Szülés utáni regeneráció: hetek, hónapok vagy évek?

Hiába böngésztük végig a Pinterestet, a szülés utáni fizikai kényelmetlenségek és a mentális kihívások nyers és valódi arcára valószínűleg nem fog felkészíteni. A felépülés sokkal több annál, mint ami a felszínen látszik. A fizikai gyógyulás, a hormonális változások és annak újrafelfedezése, hogy kik vagyunk, akár hónapokig, sőt évekig is eltarthat.

Az anyaságba való átmenet olyan kihívásokkal jár, amelyek nem mindig láthatóak, de nagyon is valósak. Csak néhány szám: 

6 hónap a fizikai sérülések gyógyulása. 
12 hónap a fizikai felépülés. 
24 hónap a hormonális egyensúly visszaállása. 
5 év, mire az anya megtalálja magát új identitásában. 

Arról nem is beszélve, hogy a párkapcsolatok és egyéb kapcsolódásaink szintén megsínylik ezt az időszakot.

Az a bizonyos 6 hetes kontroll

A szülés után sok országban rutinszerű többhetes nyomon követés történik. Ezt a 6-8 hetes időszakot posztnatális gondozásnak nevezik, ami alatt a nők elvileg felépülnek a vajúdásból, a szülésből vagy a császármetszésből. Majd a 6 vagy 8 hetes kontrollon jobb esetben az orvos megállapítja, hogy minden rendben, és a nő ismét szexelhet. De mi történik az újdonsült anyákkal e maroknyi hét után? Általában eltűnnek az egészségügyi rendszerből, és magukra maradnak a gyógyulásban.

Tavaly egy új tudományos áttekintés jelent meg a Lancet Global Health folyóiratban – írja a The Guardian. A kutatás számos nemzetközi tanulmány összevonásával becsülte meg a hosszú távú szülés utáni állapotok mértékét. A szerzők becslése szerint az adott évben szült nők több mint egyharmada hosszú távú egészségügyi szövődményekkel küzd – ez legalább 40 millió nőt jelent világszerte. Még a látszólag szövődmények nélküli szüléseknél is felmerülhetnek problémák a későbbiekben, gyakran azután, hogy az egészségügyi rendszer már nem figyeli a nőt.

A posztpartum nem ér véget 6 hét után, hanem akkor kezdődik igazán

A szülés után fellépő egészségügyi problémák a testünk leginkább privát területeit érintik: ide tartozik az inkontinencia, a fájdalom szex közben, a szülés utáni depresszió, a tokophobia (szüléstől való félelem), valamint a krónikus fájdalom a hát alsó és a medence területén. Becslések szerint a nők 43%-a élt át fájdalmat szex közben a szülés után 2-6 hónapig, 22%-a 6-12 hónapig, 40%-a pedig 12-24 hónapig. A hüvelyi úton szült nők 19%-ánál még egy évvel a szülés után is jelentkeztek inkontinencia tünetek. A szülés utáni depressziót az elmúlt években egyre jobban felismerik, és a becslések szerint a magas jövedelmű országokban élő nők 11%-át érinti, míg a másodlagos meddőség (amikor a nő nem tud másodszorra is szülni) a nők 10,5%-át. Az alsó hátfájás a becslések szerint a nők 31,6%-át, míg a perineális fájdalom 11%-ukat érinti.

A fenti problémákról többnyire csak zárt ajtók mögött beszélünk, és a nők gyakran megkapják, hogy lépjenek túl ezen, és koncentráljanak a babára. Ám ezeket az egészségügyi kihívásokat nem könnyű figyelmen kívül hagyni, tekintettel a mindennapos fájdalomra, amelyet pusztán a WC-re járás, a szex vagy csak a puszta létezés okoz. A problémák széles körű elterjedtsége ellenére a tanulmány megállapítja, hogy még a magas jövedelmű országokban sem léteznek megfelelő irányelvek a kiemelt problémák kezelésére.

De legalább már odáig eljutottunk, hogy végre hatékony statisztikai adatokkal rendelkezünk, amelyek megmutatják a szülés utáni hosszú távú állapotokat, amelyeket nemcsak a figyelem felkeltésére, hanem megoldások kidolgozására is fel kell használni. A tanulmány szerint az egészségügyi rendszereknek 6 hétnél tovább kell folytatniuk a szülés utáni támogatást. Ez magában foglalhatja a nők 3, 6 és 12 hónapos rutinszerű ellenőrzését, amelyek során kellőképpen meg lehet bizonyosodni arról, hogy a gyógyulás a megfelelő irányba halad, és gondoskodni lehet a fájdalom vagy a tünetek enyhítéséről. 

Vegyünk példát a Távol-Keletről

Dél-Koreában például posztpartum központok működnek (más néven sanhujori központok), amelyek a szülés utáni rehabilitációt és gondozást biztosítanak az anyáknak, segítve őket a szülés utáni felépülésben és az új családi életre való felkészülésben. Ezek a központok országszerte széles körben elterjedtek, és fontos szerepet játszanak a társadalom és az egészségügyi rendszer működésében.

Dél-Koreában a világon legalacsonyabb a születésszám, ezért az állam mindent megtesz, hogy növelje a gyermekvállalási kedvet, így az anyák és újszülöttek gondozása kiemelt szerepet kap. Ezek a központok arra szolgálnak, hogy segítsenek az anyák gyors rehabilitációjában, a szoptatás elsajátításában, a gyermekgondozásban és az érzelmi támogatás biztosításában. Az anyák itt a nap 24 órájában orvosi felügyelet alatt állnak, a központok gyakran különleges orvosi és rehabilitációs kezeléseket biztosítanak, és a szolgáltatásokat személyre szabottan alakítják ki. A szobákban modern, kényelmes környezetet biztosítanak, hogy az anyák pihenhessenek és regenerálódhassanak. Az ellátás igénybevétele választás kérdése, de a pihenés és ápolás különösen fontos lehet a gyermekágyi depresszió megelőzésében is.

Dél-Koreához hasonlóan Japánban, Kínában és Tajvanon is kiemelt figyelmet szentelnek a szülés utáni regenerációnak. A rehabilitációnak dedikált központokban gyakran a hagyományos orvoslás keveredik a modern orvostudománnyal. Az egészségügyi rendszer az intézményes kereteken túl is számos programot kínál az otthonukba hazatérő nőknek, amelyek a felépülést és a mentális egészség támogatását célozzák meg.

Ezzel szemben Európában és Észak-Amerikában nem olyan elterjedtek a dedikált gyerekágyas központok, a szülés utáni gondozás sokszor inkább a háziorvosi rendszer vagy a helyi egészségügyi szolgáltatók feladata, de azért tudunk itt is jó kezdeményezésekről. Az Egyesült Államokban egyre elterjedtebbek a gyermekágyas dúla, avagy szülés utáni segítő szolgáltatások, amely során személyre szabott támogatást nyújtanak az anyáknak – erre már találunk példát Magyarországon is. Franciaországban a szülés utáni gondozást nem csak az újszülött, hanem az anya ápolásán keresztül is szemlélik. Az újdonsült anyukák otthonukban látogatják a szülésznők/védőnők és részletes medencefenék terápiát kapnak – az egészségügyi ellátórendszer által. 

Nem legyen tabu a szülés utáni regenerálódás

A szülés után fellépő problémákról beszélni senkinek sem könnyű – ez nem az a téma, amelyet egy laza baráti vacsorán felhoz az ember. Ráadásul a társadalmi elvárások és a sztereotípiák (jó anya, rossz anya, tökéletes anya stb.) is sokszor megnehezíthetik az anyák számára, hogy nyíltan beszéljenek a kihívásaikról és támogatást kérjenek. Ugyanakkor fontos, hogy beszéljünk róla, és a hosszú távú egészségügyi szövődmények körüli megbélyegzést csökkentsük. Ebben bárki segíthet az újdonsült anyának azzal, ha nemcsak az újszülöttről kérdez, hanem megkérdezi az anyát is, és válaszoljon bármit is, az ne legyen tabunak vagy kínosnak tekinthető. Olyan sokan tapasztalják meg ezeket, hogy valójában mindennaposak, és senkinek sem szabadna emiatt elszigetelten vagy egyedül éreznie magát.

Képzeljünk el egy olyan világot, ahol egy anya felépülése ugyanolyan fontos, mint a születési élménye. Ahol megadják neki az időt, az erőforrásokat és a törődést, hogy lépésről lépésre összeszedje magát. Ez egy olyan norma lenne, amit minden nő megérdemel. 

The post Szülés utáni regeneráció: hetek, hónapok vagy évek? first appeared on nlc.