„A pszichológus szakértő szerint, jó apa, szereti a lányát. Leírta ezt annak ellenére, hogy az apa bevallotta neki, a nagylányom molesztálását, mivel előtte azt a bíróságon már bizonyítani tudtam, letagadni nem tudta. Arra hivatkozott, hogy nem is nyúlt hozzá, csak ajánlatokat tett neki, abban nincs semmi rossz. Különben is, a 14 éves kislány kellette magát. A pszichológus nem látja semmi jelét, hogy indokolt lenne a felügyelt kapcsolattartás, vagy további szakértői vizsgálat. A nagylányomat is meghallgatta, és szerinte azért nem tapasztalhatók nála a PTSD tünetei, mert a vizsgálat előtt biztosan felidéztük a történteket, mi ketten, nyaralás közben. Szerinte azért fél még ma is az idősebb férfiaktól, mert eredendően félénk alkat.”
Ezt a pár mondatot száz hasonló közül ragadtuk ki a szombati tüntetésen, amelyen a múlt héten meggyilkolt japán nőre emlékeztek. Arra a japán nőre, akinek halálát még pár napja is egyszerű balesetként – dohányzás miatti lakástűzként – kezelték, és csak az őt képviselő nőjogi aktivisták nyomására „esett le” a rendőrségnek, hogy talán mégis rá kellene nézni a volt férjére, akiről mindenki tudta, hogy évek óta módszeresen bántalmazta az áldozatot.
Fotó: Neményi Márton
A fenti részlet az áldozatok történeteiből származik, ezeket a NANE nőjogi szervezet aktivistái gyűjtik és olvasták fel a tüntetésen, a Parlament előtt. Jellegzetes motívumok köszönnek vissza mindegyikben:
a bántalmazó férfiakat „jó apának” tituláló szakértők, áldozathibáztatás, rendőrök, akik lebeszélik a nőket a feljelentésről azzal, hogy „nincs magának pénze és ideje a perre”, és anyák, akik a hatóságok szerint „telebeszélik a gyerek fejét”, akit „az apa ellen nevelnek”.
„Nem tudom kikkel beszéltem, négy férfi volt civilben és egy rendőr egyenruhában” – üzente egy másik áldozat. „Ki volt készítve számomra egy szék velük szemben, hogy érezzem a férfi hatalom erejét. Borzalmas volt és megalázó volt a helyzet. Ültem én már ezen a kapitányságon éjszaka hálóruhában, segítséget kérve órákig feleslegesen. Természetesen ki lettem oktatva, elmagyarázták, hogy ez egy régi ügy, miért nem megyek el, ha ennyi bajom van a volt férjemmel, semmibe véve, az elmondott anyagi zsarolást, zaklatást, egészségügyi károsodást. Ott ültem megsemmisülve, egyedül az egyenruhás rendőr volt az, aki mindenben próbált a segítségemre lenni, és érveket hozott fel az ügyem mellett. Egyáltalán nem érdekelte őket, hogy a válóperben megkaptam a kizárólagos lakáshasználatot a bántalmazó, alkoholista, együttélésre alkalmatlan férjem életvitele miatt, aki ellen ezen a rendőrségen már több eljárás indult. Nem érdekelte őket, hogy a bántalmazás miatt kórházba kerültem, tönkrement az egészségem.”
Kötelező tananyag
A Patent Egyesület petíciót indított, amelyben minden rendőr számára kötelező oktatást követelnek a párkapcsolaton, családon belüli erőszak ügyében. „Azt akarjuk, hogy egy nő, aki veszélyben van, ne legyen láthatatlan a hatóságok számára” – írják. „Hogy amikor valaki segítségért kiált, ne kelljen attól tartania, hogy a válasz egy vállvonás lesz. Hogy a rendőrség ne az utolsó utáni pillanatban lépjen – hanem akkor, amikor még van esély megakadályozni a tragédiát.” Ha a rendőrség nem lép március 8-ig, hatalmas nőnapi demonstrációt tartanak, és személyesen viszik el nekik a petíciót, amelyre legalább tízezer aláírást várnak.
Bár a japán nőt képviselő ügyvéd, a Patent-alapító Spronz Júlia az nlc-nek elmondta, hogy annak, ahogy az ügyfele halálát kezelték, nincs köze ahhoz, hogy külföldi, hiszen a magyar nők is hasonló hozzáállást tapasztalnak, ha a rendőrséghez fordulnak, az itt élő külföldiek ettől még finoman fogalmazva rácsodálkoznak a magyar rendszer sajátosságaira, ha bajba kerülnek. Felszólalt egy amerikai nő, Amanda, aki az itt élő külföldi nőket segíti, ha bántalmazás éri őket. Ő azt mondta:
Azt hittem, tudom, mi a teendő ilyen esetekben. Kiderült azonban, hogy nem tudom.
A „teendő” – tehát az, hogy az ember a hatóságokhoz fordul, segítséget kér, vár és remél, elmondja, mi történt, sőt, még talán bizonyítékai vannak – nem segít: a rendszerszintű közöny és a magyar társadalmi hagyomány, amelyben könnyű lekeverni a nőket, reménytelen helyzetet teremt.
A tüntetés a japán nő lakása előtt kezdődött a Stollár Béla utcában, itt barátok, ismerősök szólaltak fel; ekkor még csak félezren voltunk. Az esemény – amely ekkorra már valódi tüntetés volt – az V. kerületi rendőrkapitányság előtt folytatódott, ahol több áldozat is felszólalt. A leginkább megrázó beszédet Bertók Kriszti, a másfél éve, 25 éves korában elhunyt fotós – akivel mi is interjúztunk – édesanyja mondta el. Azóta sem tudják, mi történt pontosan, nem volt helyszínelés, nem hívták be a lány partnerét, aki utoljára látta őt élve, nem kezdtek semmit a bántalmazásra utaló dokumentumokkal sem, pedig Kriszti részletesen írt naplójában arról, hogy veszélyes, érzelmileg függő, „szado-mazochista” férfiről van szó. Tudják, hogy verésre utaló nyomok voltak a testén, amikor azonban szerette volna látni a jegyzőkönyvet, a rendőrségen azzal hajtották el, hogy
mégis mit akar tudni, hogy mekkora a mája?
Az aktivisták közben kiragasztották a rendőrség falára a japán nő feljelentésire adott elutasító határozatok oldalait. A papírlapok végül a teljes falat beterítették.
Az ekkorra már ezres sokaság átvonult a Parlament elé, ott hangzottak el az áldozatok történetei is. A tüntetés ezzel együtt is főleg azért volt különleges, mert a résztvevők lépten-nyomon bekiabáltak. Méghozzá kizárólag nők, ami eleve feltűnő (és zavarba ejtő) volt, hiszen a bekiabálás hagyományosan férfiműfaj. Nem azért szakították félbe a beszédeket, mert nem értettek egyet a felszólalókkal; egyszerűen nem bírták ki. Ezen a demonstráción mindenki érintett volt érzelmileg, mélyen és ösztönösen, minden nő pontosan értette, milyen érzés, amikor veszélyben érzi magát és a gyerekeit.
Fotó: Neményi Márton
Idén ez már a második nőgyilkosság. Vagyis a második, ami eljutott a nyilvánosságig – emlékeztetett a Patent aktivistája a tüntetés végén. „Egy hónap múlva nőnap, kötelező virágosztással, és tudjuk jól, hogy addigra jó eséllyel lesz a nők elleni erőszaknak egy újabb áldozata, akinek már csak a sírjára rakhatunk virágot.”
The post “Különben is, a 14 éves kislány kellette magát” – a bántalmazott nőkért tüntettek first appeared on nlc.