Szeretünk az új évre úgy gondolni, mint tiszta lapra, ami rengeteg új lehetőséget hordoz magában, de érezted már te is úgy, hogy valójában ez a lendület nagyjából csak január első napjaiban tapasztalható, aztán minden visszaáll az előző évből ismert kerékvágásba? A problémákat általában nem hagyjuk a múlt évben, ugyanúgy jönnek velünk tovább, a munka-pihenés unalomig ismert körforgása is előbb vagy utóbb visszaköszön, és hiába a nagy elhatározások, hamar bedarál minket a mókuskerék, amit életnek hívnak.
Emlékszem, 2024 januárjában mennyire frusztrált, hogy mindenki tervezte az évet körülöttem, hatalmas motivációval állt bele a hónapba, amíg én azt sem tudtam, merre van arccal előre. Úgy éreztem, hogy én csinálok valamit rosszul, amiért számomra nem érkezett meg az isteni szikra. Az egyetlen fogadalmam az volt, hogy nem fekszem le úgy esténként, hogy a mosogatóban maradt valami, és borzasztóan csalódott voltam, amikor még ezt sem sikerült betartanom. És minél több embernél láttam az elhatározást és kitartást én annál rosszabbul éreztem magam.
Idén azt tapasztalom, hogy ez a fajta előre tervezés még erősebben ütötte fel a fejét. Amikor ez a cikk készül, január 6-át írunk, és nem tudom úgy megnyitni a közösségi médiát, hogy ne folyna ki az algoritmusból a vision boardok, motivációs idézetek, évzáró és évkezdő összefoglalók végeláthatatlan masszája. És noha valahogy 2025-ben valahogy nekem sikerült jobban felvennem a ritmust – aztán majd kiderül, meddig tart –, abszolút együtt érzek azokkal, akik a januári kiégés cipőjében járnak, és legszívesebben téli álomra mennének.
Ha elmúlik karácsony
Sokan úgy tekintenek a karácsonyi ünnepekre, mint kikapcsolódásra egy stresszes év után. A jól megérdemelt pihenés az egész éves, de különösen a decemberi hajtásért, és sokszor ettől várjuk a csodát, hogy energikusan, újonnan felvértezve nézzünk szembe a hétköznapok kihívásaival. Aztán megérkezik a január, és a kiégés érzése – minden fronton – legalább olyan rossz, mint az ünnepek előtt volt, sőt, akár rosszabb.
Nem ritka, hogy ilyenkor betegszünk le, ugyanis az év közbeni munkaterhelés egyik pillanatról a másikra való eltűnésével a szervezet végre leereszt, ami fogékonnyá tesz a betegségekre. Az is ismerős, hogy az ünnepek alatti folyamatos szociális élet lelkileg és fizikailag is leszívja az embert, és akkor az ünnepek alatti túlevésről még nem is beszéltünk, ami szintén megviseli a testet.
Fotó: Getty Images
Aztán elkezdődik az új év, enerváltan, elégedetlenen, frusztráltan, ami tovább erősíti a kiégés érzését és olyan spirálba taszítja az embert, hogy a január – amikor az időjárás amúgy is a szezonális depresszióra hajlamosít – egy sajátos Survivor évad lesz, 31 napos kivitelben.
A holiday paradoxon
Barbara Santini pszichológus és párkapcsolati tanácsadó szerint nem ritka, hogy a karácsony utáni időszakot így éljük meg. „A kiégés alapvetően a krónikus munkahelyi stressz csúcspontja, amelyet nem sikerült sikeresen kezelni. Három dimenzió jellemzi: fogyatkozó energia vagy kimerültség érzése; a munkahelytől való megnövekedett mentális távolság, vagy a munkával kapcsolatos pesszimizmus vagy cinizmus érzése; és csökkent a szakmai hatékonyság.”
A karácsony pedig annak ellenére, hogy felüdülést hoz, nem foglalkozik a kiégés vonatkozásaival, sőt, csak tovább bonyolítja a dolgokat. „A társasági összejövetelek nyomása, a pénzügyi gondok és az ünnepi jókedv fenntartásával járó érzelmi munka tovább merítheti az ember amúgy is megterhelt erőforrásait. Ez a holiday paradoxon – a pihenéssel kapcsolatos idealizált elvárások és a vakációval összefüggő stressz valósága közötti ütközés – jobban kimerítheti az egyéneket, mint korábban.”
Nincs kilátásban jó darabig hosszabb pihenés, izgalom, vidámság, a január nem kínál semmilyen kiutat a kiégés-kimerültség-stressz Bermuda-háromszögéből. Ráadásul Dr. Rebekah Wanic pszichológus szerint az is hátráltató tényező, hogy a szünet visszaállítja a stresszel és a tevékenységgel kapcsolatos elvárásokat. Ez azt jelenti, hogy a pihenés előtti erőfeszítések nem egyeznek meg azzal, amit pihenés után tudunk felmutatni. Az elme sokkal alacsonyabb szintű aktivitásra és stresszre van felkészülve, ami nincs összhangban az esetleg megszokott kemény munkával.
„Alkalmazkodunk egy bizonyos szintű aktivitáshoz és stresszhez – magyarázza Wanic. – A szabadságolás új alapértéket hoz létre, alacsonyabb stressz- és energiaráfordítással. Következésképpen a valóságba való visszatérés extra kihívást jelenthet. Így gyakran előfordulhat, hogy egy szünet után elégedetlennek és csalódottnak érezhetjük magunkat termelékenységi szintjeinkkel kapcsolatban.”
És mellé még ott vannak a hétköznapok dilemmái és problémái, amik szintén sokat vesznek el tőlünk.
Fotó: Getty Images
A gyógyulás receptje
A kiégés szerencsére orvosolható, erre Barbara Santini hat lépéses tervet ajánl.
1. lépés: Tudatos visszavonulás
A tudatos visszavonulás segíthet távol tartani a kiégést. Arról van szó, hogy időt szentelünk annak, hogy valóban elszakadjunk a munkától és a munkával kapcsolatos tevékenységektől vagy gondolatainktól. Ha például nem válaszolunk a munkahelyi hívásokra vagy e-mailekre a munkaidőn kívül, az segíthet megőrizni a munka és a pihenés közötti egyértelmű határokat. Így a stresszfaktorok kevésbé tudnak betolakodni a szabadidőbe.
2. lépés: Okos időbeosztás
Apropó szabadidő. Fontos, hogy az az időintervallum, amit ennek dedikálunk, ténylegesen kikapcsolódást, élveztet és kiteljesedést nyújtson. A séta sosem rossz ötlet, hiszen egyúttal a mozgásigényünket is fedezi, de lehet ez más sport, olvasás, kézműveskedés, vagy akármilyen hobbi. Ha folyamatosan megszakítjuk a pihenést „fontos” vagy „kötelező” dolgokkal, úgy nehéz ténylegesen kipihenni magunkat. Ebben az időben tehát tényleg csak a pihentető tevékenységeknek engedjünk.
3. lépés: Beszélgetés önmagunkkal
Érdemes magunkkal szemben őszintén megkérdezni: milyen típusú stresszt érzünk? Mi okozta azt, hogy kiégést érzünk? Csak a munkában, vagy a mindennapokban is felmerül ez a kérdéskör? Az őszinte válaszok segíthetnek a felismerésben és a megoldásban.
4. lépés: A változás megtervezése
A 3. lépés elméleti válaszait kövesse a 4. lépésben a gyakorlati megvalósítás. Állítsunk fel határokat, változtassunk a szokásainkon, akár tervezzük újra a karrierünket. Ha pedig bárhol elakadunk, sosem szégyen segítséget kérni.
5. lépés: Helyreállító gyakorlatok
Persze a felépülés nem szólhat kizárólag gondolkodásról és tervezésről. A pihenés ugyanolyan fontos a kiégés leküzdésében, hosszútávon pedig a stresszkezelési képességet is javítja. A helyreállító gyakorlat bármilyen pihentető tevékenység lehet, mint például a jóga, a meditáció vagy az éber figyelem. Lehet, hogy ezek szemfényvesztésnek tűnnek, de nem véletlenül nyúl ezekhez az eszközökhöz annyi ember.
6. lépés: Kérjünk támogatást
Ha a januári kiégés jeleit tapasztaljuk, érdemes egy szakember segítségét megfontolni. Ő garantáltan tud olyan eszközt adni a kezünkbe, amivel újra visszabillenhetünk az egyensúlyi állapotba. Ráadásul ezek a technikák azért is hasznosak, mert a későbbiekben, ha megint felütné a fejét a januári kiégés, már tudni fogjuk, hogyan lépjünk fel ellene.
The post Nehezen kezdődik az új év? Talán téged is utolért a januári kiégés first appeared on nlc.