Szombaton írják a diákok a központi középfokú felvételiket. A stresszt növelte, hogy néhány gimnáziumban bevezették a fenntartó által ajánlott minimumpontokat. Van, aki ezt félreértésnek vagy megfelelésnek tartja, Radó Péter oktatáskutató viszont nem csodálkozik: szerinte egy ilyen rendszerben az ajánlás is kötelez. A Nemzeti Pedagógus Kar elnöke nem értene egyet a minimumpontok bevezetésével, és az ajánlások egy részét is túlzónak tartja. Emiatt sok diák kiszorulhat a gimnáziumokból. Radó szerint egy teljesen beteg gazdaságpolitikán alapul az a vízió, ami a tanulókat megpróbálja a gimnáziumok helyett az szakképzés felé terelni. Ezzel szemben Horn Dániel közgazdász nem látja ördögtől valónak, hogy a kormány a szakmai képzés felé terelné a középfokú oktatást, de a kivitelezés nem jó. A kulcs, hogy hányan érettségiznek le, az igazi probléma pedig az alapkészségek fejlesztésével van.
„Amelyik gimnázium kötelezőnek vette a minimum felvételi pontokra vonatkozó ajánlást, az vagy nagyon félreértett valamit, vagy nagyon meg akar felelni” – kommentálta a 444-nek egy névtelenséget kérő igazgató, hogy több iskolában is bevezették a Klebelsberg Központ elnöke által javasolt számokat.
Az iskolák még tavaly ősszel kapták meg az ajánlást, hogy az írásbeli felvételin
a négy évfolyamos képzés esetében minimum 50, a nyelvi előkészítőknél minimum 60, a hat évfolyamos képzéseknél minimum 70 pontot érjenek el
a diákok a 100-ból ahhoz, hogy bekerülhessenek a gimnáziumba.
Az iskolák között nagy a szórás: van, ahol jóval több pont kell a sikerhez, máshol nem elvárás a központi felvételi sem.
A 2023/24-es tanévben az írásbelin a nyolcadikosok átlagpontszáma 51,2 volt, de majdnem a felük rosszabbat írt.
A Szülői Hang közösség éppen ezért tiltakozott petícióban az ajánlás ellen: attól tartanak, hogy a kormány el akarja sorvasztani a gimnáziumi képzést, és nagyon sok diák kiszorulhat onnan. Szerintük ezzel mesterségesen akarják a szakképzésbe terelni a gyerekeket. Az ügyben leveleztek Hajnal Gabriellával, a Klebelsberg Központ elnökével is, aki azt írta, ez nem utasítás volt, hanem ajánlás, és az igazgatókat nem is lehetne ez ügyben utasítani.
Azt írta, nem az a cél, hogy adminisztratív eszközökkel a szakképzés irányába tereljék a diákokat, hanem az, hogy „minden tanuló olyan középiskolába járjon, amely a képességeinek megfelelő”. Hajnal azzal érvelt, hogy az ajánlást a középiskolai felvételi eljárás adatai alapján határozták meg.
Megkérdeztük a Klebelsberg Központot, illetve a Belügyminisztériumot, hogy a jövőben kötelezővé válhat-e a most ajánlott minimumpontszám, de eddig nem válaszoltak.
Túl nagy a szórás
A Nemzeti Pedagógus Kar elnöke és a győri Révai Gimnázium igazgatója, Horváth Péter azt mondta, a kötelező pontszámokat nem tudná támogatni, és reméli, hogy ez a jövőben is csak ajánlás marad.
Ezt szerinte azért sem lehet így bevezetni, mert a különböző években nagyon nagy eltérés van az átlagpontszámok között, 20 pontos különbség is előfordult, illetve így az egyéni eseteket sem tudnák figyelembe venni.
Az ajánlás elvi részével annyiban ért egyet, hogy felhívják a figyelmet arra: „Kellenek bizonyos képességek ahhoz, hogy egy diák sikeresen, ne túlterhelten, a kora szépségét megélve végezhesse el a gimnáziumot. Nem mindenki való gimnáziumba, aki csak 28 pontot ér el, annak valószínűleg kudarcos lesz a négy év.”
Az ajánlott 50 pontot relatíve méltányosnak tartja egy gimnázium esetében, szerinte a többségnek nem lesz ezzel problémája. Azt viszont nem tartja indokoltnak, hogy a nyelvi előkészítőknél 60 legyen a ponthatár, ahogy a hatosztályosoknál javasolt 70 pontot is túl soknak tartja. „Az komoly teljesítmény, nálunk, a Révai Gimnáziumban általában nagyjából ennyi a bejutási küszöb.”
Arról nincs összesítésük, hogy hány iskola tekintette magára nézve kötelezőnek Hajnal ajánlását, de elsőre nagyobb volt az ijedtség, most már talán mindenki jól értelmezi ezt. Az ügyben kerestük a Gimnáziumok Országos Szövetségét is, de egyelőre nem válaszoltak.
A „brutális kasztrendszert” erősítené
Radó Péter oktatáskutató azt mondja, a gimnáziumi rangsorokat vezető 100-120 intézménynél, illetve a 6 és 8 osztályos gimnáziumoknál nincs hatása a Klebelsberg Központ elnöke által ajánlott minimumponthatároknak, hiszen ott amúgy is brutális küzdelem zajlik a bejutásért, és eleve magas pontszámmal kerülnek be a diákok, a „második ligában” lévő iskolák számára azonban létkérdés, hogy fel tudják-e tölteni az osztálylétszámot. „Ha ott érvényesítik a ponthatárt, a diákok jelentős része kiszorulhat.”
Radó szerint nem véletlen, hogy van néhány iskola, amely kötelezőnek tekintette az ajánlást. „Ha egy korlátlan hatalommal rendelkező, bürokratikus szervezet ad ki egy ajánlást, a sakkban tartott igazgatók azt be fogják tartani.”
Radó szerint ennek általános alkalmazása erősen szűkítené a gimnáziumi továbbtanulás lehetőségét. Nem zárja ki, hogy ha nem tartják be elegen az ajánlást, a jövőben kötelezővé tegyék a ponthatárokat.
A hátrányos helyzetű diákok nagy része már kiszorult a gimnáziumokból, egy ilyen intézkedés pedig „azt a brutális közoktatási kasztrendszert erősítené, ami az elmúlt 15 évben kialakult.”
Radó szerint szakmailag sincs értelme így meghúzni a ponthatárokat. Az egész középiskolai felvételrendszert igazságtalannak tartja, amin egy ilyen lépés tovább rontana.
A közoktatási felvételi nem standardokon (vagyis nyilvános vizsgakövetelményeken) alapszik, amelyek alapján az általános iskolák biztosan fel tudnák készíteni a gyereket a felvételire, a 6 és 8 osztályos gimnáziumok esetén pedig az általános iskolák ellenérdekeltek a sikerben.
Ezeknél a gimnáziumoknál a legnagyobb a verseny, és a szülőkre hárul a feladat, hogy felkészítsék a gyerekeket. Van, aki meg tudja fizetni az „árnyékoktatást”, de az alacsony státusú, tehetséges gyerekek kiszorulnak.
Radó Péter szerint egy teljesen beteg gazdaságpolitikán alapul az a vízió, ami a tanulókat megpróbálja a gimnáziumok helyett a szakképzés felé terelni.
Az olyan országokban, ahol sok a nyersanyag és az olcsó munkaerő, nincs szükség és képesség arra, hogy a nemzetközi versenyben magas hozzáadott értékű termékekkel és szolgáltatásokkal legyenek jelen. Itthon nincs se nagy tömegű olcsó munkaerő, se rengeteg nyersanyag, így az ország akkor képes helytállni, ha magas hozzáadott értékű terméket és szolgáltatásokat állít elő.
„Gazdaságpolitikai értelemben irracionális, ami zajik. A kormányzat 15 éve próbálja a szakképzés felé tolni a diákokat, de a szülők ezt lábbal leszavazzák.”
Az egyháznak is érdeke, hogy több diák menjen szakképzésbe, hiszen ott is jelentős az egyházi szerepvállalás – mondja Radó.