Gratulálok a csodás filmedhez!
Szervusz!!! (nagy mosollyal mondja, magyarul) Hogy vagy?
Tudom, hogy csak véletlen, de muszáj neked elmondanom…
Gyerünk, ne tartsd magadban!
Az édesapámat Tóth Lászlónak hívják, az édesanyámat pedig Tóth Erzsébetnek. Pont mint a filmbéli házaspárt, melynek férfi tagját te alakítod.
(csodálkozó arccal) Nem létezik…
Pedig tényleg.
Hoppá! Képzeld, néztem is reggel a mai beosztásomat, és feltűnt, hogy egy Tóth vezetéknevű újságíróval fogok beszélgetni Magyarországról. Már önmagában ez is érdekes volt, és most ehhez jön még az is, hogy pont úgy hívják a szüleidet, mint a karaktereinket… Gondolom, úgy érezted magad a filmet nézve, mintha a nagyapád történetét látnád, vagy valami ilyesmi.
Fotó: Jordan Pettitt/PA Images via Getty Images
A hasonlatod olyan szempontból mindenképp stimmel, hogy az egyik dédapám tényleg kivándorolt Kanadába. Aztán – már amennyire ismerem a sztorit – egy év után az itteni családja soha többé nem hallott felőle.
Sajnálom.
Beszélgettél valaha Bradyvel (Brady Corbet, A brutalista rendezője) arról, hogy miért épp ezt a két nevet adta a karaktereknek?
Amennyire én ismerem a dolog hátterét, Brady eredeti terve az volt, hogy keres egy valóban élő, nagy hírnévre szert tett építészt, aki kivándorolt a tengerentúlra és ahogy otthon, úgy ott is nagy sikereket ért el. Olyasvalakit, mint Breuer Marcell volt. Sajnos azonban senkit nem talált, aki ma is életben volna és el tudta volna neki mesélni a történetét. Ezért döntött úgy, hogy a feleségével, Monával (Mona Fastvold, forgatókönyvíró – a szerző) inkább megalkotnak egy saját karaktert, és az ő történetét mondják el.
A Tóth névről azt hallotta, hogy ez egy nagyon gyakori vezetéknév nálatok, és ha jól tudom, ezért döntött mellette. Nagyon érdekesnek találom, hogy ilyen majdhogynem véletlenszerű választás mennyivel közelebb hozta ezt a filmet hozzád és mennyire megváltoztatta azt, ahogyan gondolkodsz róla. Abban biztos vagyok, hogy Brady nem konkrét személyek nyomán akarta elnevezni a karaktereket, közben meg a film és a történet mégis számos utalást tartalmaz a korszak olyan építészeire, mint a már említett Breuer Marcell.
Szerintem fél Magyarország tudja, hogy édesanyád magyar menekültként jutott ki az Egyesült Államokba, és emiatt nyilvánvaló, hogy A brutalista egy nagyon személyes film számodra. Elmesélnéd nekem, hogy az érintettségedet hogyan használtad színészként? Hogyan tudtad becsatornázni az alakításodba?
A magyar származásom már gyerekkoromban belém égett. Nemcsak a szüleim, hanem a nagyszüleim miatt is. Emlékszem, nagyapám állandóan munka miatt telefonált a régi vonalas telefonnal, és a vaskos magyar akcentusával, akadozva beszélve az angolt próbált találni valamit, de sehová sem kellett. Ő már nem tudott eléggé asszimilálódni az amerikai társadalomba. Ez borzasztóan stresszes és nehéz volt számára.
Adrien Brody szülei Elliot Brody és Sylvia Plachy, a legjobb alakításért járó Golden Globe díjjal, 2025. január 5-én (Fotó: Gilbert Flores/GG2025/Penske Media via Getty Images)
Szerencsére a nagyanyám öt vagy hat nyelven beszélt, ezért ő tudott munkát találni, bár nem olyan jót, mint az óhazában: irodai munkát kapott, szóval legalább szellemi munkát végezhetett, csak mert jól beszélte a nyelvet.
A nagyszüleim végül valahogy elboldogultak, de az a veszteség, hogy az egész korábbi életüket több ezer kilométerre maguk mögött hagyták, örökre velük maradt.
És ugyanez igaz édesanyámra is, akinek ezek az élmények nagy hatással voltak a művészetére. Emiatt egész életében tisztelettel és megértéssel fordultam azon emberek felé, akik ilyen nehézségeket éltek át, mert ezek a nehézségek formálták az utamat és tettek azzá, aki vagyok. Képzeld el, milyen traumatikus utazás lehetett számára, amikor még kislányként elhagyta az otthonát, a háború közepette a kukoricában bujkált, majd menekültként Bécsben kötött ki, onnan pedig Amerikába került, hogy újrakezdje az életét és művészi karriert építsen. Ez egy nagyon személyes történet számomra, és ez természetesen tükröződik a munkáimban is, és kétségkívül mélyebb betekintést nyújt számomra.
Magyarként viszonylag gyakran előfordul, hogy halljuk, amint egy külföldi színész magyarul próbál beszélni egy filmben, de azonnal feltűnik, hogy valami nem stimmel…
Hidd el, a külföldi színészek megszenvednek a magyar nyelvvel. Nagyon nehéz elérni, hogy ráállj.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy A brutalistában ezt nagyon szépen csináltátok. Nem érződött a hamisság. Sokat kellett gyakorolni ehhez?
Nézd, ez tényleg rengeteg munkával járt. Felicityvel (Felicity Jones, a film női főszereplője – a szerző) egy csodálatos dialect coach-csal dolgoztunk együtt. A hangok, a gesztusok, a kifejezések és a tonalitás mind-mind olyan dolgok, melyeket gyerekként nagyon megszoktam a nagyszüleim házában. Ezért, amikor kutattam a korszak férfialakjait, kifejezetten az ő dialektusukra összpontosítottam, valami hasonlót próbáltam találni, aztán a dialektusoktatóval dolgoztam azon a sajátos hangzáson.
Adrien Brody és Felicity Jones A Brutalista c. filmben (Fotó: Profimedia)
Úgy érzem, hogy amit abból a hangzásból átvettem, valahogy nagyon hasonlított a nagyszüleim hangzására. Szóval végig működött bennem egyfajta belső iránytű, ami megmutatta, hogy mikor találtam el igazán a “tökéletes hangzást”, mert tényleg éreztem, hogy a helyén van.
Persze az sem ártott, hogy Budapesten forgattunk. Komoly nyomás volt rajtam az, hogy ne hangozzak hülyén a magyar stábunk előtt, akik nap mint nap hallották, ahogy magyarul beszélek.
És folyamatosan meg kellett tartanom ezt a dialektust a forgatás alatt, hogy benne maradjak a szerepben, amit nem tudtam volna ilyen szabadon megtenni, ha nem Budapesten éltem volna akkortájt. Amikor elmentem a boltba, vagy valahányszor valakivel szóba elegyedtem, autentikus budapesti dialektust hallottam. Ez sokat segített.
Amikor a Houdinit forgattad nálunk, egy interjúban arra panaszkodtál, hogy annyira stresszes forgatás volt, hogy szinte semmi időd nem maradt várost nézni, annyira minden idődet és energiádat lekötötte a filmezés. A brutalista forgatása közben jutott időd egy kis turistáskodásra?
Jellemző rám, hogy túlfeszítem a húrt, és minden rendelkezésre álló időmet megtöltöm munkával. Most is épp Londonban játszom egy darabban, heti nyolc előadásom van (a The Fear of 13 című színpadi produkcióban – a szerző), ami már önmagában rengeteg elfoglaltságot jelent, de mellette sorra adom az interjúkat A brutalista kapcsán, hogy segítsem a filmet. Nem vagyok jó abban, hogy szabadidőt biztosítsak magamnak egy forgatáson. Persze néhány elcsípett óra mindig akad itt-ott, A brutalista forgatása során is volt ilyen. Volt alkalmam néhányszor együtt vacsorázni a városban a színésztársaimmal és a rendezőnkkel.
Igazság szerint nem szeretek olyan munkát vállalni, ami túl sok szabadidőt hagy nekem.
Azokat a feladatokat szeretem, amik maximálisan lekötik az energiáimat. A brutalista egy független film, márpedig a független filmeknél nincs idő és pénz hosszú szünetekre: haladni kell, méghozzá minél gyorsabban. Próbálunk annyi anyagot leforgatni egy nap alatt, amennyit csak lehetséges. Ha pedig visszaérek a szállásomra, az időmet azzal töltöm, hogy felkészülök a következő napra és tanulom a szövegemet.
Adrien Brody Tóth László szerepében a Brutalista c. filmben (Fotó: Profimedia)
A brutalista egyik fő témája az amerikai álom. Te hiszel benne?
Nyilvánvaló, hogy létezik ezzel kapcsolatban egy elképzelés, és persze ott van a valóság is, ugye? Ezt mindannyian tudjuk.
Abban a korszakban, amikor az információ még nem terjedt olyan szabadon, mint manapság, a gondolat, hogy megérkezhetsz egy reményteli földrészre, ami teli van végtelen lehetőségekkel, ahol nincs vallási vagy egyéb üldöztetés, és ahol új, prosperáló életet kezdhetsz, érthető módon vonzó és örömteli volt. És volt is ebben igazság. Végül is, bizonyos mértékig tényleg létezett az amerikai álom.
Gondolj csak bele, a filmben László csodával határos módon végül kikerült a nyomorúságos körülményeiből és a megalázó építkezési munkákból. Tehetséges és jól képzett építészként lehetőséget kapott arra, hogy megalkosson egy monumentális művet Amerikában. De az ezzel együtt járó fájdalom, szenvedés és megpróbáltatás ettől még nagyon is nyilvánvaló.
Az Egyesült Államokban valóban rengeteg remény és lehetőség rejlik. Még a saját utamat tekintve is: Queensből jövök, és a családomban senkinek sem volt köze a film- vagy szórakoztatóiparhoz, mégis megtaláltam az utat a munkám és az elkötelezettségem révén. Az a tény, hogy ilyen szintű sikert és kapcsolatot értem el a világgal, valóban álomszerű. És ez az, amit Amerika képvisel. Úgy érzem, hogy valóban van esély arra, hogy az ember nagy dolgokat reméljen és érjen el ebben az országban.
A Brutalista (Fotó: Profimedia)
De ettől még azt is figyelembe kell venni, hogy megérkezni egy új földrészre és ott új életet kezdeni nagyon nehéz, függetlenül attól, hogy az ország mennyire barátságos vagy kevésbé ellenséges ahhoz a helyhez képest, ahonnan menekülsz.
Újrakezdeni mindig borzasztó kemény.
Ilyenkor az előtted tornyosuló akadályok sokkal nagyobbak, mint azok az akadályok, amiket azoknak kell legyőznie, akik már eleve az adott országban születtek.
Köszönöm szépen, hogy időt szántál rám. Jó volt veled beszélgetni, filmes édesapám.
Veled is jó volt beszélgetni, fiam.
A brutalista január 23-tól látható a magyar mozik műsorán, de egy-két premier előtti vetítésen korábban is el lehet csípni.
The post Adrian Brody fiamnak szólított, és nem véletlenül: különleges interjú a világsztárral first appeared on nlc.