Ahogy azzal valószínűleg mindenki tisztában van, a világ leggazdagabb embere jelenleg a dél-afrikai születésű, excentrikus milliárdos, az újabban Donald Trumppal is kitűnő kapcsolatokat ápoló Tesla-vezér, Elon Musk, akinek vagyona bizonyos becslések szerint elérte – vagy akár meg is haladta – a 400 milliárd dollárt, ami már-már értelmezhetetlennek tűnő összeg (és nyilván nem is azt jelenti, hogy ennyi pénze van a bankban vagy a zoknisfiókban, hanem ez inkább valamiféle mutató, ami azt méri, hogy mennyire bízik a különböző vállalkozásaiban a piac). Mindenesetre ezzel a teljesítményével állítólag ő lett minden idők leggazdagabb embere.
Vagy nem.
Ugyanis ez a cím többek szerint is Mansa Musát illeti meg: egy meglehetősen titokzatos (már-már mitikus), XIV. században élt nyugat-afrikai uralkodót, akinek kozmikus méretű vagyona ráadásul nem is is részvényekre, felfokozott befektetői bizalomra, politikai kapcsolatokra, mesterségesen fűtött hype-ra és más absztrakt tényezőkre épült, hanem annál egy jóval kézzelfoghatóbb dologra: aranyra.
Mali egyik látványossága, az eredetileg a 13. században épült djenné-i mecset (fotó: Peter Adams/Getty Images)
„A Musa gazdagságáról szóló korabeli beszámolók annyira lélegzetelállítóak, hogy szinte lehetetlen felfogni, mennyire gazdag és hatalmas volt valójában” – nyilatkozta Rudolph Butch Ware, a Kaliforniai Egyetem történészprofesszora a BBC-nek. Mansa Musa „gazdagabb volt, mint bárki” – írta Jacob Davidson az afrikai királyról a Money.com-ra 2015-ben.
A gazdaságtörténészek nagyjából egyetértenek abban, hogy vagyonát gyakorlatilag lehetetlen egy konkrét számmal meghatározni.
Mansa Musa 1280-ban született: testvére, Mansa Abu-Bakr 1312-ig uralkodott a Mali Birodalomban, amikor lemondott, hogy megvalósíthassa felfedezői álmait. Egy 14. században élt szír történész, Shibab al-Umari szerint Abu-Bakr megszállottja volt az Atlanti-óceánnak és annak a rejtélyes, felfedezetlen területnek, ami azon túl fekszik. Állítólag 2000 hajóból álló flottával és több ezer férfival, nővel és rabszolgával indult expedícióra, és többé soha senki nem hallott felőle. Egyesek úgy vélik, hogy Abu-Bakr végül elérte Dél-Amerikát, erre azonban nincs bizonyíték.
Mansa Musa megörökölte a hátrahagyott királyságot. Uralkodása alatt a Mali Birodalom jelentősen megnőtt. 24 várost csatolt magához, köztük Timbuktut. A királyság több mint háromezer kilométeren át húzódott az Atlanti-óceántól egészen a mai Nigerig, magába foglalva a mai Szenegál, Mauritánia, Mali, Burkina Faso, Niger, Gambia, Bissau-Guinea, Guinea és Elefántcsontpart területeit. Ezen az óriási földterületen pedig csaknem kifogyhatatlan mennyiségben állt rendelkezésre az arany és a só.
A Djinguereber mecset Timbuktuban, napjainkban (fotó: Nik Wheeler/Corbis via Getty Images)
Némely számítások szerint Mansa Musa uralkodása idején a Mali Birodalom az Óvilág aranykészletének csaknem felét birtokolta; és mindez a király tulajdona volt. Uralkodóként Mansa Musa szinte korlátlanul hozzáférhetett a középkori világ legértékesebb vagyonforrásához, továbbá az ő országának területén voltak a nagy kereskedelmi központok is, amelyek még tovább gyarapították már eleve elképesztő vagyonát.
Ettől függetlenül – és némileg meglepő módon – maga a királyság nem számított nagyon ismertnek a korabeli világban. Ez akkor változott meg valamelyest, amikor Mansa Musa – aki természetesen hívő muzulmán volt – elhatározta, hogy a Szaharán és Egyiptomon keresztül Mekkába zarándokol.
A király állítólag 60 000 fős karavánnal hagyta el Malit.
Magával vitte az egész királyi udvart és tisztviselőit, katonákat, udvari bolondokat, kereskedőket, tevehajtókat és 12 000 rabszolgát, valamint egy egy egész városnak elegendő kecskét és juhot élelemként.
Kíséretének tagjai – beleértve a rabszolgákat is – aranybrokátba és a legfinomabb perzsa selyembe voltak öltözve.
A menetet száz teherhordó teve kísérte, amelyek egyenként kb. 40 kg aranyat vittek a hátukon.
Egészen fantasztikus látvány lehetett.
Mansa Musa városméretű luxuskaravánja olyan mély és emlékezetes benyomást gyakorolt egész Kairóra, hogy al-Umari, aki csak 12 évvel a maláj király után látogatott el a városba, azt tapasztalta, hogy a helyiek még mindig fantasztikus történeteket mesélnek róla. Ez mondjuk nem meglepő:
a király ugyanis annyira bőkezűen osztogatta kincseit Kairóban, hogy három hónapos ott tartózkodása alatt az arany ára olyan mélységekbe zuhant, hogy az gyakorlatilag egy teljes évtizedre tönkretette a gazdaságot.
Egy friss becslés szerint az arany leértékelődése miatt Mansa Musa zarándokútja mintegy 1,5 milliárd dollár gazdasági veszteséget okozott a Közel-Keleten. Ötvenezer dénárt adott a szultánnak, több ezer aranyrudat osztott ki az őt fogadó szentélyeknek és hivatalnokoknak. Bár induláskor 80-100, egyenként 300 font arannyal megrakott teve kísérte, visszafelé kölcsön kellett kérnie. Ezt állítólag úgy fizette vissza, hogy minden kölcsönkapott 300 dénár helyett hétszázat adott vissza.
Mansa Musa ábrázolása egy katalán térképen (forrás: Wikimedia Commons)
Annyi aranyat osztott szét útközben, hogy mali énekmondók ezután csak elvétve dicsérték őt dalaikban, mert úgy vélték, hogy elpazarolta a birodalom erőforrásait; bár az kétségtelen tény, hogy Mansa Musa rengeteg aranyat szórt el útja során, ám végül ez a páratlan nagylelkűség volt az, ami a világ figyelmét is felkeltette.
Az uralkodó végre felrakta Malit a térképre – és egyúttal saját magát is. Mármint szó szerint: egy 1375-ben készült katalán atlasz térképén egy afrikai király rajza látható, aki egy arany trónon ül Timbuktu tetején és a kezében egy óriási aranyrögöt tart. Timbuktu ettől a ponttól kezdve afféle afrikai El Dorado lett, a világ peremén fekvő, misztikus aranyváros, ahová tömegével érkeztek a kíváncsi felfedezők, kalandorok és szerencsevadászok; ezt a státuszát pedig egészen a 19. századig meg is tartotta.
Mansa Musa egyébként több iszlám tudóssal tért vissza Mekkából, köztük Mohamed próféta közvetlen leszármazottaival és egy Abu Es Haq es Saheli nevű andalúziai költővel és építésszel, aki a világhírű Djinguereber mecsetet tervezte Timbuktuban. A király állítólag 200 kilogram arannyal hálálta meg a szolgálatait, ami mai összegben kifejezve úgy 8,2 millió dollár lenne.
Az uralkodó azért nem szórta el minden vagyonát: nagy művészetpártoló hírében állt, valamint iskolákat, könyvtárakat és mecseteket építtetett. Timbuktu hamarosan az oktatás afrikai központjává vált, és a világ minden tájáról érkeztek emberek, hogy a későbbi Sankore Egyetemen tanulhassanak. Miután Mansa Musa 1337-ben, 57 évesen meghalt, a birodalmat fiai örökölték, akik nem tudták egyben tartani a birodalmat. A kisebb államok elszakadtak, a birodalom pedig szétesett, amire az európai gyarmatosítók érkezése csak még rátett egy lapáttal.
The post A világ leggazdagabb emberének még Elon Musk sem érhet a nyomába first appeared on nlc.