Az élet valahogy évről évre arra nevel minket, hogy semmit sem szabad feladnunk, mindenért a végsőkig kell küzdenünk. Félreértés ne essék, nagyon fontos, hogy küzdjünk azért, amiben hiszünk és küzdjünk az álmainkért. A baj csak az, hogy olykor áteshetünk a ló túloldalára és mindez kényszeressé válhat. Carlos Alós-Ferrer pszichológus szakterülete, hogy segítsen az embereknek megalapozott döntéseket hozni, mind az üzleti, mind pedig a magánéletben. Hangsúlyozza, hogy a kitartás valóban fontos, egy bizonyos határig. Azt mondja, hogy ha egy irreális célra összpontosítunk, azzal más – adott esetben lehet, hogy sokkal jobb –, lehetőséget hagyunk ki.
A győztesek nem feladják, pusztán bölcsen választják meg, hogy mit hagynak abba és mit folytatnak.
Az élet tele van olyan pillanatokkal, amikor arra sarkallnak minket, hogy valamit elengedjünk, legyen szó egy mérgező párkapcsolatról, egy munkahelyről, egy szerettünkről vagy az álmunkról.
Az elengedés nem egyszerű, ugyanakkor fontos lépés
Sajnos mindegyikünk életében eljön a pillanat, amikor meg kell tanulnunk elengedni valamit, még akkor is, ha minden porcikánkkal ragaszkodunk hozzá. A kutatások azt mutatják, hogy sokaknak nehezére esik feladni egy fontos célt, mivel az alapvető értékeinkhez és identitásunkhoz kötjük. Ahogyan Ajahn Chah thai szerzetes a könyvében úgy fogalmaz:
amikor úgy döntünk, hogy nem követjük az elengedés útját, az olyan, mintha egy nehéz követ cipelnénk magunkkal.
Nem tudjuk, hogy mit kezdjünk a kővel, ezért inkább tovább cipeljük. Még akkor is cipeljük, amikor kívülállók elmagyarázzák, hogy milyen előnyökkel járna ennek a sziklának az elengedése, hiszen félünk elengedni. Olyan régóta cipeljük, hogy már-már a részünkké vált. Addig visszük magunkkal, amíg fel nem emészt minket, és nincs más választásunk, mint elengedni.
Van egy tévhit azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent az elengedés. Sokan azt gondolják, hogy azzal, ha elengedünk valamit, végelegesen el is távolítjuk azt az életünkből. Az elengedés azt jelenti, hogy tisztában vagyunk, elfogadjuk és tudatában vagyunk annak, ami történt. Az elengedés fontos a személyes fejlődés és az érzelmi jólét szempontjából.
Az elengedés nem egyenlő a feladással (Fotó: Getty Images)
Három stratégia, ami segíthet az elengedésben
Fontos felismernünk, hogy mi az, amire egyáltalán nincsen ráhatásunk
Itai Ivtzan pszichológus a PsychologyToday oldalán azt írja, hogy az életben vannak olyan dolgok, amelyek túlmutatnak rajtunk, éppen ezért nem is tudjuk irányítani őket. Éppen ezért fontos felismernünk, hogy mi az, amin tudunk változtatni, és mi az, amin nem. A szakember szerint, ha valami egyik kategóriába sem tartozik, akkor azt érdemes elengedni.
Mindfulness technikák alkalmazása
A tudatos jelenlét vagy mindfulness egy olyan állapot, melynek során figyelmünket tudatosan a jelenre, élményeinkre irányítjuk, egyfajta kíváncsi, elfogadó attitűddel. A tudatos jelenlétre alapozó módszereket számos területen használják, például depresszió, krónikus stressz és fájdalom kezelésében vagy épp addiktológiai problémák esetében is. A pszichológus szerint a napi meditáció hozzásegít minket ahhoz, hogy megfigyeljük a kötődéseinket, a gyakorlati technikák pedig segíthetnek elengedni azt.
Támogató közeg
A szakember elengedhetetlennek tartja, hogy támogató közeg vegyen minket körül. Olyan emberek, akik támogatást, iránymutatást nyújthatnak, adott esetben pedig bátoríthatnak minket. Elmondása szerint érdemes olyan emberekkel megosztani az érzéseinket, illetve a gondolatainkat, akikben megbízunk.
The post „A győztesek nem adják fel, pusztán bölcsen választják meg, hogy mit hagynak abba, és mit nem” first appeared on nlc.