Bő két hete, december 10-én volt Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, januártól gazdasági csúcsminiszter parlamenti bizottsági meghallgatása. A miniszter előbb a kormánypárti Bánki Erik elnökölte gazdasági, majd az ellenzéki Vajda Zoltán vezette költségvetési bizottságban számolt be munkájáról és beszélt terveiről. A meghallgatásokról akkor több cikkben is beszámoltam. De elhangzott ott egy olyan mondata, amiről nem írtam, mert pontosan nem tudtam lejegyzetelni, se a hangfelvételemen visszahallgatni (elég nagy háttérzaj volt), viszont igencsak figyelemreméltónak tűnt.
És mivel mostanra megjelent a parlament honlapján a költségvetési bizottság ülésének a jegyzőkönyve is – ezen az oldalon a 42-es számra kattintva tölthető le pdf-ben –, vissza tudtam keresni, hogy azt mondta-e, amit hallani véltem. Az uniós pénzekről, azok „hazahozataláról” volt szó, és Nagy már túl volt a kötelező magyarpéterezésen („Önök megint kampányolnak azzal meg Magyar Péter is, mint egy ilyen Mekk mester, hogy az európai uniós pénzt majd ő hazahozza”), amikor a Vajda Zoltán egy felvetésére reagáló Nagy ezt mondta:
„Azt soha senki nem mondja el, hogy mi ennek a feltétele (…) Vannak feltételei. Az első feltétele a migrációs kérdéskör. A második a gyerekvédelmi kérdéskör, LMBTQ-kérdéskör. A harmadik kérdéskör a rezsivédelem. Negyedik, a tizenharmadik… Tessék megnézni az európai szemeszterben az ajánlásokat!
Lehet kiárusítani az országot, és eladni az országot azért, hogy az uniós pénzek megérkezzenek, az az önök lelkén fog száradni!”
Tehát egy európai uniós tagállam felelős kormányának a minisztere azt mondja, hogy az európai uniós szabályoknak való megfelelés – mint az uniós forrásokhoz jutás feltétele – nem más, mint az ország kiárusítása, az ország eladása. (A helyszínen feladásnak hallottam, úgy egy fokkal mintha több értelme lenne a folyamatos háborús retorikában beszélő kormány egyik tagjától, de talán kár is bármiféle értelmet keresni ebben.)
Vagyis Nagy Márton szerint az uniós elvárások teljesítése, és ezáltal az EU-s „ingyenpénz” megszerzése, az ahhoz szükséges feltételek teljesítése egyenlő az ország kiárusításával. És nem például az, hogy az uniós források híján pénz nélkül maradt magyar állam ismeretlen kamattal és egyéb feltételekkel kínai óriáshitelt vesz fel. Ezek után minimum érdemes megjegyezni, hogy a magyar állam 2025-ös költségvetése szerint jövőre 2268 milliárd forintot várunk az EU-tól. Nem pontosan világos, hogy ennyi még az ország kiárusítása nélkül is jöhet, vagy ehhez már kell egy-két nemzeti garázsvásár?