Az irodai szék vagy íróasztali szék – és ezen a valószínűleg senki nem fog meglepődni – egy olyan széktípus, amelyet irodai íróasztal melletti használatra terveztek. Általában forgószék, a mobilitás érdekében kerekekkel és állítható magassággal. A modern irodai székek jellemzően egyetlen teherhordó lábon (gyakran gázliftnek nevezik, mármint hivatalosan, de ezt a szót aligha használják túl sokan a mindennapokban) állnak, amely a szék ülése alatt helyezkedik el. A padló közelében ez a láb több kisebb lábra oszlik szét, amelyek többnyire görgőkkel vannak ellátva. Az irodai székeket a 19. század közepe táján fejlesztették ki, mivel egyre több dolgozó töltötte a műszakját íróasztal mellett ülve.
A görgőkkel ellátott forgószék koncepciója egyébként megdöbbentően régi: először egy nürnbergi patrícius, bizonyos Martin Löffelholz von Kolberg tervezett hasonlót, amelynek illusztrációja aztán egy 1505-ben kiadott kódexben is megjelent. Persze a valódi irodai székekre még több száz évet kellett várni. Az ülőalkalmatosság egyik legkorábbi ismert innovátora – némileg meglepő módon – a nagy természettudós, az evolúcióelmélet kidolgozója, vagyis maga Charles Darwin volt, aki kerekeket szerelt a székére, hogy a dolgozószobájában minél gyorsabban tudjon eljutni az egyik munkaasztalától a másikig.
Charles Darwin guruló széke (fotó: Wikimedia Commons)
A vasúti közlekedés megjelenésével a 19. század közepén az üzleti világban kezdtek túllépni a hagyományos családi vállalkozás modelljén, amely kevés hangsúlyt fektetett az adminisztrációra. Azaz további adminisztratív személyzetre volt szükség ahhoz, hogy lépést lehessen tartani a megrendelésekkel, a könyveléssel és a levelezéssel, ahogy a vállalkozások bővítették szolgáltatási területeiket. Miközben az irodai munka egyre hangsúlyosabbá vált, az irodai környezet is komoly fejlődésen ment keresztül, amelynek egyik teljesen logikus lépcsőfoka volt az irodai szék megjelenése.
Martin Löffelholz von Kolberg széke 1505-ből (fotó: Wikimedia Commons)
Thomas E. Warren amerikai feltaláló 1849-ben tervezte meg a Centripetal Spring Armchairt nevezetű modellt, amelyet a New York állambeli Troyban működő American Chair Company gyártott. 1851-ben a londoni Nagy Kiállításon mutatták be először. 1850 körül mérnökök egy csoportja az Egyesült Államokban csak azt kezdte vizsgálni, hogy a székek hogyan javíthatják a hatékony munkavégzést, illetve hogyan tudnak mégis kényelmesek és – már amennyire ez lehetséges – pihentetőek lenni az alkalmazottak számára; vagyis hogy biztosítsák a egyszerre a maximális kényelmet és a maximális munkaidőt. Szóval az évek-évtizedek alatt az irodai szék a jóléti kapitalizmus egyik legikonikusabb jelképéve, illetve megtestesítőjévé vált; galériánkban röviden be is mutatjuk, hogyan.
The post Maximális munkaidő, maximális kényelem – Így vált az irodai szék a kapitalizmus jelképévé first appeared on nlc.