A nagyobbik fiam sosem volt egy jó evő gyerek: 1,5 és 5 éves kora között, tehát több mint 3 éven keresztül minden egyes közös étkezésünk úgy kezdődött, hogy félretolta a tányérját, és fintorogva elfordult:
Pfujj, én ezt nem szeretem!
Ezekben az években három dolgot volt hajlandó bármekkora mennyiségben fogyasztani: az áfonyát, az olajbogyót és a sajtot, minden mást kóstolás nélkül hárított. Az a szülő, aki átélt hasonlókat válogatós gyerekével, tudja, milyen nyomorult érzés ez, melybe harag, tehetetlenség és aggodalom egyaránt vegyül.
Azonban a csavar az egészben az volt, hogy míg otthon alig evett valamit, az oviban az utolsó falatig betolt mindent, és még repetázott is! Amikor pedig már kezdtem volna beletörődni, hogy a fiam számára a gyermekkor ízeit az ovis menzakaja fogja jelenteni, varázsütésre elkezdett itthon is jókat enni, és egyre kevésbé válogatni.
„Életkori sajátosság, hogy a gyerekek 1,5-2 éves kor körül elkezdenek válogatni. Általában 5 éves koruk körül kinövik” – mondja Sarnyai Tünde, a Bethesda Gyermekkórház dietetikusa, amely nyugtatólag hathat sok szülő számára, hiszen „csak” ezt a cirka 3 évet kell kiböjtölni… Persze közben sem kell tétlenkedni, mert még az is előfordulhat, hogy ha megfejtjük a válogatósság okát, a megoldást is megtaláljuk rá!
Az okok a válogatósság mögött
A gyerekek válogatós étkezési szokásai többféle okra vezethetők vissza, és ezek az okok különböző mértékben befolyásolhatják fejlődésüket vagy viselkedésüket. A szakember szerint az első és legfontosabb dolog, amit érdemes tudatosítani, hogy a válogatósságon kisebb vagy nagyobb mértékben, de minden gyerek átesik fejlődése egy szakaszában. Különösen kisgyermekkorban fordul elő, hogy a gyerek időszakosan válogatós lesz, mert az étkezési preferenciák fejlődése nem mindig egyenes vonalú. A gyerekek érzékenyebbek az új ízekre, és sokszor bizalmatlanok az ismeretlen ételekkel szemben.
Néhány szenzorosan túlérzékeny gyerek ráadásul sokkal érzékenyebb a különböző textúrákra, ízekre, szagokra, vagy akár az étel hőmérsékletére is, ezért utasítja el a túl édes, savanyú, keserű vagy fűszeres ízeket, valamint a túl kemény vagy pépes állagot is.
Fotó: Getty Images
Az autizmus spektrum zavar (ASD), ADHD és más neurodiverzitás spektrumok is gyakran kapcsolódnak az étkezési problémákhoz, például válogatós étkezéshez. Az autizmus spektrum zavarral élő gyermekek például gyakran érzékenyebbek a szenzoros ingerekre, ami étkezési problémákhoz vezethet. Emellett a szigorú rutin és a kontroll igénye miatt az autista gyerekek hajlamosak lehetnek ragaszkodni az egyes ételekhez, miközben elutasítanak minden mást.
És bár az ASD-vel (autizmussal) élő gyermekek nagy százaléka mutat valamilyen evési problémát, nem minden extrém válogatós gyerek autista – figyelmeztet a dietetikus. Az extrém válogatósság hátterében állhat elkerülő/ resztriktív táplálékbeviteli zavar (ARFID) is. A diagnózis felállítása gyerekpszichiátriai kompetencia.
Erről hamarosan írunk részletesebben is.
Végül pedig meg kell említeni azt a triviális okot is, amely a legtöbb esetben magyarázatot nyújt, ez pedig az autonómiára törekvés. A fiam és sok más gyerek kezében a válogatós étkezés egyfajta eszköz arra, hogy kifejezze önállóságát és kontrollt gyakoroljon a környezetére.
Ha egy gyerek úgy érzi, hogy a szülei próbálják rákényszeríteni valamire, például étkezési szokásokra, akkor hajlamos lehet ellenállni, és ezért kezd válogatni vagy válik elutasítóvá az ételekkel szemben.
Válogatósság vagy étkezési zavar?
Ahogy már korábban is szó volt róla, extrém esetben a válogatósság mögött húzódhat étkezési zavar is, melynél minden esetben érdemes szakembert is bevonni. „Míg a válogatósságra jellemző, hogy a gyermek súlygyarapodása normál ütemben zajlik, percentilis görbéje (hossz- és súlyfejlődése) jó ütemben halad, addig az étkezési zavar esetében a gyermek súlygyarapodása nem megfelelő, lehet, hogy alultáplált vagy stagnál a súlya, de lehet elhízott is – magyarázza Tünde. – A válogatós gyerek egyik héten például szereti a brokkolit, a másik héten nem. Egyes helyeken, például az óvodában/nagymamánál megeszi a főzeléket, otthon viszont nem.
Ezzel szemben az étkezési zavarra jellemző, hogy a gyerek egyes ételcsoportokat (például zöldségeket, gyümölcsöket, húsokat) minden körülmények között elutasít, inkább a bézs színű ételeket (például üres rizs, tészta, kifli) preferálja, és az elfogadott ételek száma kevesebb, mint 30. Az ételek egyes tulajdonsága szerint is szelektál, például azok textúrája (a pürés dolgokat mondjuk nem eszi meg), színe (a zöld színű ételeket nem fogadja el), illata vagy márkája alapján (ugyanazt az ételt más márkából nem fogadja el).”
A szakember azt is kiemeli, hogy az étkezési zavaros gyerek viselkedésében is mutatkozhatnak eltérések: sírhat, kiborulhat, undorodhat, extrém esetben akár hányhat is az étel látványától vagy illatától.
Az étkezési zavaros gyerek viselkedése hatással van a család életére is, megkeseríti a közös étkezéseket, így a dietetikus ebben az esetben azt javasolja, hogy a szülők vonjanak be szakembert is: érdemes gyerekorvost, gyerekdietetikust, gyerekpszichiátert vagy gyerekpszichológust felkeresni.
Mit tehet a szülő, ha válogatós a gyereke?
Fontos, hogy bármely ok is áll a háttérben, a szülő ne hibáztassa magát! A válogatósság a legtöbb esetben nem magyarázható rossz szülőséggel. Ezt az is bizonyítja, hogy sok válogatós gyerek testvére kifejezetten jól eszik. A legtöbbször egyszerűen arról van szó, hogy a gyerek úgy van összehuzalozva, hogy merevebb lesz az étkezés terén.
A szülő felelőssége abban áll, hogy mit kínál a gyereknek – hangsúlyozza a szakember. – Azt már a gyerek dönti el, hogy ebből mi az, amit meg szeretne enni. Fontos, hogy ha a gyermek egy adott ételt nem fogad el egy-két alkalommal, ne adjuk fel a további kínálást. Vannak olyan gyerekek, akiknél 10-15x is szükséges, hogy találkozzanak az adott étellel. Ha nyersen nem, akkor próbáljuk főtt, sült formában biztosítani az étkezések során.
Fotó: Getty Images
A saját példámból is kiindulva talán az egyik legnehezebben megfogadható tanács, hogy a szülő maradjon türelmes, és ne erőltesse az ételt, hanem próbáljon nyugodt környezetet biztosítani az étkezésekhez. A gyerekeknek időre van szükségük ahhoz, hogy megismerkedjenek új ízekkel és textúrákkal. A negatív érzelmi reakciók (például dorgálás) ronthatják a gyerek étkezéssel kapcsolatos érzéseit. Ehelyett törekedjünk támogató légkörre, és ne alkalmazzunk kényszerítő eszközöket.
Magától értetődően hangzik, de mégsem mindig valósul meg, hogy a gyerek éhesen üljön az asztalhoz. Gyakran a szülők nincsenek is tudatában annak, hogy gyerekük milyen gyakran eszik és iszik, pedig érdemes minimum két órát hagyni két étkezés között (például az uzsonna és a vacsora között, vagy a tízórai és az ebéd között).
Az sem ritka, hogy a szülő amiatt aggódik, hogy a gyereke éhezik, és ezért gyors harapnivalót ad neki nem sokkal étkezés előtt. Holott semmi baj nincs azzal, ha a gyerek éhes, sőt! Az azt jelenti, hogy jobban várja majd a következő étkezést. Egy étkezési rutin beállítása és következetes betartása szülőnek és gyereknek is segíthet elkerülni azt, hogy mire a gyerek az asztalhoz kerül már esetleg jóllakott valami mással. És végül egy óriási felkiáltójel: tartsuk távol az étkezéstől az olyan zavaró tényezőket, mint a telefon és a TV, mert akár a komoly evészavarok (értsd anorexia, bulémia) előszobája lehet, amikor a gyermek mesét néz evés közben.
The post Válogatós gyereket etetni? Nem lehetetlen! first appeared on nlc.