A mocsi (angol átírással: mochi) egy hagyományos japán édesség, ami egyre nagyobb ismertségnek és népszerűségnek örvend Magyarországon. Hogy miért, azt fel nem foghatom, mert annyira azért nem finom. Oké, elég vicces az állaga, de ha szofisztikált, kifinomult ízvilágú édességre vágyunk, akkor azért ne a mocsi felé keressük a megoldást.
Annál is inkább, mert a mocsi egy cukros rizsliszt-golyó, amibe édesített vörösbab-pürét töltenek, és az íze is pont olyan. Vagyis, tényleg az állaga az élmény, de az sem úgy, mint mondjuk egy créme bûlée tetején beroppantani a vékony karamell réteget, hanem egészen másképp.
A mocsi hagyományos formájában püföléssel készül. A kerek szemű mocsi rizst, amit a benne lévő jó sok amilopektinnek köszönhetően zselés-tapadósra lehet főzni, beleteszik egy gigantikus mozsárfélébe, majd két oldalról két ember elkezdi verni két hatalmas kalapácsszerű eszközzel.
Az eljárás neve japánul mocsicuki, a fa kalapácsoké meg kine. Ez egyébként tényleg egy izgalmas folyamat, mert a püfölés egy bizonyos szintjén az egyik mocsimunkás leteszi a kalapácsot és kézzel hajtogatja a masszát, miközben a másik tovább ütlegeli, szóval jobb nem elvéteni az ütemet.
Így néz ki mocsicuki:
A mocsi fogyasztása szintén nem kevésbé kockázatos: emlékeim szerint a magyarországi köztudatba annak idején azzal érkezett meg ez a kissé bizarr japán édesség, hogy ez az, amitől szilveszterkor meg szoktak fulladni a japánok. Na most, való igaz, hogy az elővigyázatlan és mohó mocsi fogyasztás nem egy áldozatot követelt már, ugyanakkor, megfigyelésem szerint ezt azért elég könnyű kiküszöbölni azzal, hogy nem egészben akarjuk lenyelni, valamint megrágjuk előbb. Több jó tanácsot nem tudok adni mocsievés témában.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a keményítő szerepét. (Fotó: Brian Kennedy, Getty Images)
A világ hype-jai ugyanakkor kifürkészhetetlenek, mindezek ellenére a mocsi népszerűsége töretlen, sőt éppen felfelé ível. Annyira, hogy sokan házilag is el szeretnék készíteni, mint a dubaji csokit. Viccnek jó, a valóságban meg teljesen értelmetlen összekenni vele a konyhát, mert bármelyik furcsa nevű, ázsiai, mindent áruló boltban lehet kapni, és nem is drága. Az elkészítéshez szükséges hozzávalókat viszont elég nehéz beszerezni, úgy mint a ragacsos rizsliszt és babpüré. Harmadrészt meg
jobban ragad a massza, mint a Banyapók hálója, amiben Zsákos Frodó majdnem otthagyta a fogát.
Elmosogatni is nettó élvezet a keményítős-nyákos eszközöket. Ja, nem.
De azért, ha valakinek ettől lesz teljes a január, akkor tessék, mutatjuk a receptet, méghozzá olyat, ami valóban alkalmas házi elkészítésre és semmit sem kell hozzá püfölni, se a rizst, se a barátunk kézfejcsontjait.
Mocsi recept
A legfontosabb szabály: legyen kéznél sok-sok keményítő, különben minden csupa ragacs lesz!
Színes mocsi golyók (Fotó: Krit of Studio OMG, Getty Images)
Hozzávalók: (8 darabhoz)
1 csésze (2,5 dl) ragacsos rizsliszt
1 csésze víz
¼ csésze cukor
ha zöld vagy piros mocsit szeretnénk, akkor tegyünk bele 1 teáskanál machaport vagy céklaport
1 csésze vörösbab paszta
kukoricakeményítő
Elkészítése:
Első lépésként a vörösbab pasztát betesszük a mélyhűtőbe, hogy megdermedjen és tudjunk vele dolgozni.
A cukrot, a rizslisztet és a vizet összekeverjük, majd folytonos kevergetés közben, lassú tűzön elkezdjük főzni. Vigyázunk, hogy le ne égjen. Egyre jobban besűrűsödik, akkor jó, amikor kissé áttetszővé válik, az állaga pedig, nos, ha emlékeztek még, hogy milyen volt pár éve a slime, amivel minden gyerek játszott, na, olyan. Ezt a lépést megcsinálhatjuk mikróban is, keverjük össze a hozzávalókat, takarjuk le folpackkal, tegyük be a mikróba 3 és fél percre, majd vegyük ki, keverjük át és ha még mindig nem jó, tegyük vissza még 10-20 másodpercre.
Ekkor kiborítjuk egy keményítővel vastagon bevont munkalapra (én a szilikont részesíteném előnyben a fával szemben). Bekeményítőzzük a kezünket is és a hüvelyk- és mutatóujjunkat összenyomva, megpróbálunk nyolc egyforma darabot leválasztani a masszából. Szorgosan keményítőzünk közben.
A leválasztott darabokat kilapítjuk, mintha szilvás gombócot készítenénk. Most elővesszük a mélyhűtőből a vörösbab pürét és szintén nyolc (vagy ahány masszadarabot sikerült szakítanunk) egyforma darabra osztjuk, majd golyókat formálunk belőlük.
Minden darab tészta közepébe behelyezünk egy babgolyót és összegömbölygetjük. Ugye, említettem már, hogy közben lelkesen keményítőzzük a kezünket és a masszát?
Most jönne az, hogy reflexből forró vízbe dobjuk és kifőzzük, de a mocsit nem kell, mert bármilyen hihetetlen, de készen van. Ez így egy édesség. Szilikonos muffinpapírokba helyezzük, és már ehetjük is.
Ahogy mondtam az elején, apró falatokban és gondosan megrágva fogyasszuk!
The post Mocsi, a ragacsos japán édesség – készítsd el velünk, és rágjátok óvatosan! first appeared on nlc.