekbe. Imádom Mark Darcyrt és az ő történetét, szóval ez szinte elviselhetetlen. Olyan ez, mint maga az élet, nem igaz? Azokat a jeleneteket forgatni, tudva, hogy ő és én már nem fogjuk tudni soha többé megtenni ezt… (elérzékenyül)

Beszéljünk Chiwetel Ejiofor karakteréről, Mr. Wallikerről! Mit jelent ő Bridget számára?

Nos, Mr. Walliker Bridget kisfiának tanára az iskolában, és elég szigorú. Képes előhozni Bridgetnek azt az oldalát, amit mindannyian ismerünk – amikor kételkedik önmagában, amikor bizonytalan lesz, amikor nem biztos benne, hogy jó döntéseket hoz, hogy képes-e elérni, amit szeretne, vagy hogy egyáltalán megfelelő módon csinálja-e a dolgokat. És persze a legtöbbször mindez nevetségesen és kínosan sül el. De az, ahogyan Bridget most kezeli ezt a helyzetet egy kicsit más. Talán egy kicsit magabiztosabb, és készen áll arra, hogy szembenézzen a problémával. De ez rettentően szórakoztató. Nagyon érdekes látni, ahogyan Chiwetel sokáig titokban tartja Mr. Walliker személyes igazságát, amíg egyre jobban meg nem ismerjük őt a történet során. Ahogy a szigorú, kimért külső mögött lassan felsejlik valami más. Ő egy fantasztikus színész, és micsoda szerencse, hogy Bridgetként együtt játszhattam vele.

Leo Woodall karaktere, Rockster teljes ellentéte Mr. Wallikernek. Mit jelent Rockster Bridget számára ebben az életszakaszában?

Ó, Rockster! Kedves, melegszívű, vicces! Szerintem sok szempontból hasonlít Bridgetre – szereti a nagy nevetéseket, teli van életörömmel, melegséggel, és teljesen őszinte. Imádom, ahogyan Rockster értékeli Bridgetben mindazt, amit mi is megszerettünk benne az évek során: az emberi oldalát, a tökéletlenségét, azt, hogy olyan könnyen nevet, hogy annyira szerethető és kedves. Mintha egy tükröt tartana elé, emlékeztetve őt arra, hogy milyen értékes – egy olyan időszakban, amikor valószínűleg már egy ideje megkérdőjelezte ezt önmagában.

SPOILERVESZÉLY – A következő kérdés és válasz SPOILER-t tartalmaz!!!

Leóval teljes kapcsolati ívet jártok be az első randiktól egészen a szakításig a BBC színpadán. Milyen volt a szakítós jelenet számodra?

Képzeld, azt vettük fel először! Még alig ismertük egymást. Kézfogás a rendező, Michael házában, egy kis olvasópróba, ötletcsere, beszélgetés a jelenetekről, hogy lássuk, merre tartunk… aztán bumm, szakítás! De Leo annyira fantasztikus színész, hogy ez nem volt nehéz. Egyáltalán nem. Roxster összetöri a szíved, tudod? Micsoda szemét!

Elgondolkodtatott, hogy mit is érzek ezzel kapcsolatban. Soha nem gondoltam erre mélyebben, hiszen sosem voltam ilyen helyzetben. Érdekes tapasztalat volt. De végül is, tudod mit? A móka az móka!

Most Bridget már édesanya. Mila Jankovic és Casper Knopf alakítják Mabelt és Billyt, a filmbéli gyerekeidet. Hogyan sikerült hiteles családi kapcsolatot teremteni a vásznon?

Mila egyszerűen csodálatos. Először a születésnapomon találkoztunk egy próbán – ami történetesen Mila édesanyjának a születésnapja is volt. Erre ő rögtön felhívta a figyelmemet, nagyon izgatott lett tőle, és még egy saját készítésű képeslapot is hozott nekem. Innen indult az egész. Ő egy igazi, élettel teli, szeretetteljes kis energiabomba. Olyan gyermeki természetességgel van jelen, ami egyszerűen gyönyörű. Semmilyen korlátot nem érez, teljesen önmaga, és ettől nem lehet nem szeretni. Ha meg akartál volna alkotni valakit, aki tökéletesen illik Bridget Jones lányának szerepébe, az egyértelműen Mila. Kócos hajjal, szanaszét, tele energiával – egyértelmű volt, hogy ő Bridget Jones gyermeke.

Casper ugyanilyen tökéletes volt Billy szerepére.

Persze a való életben nem annyira komoly – nagyon vicces, mindent ki akar próbálni, és komolyan veszi a munkáját. Nagyszerűen csinálja. Mindig mosolyog, nevet, és a testvéri kapcsolat, amit Milával kialakított egyszerűen gyönyörű volt. Mindig vigyázott rá, segített neki, felkészítette, és Mila felnézett rá. Szerintem húsz év múlva is jó barátok lesznek. És egyébként… mindketten sakkmesterek! Igazi kis zsenik! Ilyet még nem láttam.

Bridget most Hampsteadben él, ami tökéletesnek tűnik számára. Mesélj erről a helyzetről!

Nos, csendesebb, hangulatosabb, nagyon régi, angol stílusú, klasszikusan angolos környék. Olyan dolgokat talál meg itt, amiket régen a régi lakónegyedében szeretett, amikor a Borough Market még csak egy kis közösség volt. Most ezt itt találta meg – egy helyet, ahol a gyerekek kimehetnek játszani. Imádtam ott lenni. Mindig is imádtam, ki ne szeretné? Hallottam, hogy VIII. Henriknek köszönhetjük, mert szeretett vadászni, és azt mondta: „Ez itt! Senki nem nyúl hozzá… soha!”

A korábbi filmekben Bridget ikonikus jelenete volt, amikor átsétált a Tower Bridge-en. Milyen érzés volt visszatérni oda és újra megcsinálni ezt a jelenetet?

Vannak pillanatok az életünkben, melyek összekötnek minket a múltunkkal. Vicces, nemrég visszatértem Austinba, ahol egyetemre jártam, és annyira más lett minden. Apám az ablakból nézhette, ahogy elindulok az egyetemre – most ezt már nem tehetné, mert egy felhőkarcoló áll előtte. De az utcák ugyanazok, és ahogy végigsétálsz rajtuk, az emlékek visszatérnek. Itt is ugyanezt éreztem.

Ez az utolsó utazásunk Bridget Jones-szal. Készen állsz elbúcsúzni tőle?

Nem. Ezúttal sokáig tartott, mire elhagytam az akcentust. Nem is akartam elhagyni. Hazaértem, és még jó ideig úgy beszéltem, mintha kettős személyiségem lenne. Én biztosan nem mondom, hogy soha többé. Ez inkább Helen dolga, nem? Amíg Bridget él benne, addig én sem mondok még végső búcsút.

Interjú: UIP-Duna Film

A Bridget Jones: Bolondulásig már látható a hazai mozik műsorán.

The post „Én biztosan nem mondom azt, hogy soha többé Bridget Jones” – Interjú Renée Zellwegerrel first appeared on nlc.