Novák Előd szépségversenyt hirdetett terhes kismamáknak. Mivel én magam egy csillogó szemű, naiv anyuka vagyok, aki senkiről nem feltételez semmi rosszat, így neki is simán elhiszem, hogy jót akart, de azért kedvesen, hogy ne érezze magát nagyon hülyének, elmagyarázom, hogy miért nem szerencsés ez az ötlet.
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem… (Fotó: David Espejo, Getty Images)
A terhesség egy intim dolog. Ott belül fejlődik egy élet, amihez a világon senkinek semmi köze az anyán és az apán kívül. Lehet hozzá gratulálni, minden jót kívánni. Közelebbi barátoknak, rokonoknak, ismerősöknek lehet izgatottan várni a babát, támogatni az anyukát úgy érzelmileg, mint tettleg, mondjuk elvinni őt hajnalok hajnalán terheléses vércukorvizsgálatra, az nagyon jól fog jönni.
Egyet nem lehet: a testüket mustrálni.
A szépségverseny ezzel szemben: húspiac. Lehet szépíteni, de minek: ott egyetlen dolog számít, hogy hogy néznek ki a versenyzők. Tárgyiasítják, szexualizálják a nőket, senki se kíváncsi arra, hogy mi van a versenyző fejében vagy lelkében, ami egyébként simán lehet szintén szép, csak az momentán századlagos. Szépségversenyen csak az számít, hogy ha ráteszik a versenyzőre a kor divatjának megfelelő külsőségeket vastagon, akkor megfelel-e a kor szépségideáljának.
Ha ez nem így lenne, akkor fel lehetne őket ismerni civilben is, de nem lehet. Mellesleg megkülönböztetni sem nagyon lehet a versenyzőket, feladnak rájuk valami elvárásnak megfelelő ruhát, begöndörítik a hajuk végét, kisminkelik őket pornósnak és mehetnek az arénába megmutatni magukat. Közben boldog-boldogtalan mustrálja őket, fikázza az egyébként gyönyörű nők mellét, orrát, térdkalácsát, majd a felkent szakértők felállítanak egy sorrendet: ki a legszebb a vidéken? Nincs ebben semmi emelkedett – ellentétben a terhességgel.
Szóval, kedves Előd, ha valaki a terhesség emelkedettségét szeretné hangsúlyozni, akkor ne vigye a terhes nőt a húspiacra! Ősi dakota mondás.
De most tényleg, mutasson már nekem valaki egy kismamát, akinek a terhessége alatt az volt a legfontosabb, hogy hogyan néz ki? Értem én, hogy egyesek szerint a gyerek közjószág, de most már az anyja is, a testével együtt? Szerintem nem.
Sőt, valójában senkinek semmi köze hozzá, hogy hogy néz ki egy kismama, mivel momentán nem az a dolga, hogy jól nézzen ki.
Sőt, ha pillanatnyilag még jól is néz ki, el fog jönni – és borítékolom, hogy heteken belül, de mindenképpen a díjkiosztás előtt – az a pillanat, amikor egy terhes nő már egyáltalán nem akarja mutogatni a gyerek apján kívül senkinek a testét.
Sőt, a díjkiosztóra se akar elmenni, mert egyszerűen nem érdekli. Van fontosabb dolga.
Egyedül nekik van közük az anya hasához. (Fotó: ArtistGNDphotography, Getty Images)
Az az ötlet meg egyszerűen vérlázító, hogy az alany tudta nélkül nevezzenek be valakit szépségversenyre. Ilyet tisztességes ember egyszerűen nem csinál, pont.
Egyébként értem én a mögöttes jó szándékot: minden kismama gyönyörű, mert egy élet fejlődik benne, és ezt érdemes megmutatni. Ez tényleg nagyon szép és megható gondolat, csak nem segít azokon a terhes nőkön, akik az állapotuktól egyáltalán nem érzik magukat szépnek, sőt! Visszeres lett a lábuk, striás lett a hasuk, a lábujjuk meg úgy néz ki a felgyülemlett víztől, mint egy-egy koktélvirsli (tudnék mesélni). Nekik, és valószínűleg a terhesség vége felé már ők vannak többen, egyáltalán nem segít, ha szerencsés genetikájú terhes nőket mutogatnak nekik, tessék, így kellene nekik is kinézniük.
Nehogy már még terhesen is núbnak kelljen érezniük magukat attól, hogy nekik nem ezt dobta a genetikai lottó! És hát elég nehéz elhinni, hogy ez nem jutott Novák Előd eszébe, amikor tele vannak a hírek testképzavaros fiatalokkal, akik olyanok akarnak lenni, mint az influenszerek, és ezért éheztetik, vagy egyszerűen csak csökkent értékűnek tartják magukat, mert nem sikerül.
Egy olyan országban, ahol még Karikó Katalint, érted, egy Nobel-díjas tudóst is képesek azzal támadni a kommentelők, hogy hogy néz már ki (Jézusom, ez annyira méltatlan, hogy még leírni is fájt!), legalább gyerekvárás közben hagyjuk már békén a nőket! Legalább ezekben a hónapokban ne kelljen már azzal foglalkoznunk, hogy elég szépek vagyunk-e, megfelelünk-e a világ kényes ízlésének! Értem én, hogy nem kötelező mindenkinek jelentkezni egy szépségversenyre, de ha bekerül a közgondolkodásba, hogy ilyen létezik, az igenis elvárásokat támaszt a nőkkel szemben. Ha kérhetem, Előd, ne nyomasszuk a kismamákat!
Ennek az országnak nem kismama-szépségversenyre van szüksége, hanem sokkal több toleranciára és sokkal kevesebb ítélkezésre. Elsősorban a nőkkel szemben, és akkor talán, ha a nők is jól érzik magukat a bőrükben, több gyereket akarnak majd erre a szép világra hozni.
The post Húspiac a szülőszobán: miért nem jó ötlet a kismama-szépségverseny? first appeared on nlc.