Magyar Péter előszeretettel von párhuzamot a közelmúlt eseményei és a mai történések között. Tavaly a rendszerváltás volt a slágertéma, az új évben pedig mind többször követel előrehozott választásokat, legutóbb hétfőn. Előszeretettel von párhuzamot a 2006 és 2009 közötti időszakkal. Magyar olvasatában az akkori rosszfiú, Gyurcsány Ferenc szerepét most az az Orbán Viktor alakítja, aki akkoriban követelt előrehozott választást – hiába.
„Amikor 2006-ban az általa okozott morális és gazdasági válság miatt Gyurcsány Ferencnek le kellett volna mondania, akkor fontosabb volt a saját jóléte és a rövid távú politikai túlélése. Az országát és a politikai közösségét is beáldozta, és nem mondott le.” „Ha egy kormány gazdasági, morális és súlyos megélhetési válságba kormányozza a hazáját, akkor a köztársasági elnök nem hallgathat. Ahogy nem hallgatott Sólyom László sem hasonló helyzetben 2006-ban.” „Ha ön [Orbán Viktor] ugyanolyan gyáva, mint amilyen 2008-ban Gyurcsány volt, akkor a Fidesz is úgy fog járni, mint az egykori MSZP. Először szétesik, majd eltűnik a történelem süllyesztőjében.”
Az akkori és a mai helyzet közötti párhuzam ugyan tetszetős, de erősen billeg.
Orbán Viktornak nem volt olyan pillanata, ha úgy tetszik, lelepleződése, mint Gyurcsány Ferencnek az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése. A vasút, az egészségügy, a gyermekvédelem nem egy csapásra romlott el, ahogy nem egyik napról a másikra lett Mészáros Lőrinc és Tiborcz István sem roppant gazdag magyar.
A Fidesz népszerűségét még mindig minimum 40 százalék körülire mérik, a Tisza jobb esetben fej fej mellett halad a kormánypárttal. Mindez a kétezres évek második felében nem így nézett ki; a Gallup 2007. decemberi felmérésében például a biztos pártválasztóknál a kihívó Fidesz 71, a kormányzó MSZP 20 százalékon állt. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének pillanatától olyan hangulat uralkodott az országban, hogy nem a szocialisták veresége, hanem annak aránya volt a kérdéses – akár kihúzzák 2010-ig, akár nem.
Ettől most elég messze járunk, és nem csak azért, mert választási autokráciában nem szokás a hatalmon lévő pártnak elveszteni a választást. A Fidesznek még mindig van egy erős törzsközönsége elsősorban vidéken, az idősebbek és az alacsonyabb iskolai végzettségűek körében.
És ami tán a legfontosabb: a kormánynak stabil a parlamenti többsége, a nagyobbik kormánypárt úgynevezett koalíciós partnere a KDNP, nem az SZDSZ, a rendeleti kormányzás miatt meg amúgy is azt csinálnak, amit akarnak.