Hogy mi, emberek mióta formázzuk meg a saját képmásukat hóból, azaz mióta építünk hóembert, arra természetesen nincs egyértelmű válasz; de valószínűleg már a civilizáció hajnala óta. Túl sok minden ugyanis nem kell hozzá. A hóember építéséhez rendszerint olyan anyagokat használnak, amelyek nem kerülnek semmibe, könnyen alakíthatóak, és bizonyos időszakokban (vagyis jellemzően télen) általában bőségesen rendelkezésre állnak. Minimális művészi készséget igényel, mivel néhány hóból gyúrt, egymás tetejére helyezett gombóccal, illetve némi gally és kő elhelyezésével már tökéletes hóembert lehet alkotni.
Az első hóember
Bob Eckstein, A hóember története című könyv szerzője szerint a hóember legkorábbi ismert ábrázolása egy 1380-ban megjelent hóráskönyvben (imakönyvben) található. Az illusztráción egy szemmel láthatóan meglehetősen csüggedt hóember látható, amely egy tradicionális kis zsidó sapkát, vagyis egy kipát visel a feje búbján. Ebből könnyen ki lehet találni, hogy egy nem különösebben ízléses antiszemita karikatúráról van szó. Úgy tűnik, a pusztító pestisjárványtól szenvedő európaiaknak szükségük volt egy bűnbakra, akire rázúdíthatták minden frusztrációjukat, és a tűz mellett olvadozó zsidó hóember tökéletesen megfelelt ennek a célnak.
Az első ismert hóemberillusztráció (forrás: Wikimedia Commons)
Hóembercsoda 1511-ben
Persze a hóembereket nem csak ilyen alantas célokra lehetett felhasználni, A középkorban a hóemberépítés akár egy módja lehetett annak is, hogy a közösség összefogjon, és megtalálja a rendszerint a farkasordító, csontig hatoló hideggel, sötétséggel, éhínséggel, szegénységgel és egyéb életveszélyes körülményekkel teli, borzalmasan nyomasztó tél szép oldalát is.
1511 irtózatosan hideg telén Brüsszel lakói például több mint 100 hóembert építettek, amely aztán az 1511-es csoda néven vonult be a történelembe. Becslések szerint a hóemberek több mint fele szexuális töltetű volt, vagy egyenesen vulgáris, sőt: pornográf.
Akadt köztük például például egy hóember és egy hóasszony, akik a városi szökőkút előtt szexeltek, hóprostituáltak, akik a város vöröslámpás negyedébe csábították az embereket, illetve egy meztelen hóférfi, aki egy részeg hóember szájába vizelt. Voltak még hóból készült egyszarvúak és sellők, sőt, egy hófogorvos is.
Politikai demonstrációs célzattal is készültek hóemberek: egyebek mellett egy hószűz egy egyszarvúval az ölében, amelyet a coudenbergi hercegi palota, azaz V. Károly német-római császár rezidenciája elé építettek. Ezzel tiltakoztak az ellen, hogy a császár ekkoriban ideje nagy részét nem Brüsszelben, hanem nagynénjénél, Ausztriai Margitnál töltötte Molines-ban. Végül a csoda akkor ért véget, amikor a következő meleg tavaszon a hó elolvadt, ami komoly áradásokhoz vezetett városban.
Hóemberépítés egy francia faluban, a 19. század végén (fotó: API/Gamma-Rapho via Getty Images)
Michelangelo hóembere
1494 januárjában soha nem látott mennyiségű hó hullott Firenzére. Ez a ritka esemény aztán arra sarkallta a helyi arisztokratákat, hogy kihasználják a szokatlanul hideg időjárást és a vele járó havat, és a városban élő számos számos művésszel hatalmas hószobrokat építtessenek a birtokaikon.
Pontosabban: állítólag hagyomány volt, hogy a firenzei művészek hóembereket készítettek, ha hó esett a városra, és hamarosan egyfajta verseny alakult ki a nemesek és hatalmasságok között, hogy ki tudja a lehető legpazarabb és legpazarabb hóembert megrendelni. Piero de’ Medici, a várost irányító nagy hatalmú Medici család egyik sarja pedig egyenesen magát Michelangelót, a reneszánsz egyik legnagyobb művészét kérte fel a feladatra.
Piero, aki túl akarta szárnyalni társait, megbízta az akkor még alig 20 éves szobrászt, hogy az udvarán található összes havat használja fel a lehető legnagyobb és legpompásabb hóember megépítésére.
Bár joggal gondolhatnánk, hogy egy olyan híres és tehetséges művésznek, mint Michelangelo, derogál hóembert építenie, ő mégis szívesen próbára tette a képességeit ebben a furcsa feladatban, és végül egy toronymagasságú, impozáns hóembert alkotott, amelynek mindenki a csodájára járt.
Legalábbis állítólag, mert sajnos arról, hogy pontosan hogyan nézett ki ez a hóember, nem maradt fent semmiféle hitelesnek mondható információ.
Katonák egy hóemberrel az első világháború idején (fotó: adoc-photos/Corbis via Getty Images)
Az ellenállás hóembere
A francia–porosz háború 1870-es párizsi ostroma során Alexandre Falguière francia szobrász a La Statue de la Résistance (Az ellenállás szobra) című, csaknem három méter magas hószoborral fejezte ki érzéseit a helyzettel kapcsolatban. A szobor egy meztelen nőt ábrázolt keresztbe tett karokkal, aki egy ágyún ül: hogy ezzel pontosan mit is akart üzenni a művész, az kissé homályos, ám abban biztosak lehetünk, hogy a mű egy allegória volt, tudniillik minden köztéren felhúzott meztelen nőalak allegória – ez a szobrászművészet egyik legfontosabb szabálya.
Hóemberek a kapuknál
1690-ben a New York állambeli Schenectady angol település kapujánál állomásozó két őr úgy döntött, hogy megérdemelnek egy szabad éjszakát. Két hóembert építettek, hogy a helyükre álljanak, és lehetőség szerint elriasszák a francia csapatokat, majd mint akik jól végezték a dolgukat, elmentek kocsmázni. Azonban a tervük nem vált be: több száz francia támadó rohamozta meg éjszaka a kapukat, porig égették a települést, és lemészároltak több tucat telepest.
The post Miért építettek több tucat pornográf hóembert Brüsszelben? first appeared on nlc.