Lassan tíz éve folyik már a Nagy Magyar Igazolás Mizéria című szappanopera, aminek minden szülő, tanár és gyerekorvos a szereplője, akár akarja, akár nem.
Nagyjából egy évtizede dobta fel egy házi gyerekorvos, hogy lehetne akár úgy is csinálni az iskolai igazolások rendszerét, hogy az orvosokat nem vonják bele, hanem egyszerűen a szülő igazolja az iskola felé a gyerek hiányzását, az iskola meg elhiszi neki, hogy a gyerek tényleg okkal volt távol. Mégiscsak a szülő felel a saját gyerekéért, nem a gyerekorvos. Nem olyan eget rengető ötlet ám, így van ez a világ összes országában, ahol az embereket partnerként, állampolgárként kezelik, nem pedig alattvalóként. Vagy, ahogy az Angliában élő barátnőm frappánsan megfogalmazta: “Dehogy kell náluk orvosi igazolás, ki is kérnék maguknak a gyerekorvosok, ha a drága idejüket arra pazarolnák, hogy igazolásokat írogassanak. Nem azért tanultak 10+ évet!”
Spontán gyógyuló kis bajokkal miért kell orvoshoz rohangálni? (Fotó: Diy13, Getty Images)
Magyarországon nem így van. Magyarországon az orvosok egy kisebb hivatalt tartanak fent a rendelőben, hogy el tudják intézni az adminisztrációt. Az asszisztensek néha ugyan feltesznek pár EKG tappancsot, de a munkaidejük 95 százalékában adminisztrálnak és telefonálnak. Háziorvos barátnőm kénytelen volt felvenni egy második asszisztensnőt, mert eggyel nem bírta már a feladatokat. Ahhoz viszont, hogy ki tudja fizetni a második asszisztens munkabérét, a barátnőmnek el kellett mennie magánrendelni. Gyakorlatilag azért dolgozott az egyik helyen, hogy tudjon dolgozni a másikon. A hülyének is megéri ma háziorvosnak menni.
Tíz éve elkezdődött az igazolás forradalom
Egy idő után egyre több gyerekorvos jelezte a körzetébe tartozó iskolák felé, külön-külön és összefogva is, hogy nem kellenek ők ide, a szülők igenis képesek felelősen eljárni, meg tudják ítélni, hogy mikor van szükség orvosra és mikor gyógyul meg a gyerek magától is, tudják igazolni a hiányzást és nem fogják engedni a porontynak az indokolatlan lógást. Ha meg mégis, akkor 250 óra hiányzás után úgyis osztályozóvizsgára vagy évismétlésre kerül sor, ami egy elég erős gát a túlzottan engedékeny szülőknek. A gyerekorvosokból ne csináljanak igazolásgyárat, a szülőkből gyereket, az iskolából meg hatóságot! Bízzunk egymásban, jó lesz!
Annál is inkább, mert az iskolák bármikor megtehetnék, hogy elfogadják a szülői igazolást. Azt ugyanis, hogy a szülő hány nap hiányzást igazolhat, az iskola Házirendje határozza meg, vagyis bármikor bele lehet írni az iskolaszék jóváhagyásával. Magyarul, nem egy természeti törvény, hogy három nappal kell gazdálkodni, bármikor meg lehet változtatni helyben, ha úgy látják jónak.
De nem változott semmi
Nem jött be. A városunkban például az történt, hogy a gyerekorvosok összehívtak egy találkozót az iskolaigazgatókkal és az iskolafenntartókkal. Egy jó hangulatú, ám teljességgel meddő beszélgetés során természetesen senkit sem sikerült meggyőzniük, helyette közölte a tankerület, hogy megkérdezik az államtitkárt, hogy engedélyezi-e.
Magyarul: egy helyben, az iskolában megoldható kérdést államtitkári szintre delegáltak, mert nem mertek, vagy nem akartak önállóan döntést hozni sem az iskolaigazgatók, sem a fenntartó egyházak, sem a fenntartó tankerület, arról a hihetetlenül nagy horderejű kérdésről, hogy a szülő hány nap hiányzást igazolhat a gyerekének. Remélem, legközelebb a tornaterem falának a színéről is megkérdezik az államtitkárt.
Természetesen, ha valamit úgy kérdeznek, hogy „szabad-e…”, akkor a válasz mindig egy nagy NEM. Itt is az volt, abból nem lehet baj. Nem lehet itt kérem önállóskodni, hova lesz akkor a világ, ha mindenki csak úgy igazolgatja a gyereke hiányzását?
Minek feleslegesen zaklatni az orvosokat? Nincs elég bajuk anélkül is? (Fotó: Getty Images)
Teltek, múltak az évek, a várókban egymást taposták a taknyos gyerekek, akik mielőtt spontán meggyógyultak volna, vírust cseréltek egymással; az orvosok gyártották az igazolást és lázas munka látszatát keltve, a náthára kamillateát rendeltek, a szülők meg szentségeltek, hogy minek ez a cirkusz, miért nem hiszik el nekik, hogy a gyerek azért nem megy iskolába, mert beteg, minek nézik őt? Hazug gazembernek?
A kiskapuk országában persze…
Természetesen a valóságban nem így volt. A valóságban már évek óta messengeren meg e-mailben lehetett igazolást kérni a gyerekorvostól, aki készséggel ki is adta, csak be kellett ugrani érte, és mindenki egyaránt hálás volt, amiért a csak kicsit beteg gyerekek nem jelentek meg a rendelésen. A legtöbb szülő ugyanis csodák csodájára, képes egy iskolai náthát kézben tartani, ha meg tényleg baj van, akkor még mindig felkeresheti az orvost. A gyerek otthon gyógyulhat és nem kell a váróban kókadoznia órákig, ami különösen a hasmenéses-hányós gyerekeknél izgalmas, de egy jó kis bárányhimlő se éppen komfortos, különösen a többieknek. Az orvosnak meg mégiscsak kevésbé stresszes, ha nem 50 gyerek és szülő tapossa egymást kint az igazolásért, hanem csak az a három-négy, akinek tényleg orvosi segítségre van szüksége.
De nem, természetesen nem legalizálták a kialakult helyzetet, a legtöbb iskola továbbra sem engedte el az orvosi igazolást, még mindig ragaszkodnak hozzá tíz körömmel. Így aztán minden egyes nap elbábozzák az iskolák, az orvosok és a szülők, hogy a beteg gyerek megjelent az orvosnál, az orvos látta a gyereket, és úgy adta ki az igazolást, miközben mindenki tudja, hogy nem így van, az orvos a szülő bemondására igazolja a hiányzást. De változtatni lehetetlen.
Az állam pedig megoldás helyett még szélesebbre tárja a kiskaput
Megint csak teltek, múltak az évek, végül bedobták a nagy digitális fejlesztést, a tutit: idén már egyenesen a KRÉTÁ-ba lövik fel az orvosok az igazolást a számítógépükből. Már be se kell ugrania érte a szülőknek az orvoshoz, még ennyit sem kell dolgozniuk érte. De az orvosi igazolás: kell.
A gyakorlatban tehát az van most, hogy a szülő, aki magától értetődően gondoskodik a gyerekéről, így tisztában van az állapotával, nem igazolhatja a hiányzást, ellenben a gyerekorvos, aki nem is látja a porontyot, igen. De mivel az iskolák többsége továbbra sem hajlandó engedni az értelmetlen csuklóztatásból, a gyerekorvosok – mi mást tehetnének? – továbbra is fenntartják az igazolásgyárat, két asszisztenssel.
Vagyis, tíz év után pont ott tartanak, ahonnan elindultak. Magyarország így megy előre.
The post Igazolás bemondásra – A szabály, amit mindenki kijátszik, mégsem változtatnak meg first appeared on nlc.