„Tom elvesztése óta a novemberi és decemberi mantrám a következő: ne nézz vissza. Kerülök minden nosztalgiát. Kihagyom a bevásárlóközpontot, ami az egyik hagyományunk volt. […] Nem hallgatok karácsonyi zenét. Még a karácsonyi katalógusokat nézegetve is elszomorodok, ha eszembe jut, hogy Tom mindig is bánkódott, hogy a Land’s End katalógusai csak néhány vacak oldalt adtak a férfiaknak. És lehet, hogy soha nem fogom tudni használni azokat a dekorációkat, amelyeket az évek során gyűjtöttünk; becsomagolva maradnak”– írta néhány évvel ezelőtt Sophia Dembling a Psychology Today egyik cikkében.
Aztán hozzátette, évről évre próbálkozik, hogyan tudna ezzel a veszteséggel az ünnepek közeledtével szembe nézni. A Tom halálát követő első évben semmilyen ünneplést nem csapott, kizárólag a kutyája, néhány üdvözlőlap és egy fotó társaságában töltötte a szentestét. A másodikban már egy pici fát is állított, de a kutya, az üdvözlőlap és a fotó továbbra is maradt az új „hagyomány” része.
A karácsony az érzelmek időszaka, különösen akkor, ha van olyan személy az életünkben, aki már nem ünnepelhet velünk. Bár az ember jó szívvel gondol ilyenkor vissza azokra a régi időkre, ahol együtt volt a nagycsalád, a nosztalgikus emlékek könnyen feltépik a sebeket még azokban is, akik nem friss sérüléssel ülnek le az ünnepi asztal mellé, hanem egy (vagy akár több), már évek óta meglévő sebesüléssel, ami ilyenkor úgy kezd a lelken törést okozni, mint bejglin a márványozás.
A karácsonyi gyászt sokan átélik
Ahogyan Sophia példája is mutatja, a szomorúság, vagy adott esetben magány, amit ilyenkor érzünk teljesen valid, univerzális tapasztalás, még akkor is, ha teljesen egyénfüggő, hogy ezt ki, hogyan éli meg. Sophia számára már a karácsonyi díszek gondolata is elviselhetetlen, van, aki viszont pont abból merít, hogy visszanyúl azokhoz a dolgokhoz, amiket a másikhoz tud kötni, és így „tiszteleg” az emléke előtt.
Persze az is hatalmas probléma, hogy a gyász és a halál még mindig tabutéma, főleg karácsonykor, amikor azt diktálják az elvárások, hogy legyél boldog, örömteli és költözzön a szívedbe a szeretet kötelező jelleggel. Az sem segít, ha azt halljuk: „az idő majd begyógyítja a sebeket”. Lehet, hogy valamennyire csökken a fájdalom, amit egy szerettünk elvesztése okoz, viszont ezzel ellentétes arányban nő az űr, amit maga után hagyott, és a karácsony mindig emlékeztetőül szolgál, hogy már nélküle telik az ünnep.
Fotó: Getty Images
Egy szó mint száz: nehéz. Ez az időszak piszkosul megterhelő azok számára, akiket már megérintett az elvesztés fájdalma, de vannak olyan trükkök a szakemberek tarsolyában, amivel elviselhetőbben telhet az ünnep – ezekből merítettünk most.
A tervezés segít
Ahogyan magában egy gyászfolyamatban is nagy segítség az, ha vannak megszokott, ismert fogódzkodók, úgy az ünnep során is hasznos lehet, ha nem csak úszunk az árral, hanem előre tervezünk. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy akkor foggal-körömmel kell ragaszkodni egy forgatókönyvhöz, de nem árt kitalálni, miket fogunk az ünnep során csinálni. A jó tervezés segíthet abban, hogy célt találjunk ezekben a napokban, sőt, így az is előre kitalálható, milyen módon tudunk az elhunytakról megemlékezni, és nem váratlan pillanatokban fog ránk törni a gyász.
Emlékezés határokon belül
És akkor rögtön jöjjön néhány tipp, amit kifejezetten a megemlékezésnek dedikálhatunk. Számodra sokat ad, ha a temetőbe kilátogatsz gyertyát gyújtani? Akkor csináld! Szívesen emlékezel az otthon ízeivel? Akkor süss-főzz valami olyan fogást, ami az elhunytra emlékeztet. Úgy érzed, hogy a fotóalbum átlapozása megnyugvást ad? Hajrá! Csak beszélgetnél, hangosan emlékeznél róla? Keress egy partnert, akivel ezt megteheted! Tudd, hogy nem vagy egyedül!
Fontos azonban, hogy semmit ne érezzünk nyomásnak, csak azt csináljuk, ami még számunkra komfortos. Ha ez csupán annyi, hogy egy pár perc erejéig megengedjük magunknak, hogy pityeregjünk kicsit, az is rendben van.
A számolás joga
Minden tervezés ellenére is lehetnek nehezebb pillanatok, ilyenkor az a fontos, hogy próbáljunk a jelenben maradni a gondolatokkal, érzésekkel és a testünkkel. Az érzések ellen nem szabad küzdeni, ezek jönnek-mennek, de segíthet, ha valamilyen légzéstechnikát alkalmazunk ilyenkor, ami megnyugtatja az idegeket. A 4-6-8 technika például nagyon könnyen elsajátítható: ehhez négyig kell számolni a belégzés alatt, hatig, amíg bent tartjuk a levegőt, és nyolcig, amíg lassan, óvatosan kifújjuk.
A gyenge pontok kiismerése
Az is jó, ha tudjuk, mik azok a trigger pontok, amik kiváltják a gyász és veszteség érzését. Lehet ez hagyomány, dal, illet, vagy akár egy másik személy is, de ha tisztában vagyunk vele, melyek ezek, úgy sokkal könnyebben elkerülhető a pánik, szomorúság és a szorongás érzése is. Ehhez akár mentálhigiénés szakember segítségét is lehet kérni, ha magunktól túl soknak érezzük az érzések visszafejtését.
Többet ésszel, mint bejglivel!
A bőség miatt – na meg azért, mert ilyenkor végre tényleg átadhatjuk magunkat a semmittevésnek –, hajlamosak vagyunk a kelleténél többet enni. Ám – bár banálisan hangzik – sokat dobhat az érzelmi állapotunkon is, ha nem ebbe folytjuk a bánatunkat. A rendszeres étkezés ezekben a napokban elegendő folyadékkal kiegészítve legalább olyan sokat segíthet a mentális állapotunkon, mint némi mozgás, ami nem mellesleg endorfint, azaz boldogsághormont szabadít fel. Amit viszont érdemes kerülni, az az alkohol (és egyéb rekreációs szerek), ez ugyanis csak átmenetileg hoz enyhülést.
The post Túlélni a karácsonyt: így lesz az ünnepi gyász tortúra helyett elviselhető veszteségérzés first appeared on nlc.