A gazdasági csúcsminiszterré avanzsált Nagy Márton hétfőn Facebook-videóban árulta el, mi az a négy dolog, amit nagyon szeretne megkapni Donald Trump megválasztott amerikai elnöktől.
Ha újra hatályba léptetné a kettős adóztatásról szóló megállapodást. Ha enyhítené a magyar állampolgárokra vonatkozó vízumszabályokat. Ha helyreállítaná a közvetlen repülőjáratokat Budapest és a legfontosabb amerikai városok között, amilyen New York vagy Washington. Ha az Egyesült Államok ismét top 3-as befektető lenne Magyarországon.
A négy pont egyike sem tekinthető apróságnak, vagy épp egyszerűnek, de talán a Nagy Márton által kiemelten fontosnak tartott negyedik tűnik a legérdekesebbnek, azaz gazdasági szemszögből a leginkább relevánsnak, amely ráadásul erősen összefügg az elsővel. Ennek két oka van: egyrészt annak alapján, amit eddig lehetett tudni Donald Trump gazdaságpolitikai elképzeléseiről, kisebb lehet a fókusz az amerikai vállalatok külföldi terjeszkedésén, mint a tőke hazavitelén. Másrészt az elmúlt néhány évben a magyar kormány külpolitikája – benne a gazdasági semlegességgel és a keleti nyitással – elsősorban ázsiai beruházók ide csábítására koncentrált, nem pedig nyugatiakra.
Ez meg is látszik a Magyar Nemzeti Bank számain: a közvetlen tőkebefektetések állománya alapján 2018/19-ben Dél-Korea még az ötödik legnagyobb beruházóként volt jelen hazánkban, majd 2021-re a harmadik helyre került. Az Egyesült Államok egyre inkább lecsúszott, míg 2015 és 2018 között Németország mögött még a második helyen állt, majd a harmadikra került, 2022-ben már csak negyedik volt Németország, Ausztria és Dél-Korea mögött.
Nagy Márton vágyának realitását kérdőjelezi meg az is, hogy Donald Trump első elnöki ciklusa alatt (2017 és 2021 között) az amerikai közvetlen tőkebefektetések állománya a legalacsonyabb szintekre süllyedt a jegybanki kimutatás szerint.
Ezt nem úgy kell értelmezni, hogy mögötte kizárólag az amerikai tőke kivonása állhat, bár erre is volt példa – még Trump előtt –, amikor 2014-ben az amerikai GE a pénzügyi üzletágának leépítéséről döntött, majd a tulajdonában lévő Budapest Bank az államé lett. Az állomány alakulásában a tőkekivonás mellett az árfolyamhatás, az átértékelődés és az úgynevezett átfolyó tőke is szerepet játszott. Utóbbi olyan vállalatcsoporton belüli tranzakciókat jelent, amiket feltehetően adóoptimalizálási céllal hajtanak végre, és lényegében gazdasági hatás nélkül folynak át a cégcsoport hazai szereplőin.