A 9 éves Monica Merrem épp lefekvéshez készülődött, amikor különös zajra lett figyelmes: egy ember segélykiáltásaira. Hogy a kislány mit reagált, arról nem szól a fáma, ugyanakkor nem ő volt az egyetlen, aki meghallotta a segélykérést. Roy Evans maga is épp az esti rutinját végezte, amikor egy ember haláltusája beszűrődött az otthona nyugodt falai közé. Evans kirohant az éjszakába, és még megpróbálta megmenteni 37 éves szomszédját, Sal Mineót, csakhogy a férfi sérülése annyira súlyos volt, hogy hiába hívott hozzá segítséget, már nem volt mit tenni. Nem tudták megmenteni.
Az olasz származású Mineo előtt az egész élet, és Hollywood aranykapuja is nyitva állt, tragédiájának legszomorúbb pontja az, hogy a rendőrség sokáig nem vette komolyan az ügyét, kizárólag azért, mert a saját neméhez is vonzódott.
Balettugrással a népszerűség kapujába
Mineo egy bevándorló szicíliai családba született, akik a lehető legtávolabb álltak a reflektorfénytől: koporsókészítéssel foglalkoztak. Ennek ellenére a színész elég korán a tánc- és a színészet bűvkörébe került, hála édesanyjának, aki személyesen íratta be egy iskolába. 12 évesen már színpadon szerepelt, sőt, Yul Brynner vette a szárnyai alá, hogy a csiszolatlan gyémántot felkészítse a szakmára.
Innentől pedig nem volt megállás: a legmenőbb szerepekben tűnt fel, ha gyerekszínész kellett, Mineo tökéletes választásnak bizonyult. Televíziós karrierje is kezdett beindulni: a Six Bridges to Cross című noir thrillerben Clint Eastwood elől happolta el Jerry Florea szerepét. Még ugyanebben az évben a The Private War of Major Benson című filmben kapott szerepet a legenda, Charlton Heston oldalán.
Sőt, szintén 1955-ben a Haragban a világgal című filmben már nem más, mint a tinilányok kedvence, James Dean mellett kapott főszerepet, ezzel pedig korának egyik ikonjává vált. Mineo életrajzírója, Paul Jeffers úgy fogalmazott, hogy Mineót levelek ezreivel árasztották el a fiatal, női rajongók, folyton a figyelem középpontjában állt, emellett „Hollywood és New York legszebb nőivel randevúzott”. A szakma is díjazta tehetségét, alakításáért a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díjára jelölték.
Az ’50-es évek Zac Efronja
Ha Mineót hasonlítani kellene valakihez, akkor talán Zac Efront mondanám, hiszen egy dolog, hogy énekesként, táncosként és színészként is sikeres volt, de jelölése után máris a korabeli Disney-üdvöske vált belőle. A Tonka című kalandfilmben egy sziú indiánfiút alakított, akinek sikerül megszelídítenie a Tonka nevű vadlovat.
A színész, kihasználva a népszerűséget, zenei karrierjét is egyengetni kezdte. Két kislemeze a Billboard Hot 100-as ranglistáján a Top40-be került, sőt, az egyik egymillió példányos darabszáma aranylemezt is hozott Mineónak. Úgy tűnt, hogy sztárnak született, amihez nyúlt, abban kiemelkedőt alkotott. 1960-ban szerepet vállalt a Paul Newman nevével fémjelzett Exodusban. A holokauszt túlélő szerepét mintha egy az egyben rá szabták volna, Mineo annyira hozta a karaktert, hogy Golden Globe-díjat nyert és megkapta a második Oscar-jelölését is a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában.
Karrierje mégis lejtmenetet vett. Hiszen kezdett kiöregedni a kamasz sármból, ráadásul ki venne komolyan egy ex-tinibálványt, akiről egyre több olyan pletyka kering, hogy a saját neméhez vonzódik?
Lehet, hogy a szexuális beállítottság megítélése manapság elfogadottabb és nyitottabb, ám a ’60-as évek elején a hollywoodi közösség egyáltalán nem állt készen a nyílt homoszexualitásra, Mineo pedig azt vette észre, hogy már nem hívják sem főszereplőnek, de még mellékszerepkre is alig-alig.
Egyik percben úgy tűnt, több filmajánlatom van, mint amennyit elbírok; a másikban már senki sem akart
– nyilatkozta.
Az évtized ezt követően a hullámvasút jegyében telt: hol igényt tartottak a munkájára, hol a peremre szorult. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a színész tényleg minden lehetőséget megragadott. Mindegy volt, hogy tébolyult bűnözőt vagy egy szitkom egyik mellékszereplőjét kellett játszania, mindent elvállalt.
1969-ben visszatért a színpadra, ahol a még ismeretlen Don Johnsonnal egy meleg témájú darabot rendezett – ami remek kritikát kapott, Mineo pedig úgy döntött, egy utolsó szereplés után A majmok bolygója 3. – A menekülésben, inkább a színháznak enged teret.
1972 decemberében színpadra állította a Gian Carlo Menottitól A médium című rövidoperát és egyúttal ebben az évben coming outolt is, biszexualitását nyíltan vállalva. A bejelentésre és a színpadi szakmai sikerekre való tekintettel a megítélése olyan pozitív változáson ment keresztül, hogy megkapta a P.S. Your Cat Is Dead című darab főszerepét, és emiatt Los Angelesbe költözött. A hollywoodi környék vendég szeretét ugyanakkor nem sokáig élvezhette, 1976-os költözése után nem sokkal meggyilkolták.
A tragikus este
Mineo épp a darab próbájáról érkezett haza, amikor egy ismeretlen alak kést rántott rá az otthonánál és kirabolta. A penge éppen a színész szívébe talált, néhány lépés után összeesett, és szomszédja hiába próbált segíteni rajta, egyszerűen elvérzett. Mire a rendőrség kiért, a késelőnek nyoma veszett, és két évig hiába folyt nyomozás az ügyben, nem jutottak előre.
Persze nehéz is lehetett volna felderíteni a bűntényt, ha maguk a nyomozók azt gondolták, a férfi szerelmi gyilkosság áldozata lett. Mineo otthona tele volt meztelen férfiak képeivel, a rendőrség pedig hírhedt homofóbiája miatt nem vette komolyan az eset lezárását.
Közel három év telt el, amikor egy Lionel Williams nevű pizzafutár – akit kisstílű csalásért tartóztattak le – képbe került, a férfi azzal kérkedett, hogy ő Mineo gyilkosa. Bár később visszavonta a kijelentéseit, a felesége állította, hogy a kérdéses éjszakán Williams vérben ázva tért haza. A nő vallomásával, valamint az általa átadott késsel végre az orvosszakértői vizsgálat is bizonyította, hogy Williams volt Mineo gyilkosa. A férfit életfogytiglani büntetésre ítélték.
Sal Mineót 1976 február 17-én helyezték örök nyugalomra a New York-i Gate of Heaven temetőben.
The post Évekig tartott megtalálni a Golden Globe-díjas színész gyilkosát a rendőrség homofóbiája miatt first appeared on nlc.