Orbán Viktor adta át csütörtök délelőtt a Nemzeti Filmintézet (NFI) stúdiójának új, gigászi műtermeit Fóton, és nem mulasztotta el, hogy beszédében üzenjen egyet a független filmeseknek, és Donald Trumpot is méltatta.
2020-ban kezdték el fejleszteni a fóti filmgyárat, ahol eddig is szép számmal forogtak magyar és külföldi produkciók. A stúdiókomplexum most 10 ezer négyzetméternyi műteremmel és 20 ezer négyzetméternyi úgynevezett kiszolgáló helységgel bővült. Az előbbiben tartották az átadást egy műsor keretében, amit Hermányi Mariann színésznő és Brasch Bence színész vezényeltek le.
A filmes zenés, táncos produkciókkal (ezekről később) megspékelt átadón az első beszédet Káel Csaba, a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos, a Nemzeti Filmintézet elnöke mondta. Káel Csaba egyszer sem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy a fejlesztések állami támogatásból valósulhattak meg, és hangsúlyozta azt is, hogy ilyen mértékű filmipari beruházás Magyarországon utoljára 1936-ban volt. Szerinte „a kormányzat meglátta, hogy ha stratégiai szintre emelik a filmipart, az az egész ország javára válik.”
Az ünnepség során többször vetítettek le filmes kollázsokat, emlegettek fel méltán híres rendezőket és színészeket, akik naggyá tették a magyar filmgyártást. Ezek között a tánckar produkciózott, ikonikus filmes jeleneteket eltáncolva, de énekelt Kovács Gyopár énekesnő és Rúzsa Magdi is. Utóbbi kifejezetten zavarba ejtő volt, ugyanis a Sose halunk meg betétdalát, a Presser Gábor jegyezte Nagy utazást énekelte el Koltai Róbertnek öltözve. Reméljük, ezzel az átváltozással kapcsolatban nem érkezik majd olyan bejelentés, mint amilyet a TV2 Sztárban sztár műsora miatt kapott a Médiahatóság.
Orbán Viktor beszéde előtt közvetlen az NFI aktuális sikerfilmjéből, a Hogyan tudnék élni nülkeled-ből játszott, vagyis énekelt és táncolt el egy jelentet Törőcsik Franciska és Ember Márk.
Orbán: A magyarok vérében van a filmgyártás
A felvezető után jött a főattrakció, Orbán Viktor, aki a VIP-vendégeknek épített és elzárt lelátón nézte végig a műsort.
„Nekem a film olyan, mint halnak a víz. Nem tudok meglenni nélküle – ezt egy kiváló magyar rendező mondta. De így vagyunk ezzel mind, mármint mi itt, magyarok. Nem tudunk meglenni filmek nélkül. Mi is ott akarunk lenni, benne akarunk úszni a filmek nagy tengerében, benne akarunk lenni a sodrásban, a pezsgő művészvilágban” – kezdte beszédét.
Orbán szerint a magyarok nemcsak nézni akarják a filmeket, hanem csinálni is, mert „a magyaroknak vérében van a filmgyártás”. Ugyanis nemcsak Hollywood felépítésénél voltak ott a magyarok, de már az 1910-es években is jöttek ki magyar filmek Kolozsváron és Budapesten.
A miniszterelnök szerint ez azért alakult így, mert a magyarok történetekben gondolkodnak, ami meglátása szerint nem kizárt, hogy összefügg a keleti örökségünkkel: az Ezeregy éjszaka meséivel.
Aztán úgy folytatta a történelemórát, hogy a 20. század első felében a magyarok világhódító útra indultak, a második felében pedig a film segítségével mesélték el az elmondhatatlant. „Meggyőződésem, hogy a kommunizmus alatt született filmek is hozzájárultak a kommunizmus bukásához” – mondta.
Orbán szerint a kommunizmus alatt a filmek segítettek megérteni, hogy mit jelent a szabadság, és hogy lassú reformokkal nem lesz semmi, „el kell zavarni azokat, akik a szabadságot elvették tőlünk, kommunisták le, szovjetek ki”.
Ezután arról beszélt, hogy a rendszerváltás megtörte a magyar filmgyártást.
„Ez azért lehetett így, mert az államnak is van felelőssége abban, hogy éppen milyen állapotban van a magyar filmgyártás. Nem a filmes kreativitásról van szó, ebben a kormány szerencsére egyáltalán nem illetékes. A film nemcsak ipar de művészet is, és a művészet szabad. Ezt a filmesek tudják a legjobban” – mondta.
Azonban a miniszterelnök szerint a filmipar fejlesztéséhez már szükség van az államra is, és ezen a ponton sikerült megemlítenie Donald Trump amerikai elnököt, aki „nagy lendülettel vetette bele magát az ottani filmipar megújításába”.
Szerinte a magyar filmes akkor ragyog fel a maga teljességében, ha a kor színvonalán képes alkotni, ha jönnek ide külföldiek, akiket megnézve rájövünk arra, hogyan csinálnánk mi jobban. „Ha a külföldi stábok elmaradnak Magyarországról, elvész a felhajtó inspiráló erő, és provinciálissá lesz a magyar filmgyártás.” Azt is hozzátette, hogy nekünk nem elég kicsit csinálni, mert kicsik vagyunk, nekünk a legjobbra, legnagyobbra kell törekednünk.
A miniszter szerint a 2000-es évek elhibázott filmpolitikája miatt 200 millió dollár bevételtől esett el Magyarország, de aztán hálistennek jött Andy Vajna, aki megmentette a magyar filmgyártást. A miniszterelnök hosszan méltatta a filmproducer munkásságát, „aki nélkül most nem tartanánk itt”. „Dicsőség Andy Vajnának!” – mondta.
Beszélt arról is, hogy a film nemcsak művészet, hanem ipar is, amit Andy Vajna tudott. Mint mondta, a fejlesztések nyomán Magyarország évente több mint 100 milliárd forintos szervizprodukciós költést vonz, ma pedig a regisztrált összköltés meghaladta a 250 milliárd forintot.
Ekkor jött a megjegyzés, amit Orbán a független filmesekre, vagyis a nem NFI-támogatott filmkészítőknek szánt:
„ Végre eljutottunk arra a pontra is, hogy állami támogatás nélkül készülnek saját lábukon megálló filmek is. Végül is ezt akartuk: legyen a film mindenkié” – mondta hatásszünetet tartva.
Orbán megjegyzése egyértelmű utalás arra, hogy a magyar filmesek már hosszú évek óta panaszkodnak arra, hogy nem ad támogatást a pártpolitikának nem tetsző alkotókra vagy projektre, miközben értelmetlen milliárdokat szórnak el senkit sem érdeklő olyan produkciókra, mint a Most vagy soha!. Csakhogy nemrég kiderült, hogy a sokszor szívességből, zsebből, hobbiból leforgatott független filmek nagyobb nézőszámot és bevételt produkáltak tavaly, mint az NFI által támogatottak.
A Filmforgalmazók Egyesülete adatai alapján 2024-ben összesen 575 176 ember nézte meg moziban az NFI által támogatott filmeket: a 13 mozifilm összesen 1,3 milliárd forint bevételt hozott a jegyek eladásából. Konkol Máté függetlenfilm-kutató szerint tavaly több magyar film készült független finanszírozással, mint állami támogatásból, és ezek együtt több, 1,4 milliárd forintos bevételt hoztak. A közel 590 ezer eladott jegy is több az NFI-s filmekénél.
Orbán tehát előbb hosszan fejtegette, hogy a filmiparnak mekkora szüksége van az államra, de a független filmeseknek odaszólt egyet. Ezután pedig még azt is az orruk alá dörgölte, hogy:
„Nem hiszem, hogy meglepem önöket azzal, ha azt mondom, a filmes világban szép számmal vannak liberálisok, akik nem éppen barátai a mai nemzeti kormánynak. Nekik mondom, hogy a nemzeti beruházásokkal az a filmes is jó jár, aki nem ránk szavaz.”
Ugye a kérdés már csak az, hogy állami támogatás híján milyen pénzből is kellene tudniuk kibérelni a filmkészítőknek ezeket a műtermeket.
Az átadó zárásaként kinyílt a műterem másik fele, ahol az áprilisban tévére kerülő Hunyadi történelmi sorozat promóciója várakozott. A színészek a homokkal felöntött téren egy csatajelenetet adtak elő, pirotechnikával, lovakkal, mindennel. Az egyetlen, amit hiányoltam ebből az előadásból, a filmforgatások lényege: a kamera. A jelenethez ugyanis kamerát egyet se raktak le, annak ellenére, hogy egy filmforgatást játszottak el a sajtónak és a vendégeknek, ami után besétált a rendező és a sminkes leállítani a jelenetet. Velük viszont Orbán Viktor jól elcsevegett az esemény végén.