Harmadjára rendezel Budaörsön. Milyen emlékeket őrzöl a korábbi rendezéseidről, és az akkor szerzett tapasztalatok hogyan segítenek a Részegek mostani munkálatai során?
Nagyon szeretek itt dolgozni, és az elmúlt öt évben, mióta először rendeztem itt, rengeteget fejlődött a színház. Fejlesztették a színpadtechnikát, sok jó színészt szerződtettek, egyre nagyobb szakmai figyelmet kap, és szerintem a nézők is szeretnek ide járni. A Koldusopera nagy részét még egy kávézóban próbáltuk, és néha meg kellett küzdeni a kávégép hangjával. Ez már ilyen szempontból egy sokkal nyugodtabb próbafolyamat. Vannak színészek, akikkel már harmadjára dolgozom a társulatból, és ez biztos segít abban, hogy jobban megértsük egymást. Munka során lehet a legjobban megismerni egy színészt, ezért egyre könnyebben osztok itt szerepet.
A darab egy jelenetéből nyilvános próbát tartottatok november 30-án, ami Budaörsön újdonságnak számít. Ez leginkább arra szolgált, hogy a színház közvetlenebb kapcsolatot építsen ki a közönségével, vagy a közönség jelenléte képes segíteni a próbafolyamatban is?
Élveztem a próbát, és főleg azt, hogy a végén feltett kérdéseik alapján értő közönség jött el megnézni. Jó visszajelzések érkeztek, amiért külön hálásak vagyunk, mert a próbafolyamat még egy sérülékeny szakaszában történt ez a találkozás.
Fehér Balázs Benő (fotó: Borovi Dániel)
Viripajev darabjával, a Részegekkel a Katona Kamrájában találkoztál először Gothár rendezésében. Már ott megszületett benned a gondolat, hogy szeretnéd egyszer megrendezni?
Nem emlékszem, hogy akkor eszembe jutott-e, de örülök, hogy ennyit vártam vele, mert legalább nem hasonlítom össze a két előadást, mert már nem emlékszem rá annyira. Többször felmerült bennem, hogy megrendezzem, de fáztam attól a spirituális filozófiától, ami benne van.
Most lett vágyam arra, hogy nyitottabb legyek ebben az irányban, és ne utasítsak el valamit élből, pusztán mert nem értem.
Ez egy nehéz darab, és azt gondoltam a budaörsi társulatról, hogy talán a korábbi munkáink miatt van felém bizalmuk, hogy egy olyan darabbal birkózzunk közösen, amire nincs biztos receptem.
A darab nyilvános próbája után elmondtátok, hogy részegen az emberek őszinték, nem játsszák meg magukat. Mit gondolsz, a részeg énünk valójában az igazi, megjátszás nélküli énünk, vagy ez valójában csak egy felfokozott/lefokozott emberi állapot, ehhez illő reakciókkal?
Mindenkire máshogy hat az alkohol, általában fájdalomcsillapító, és a szociális szorongásokat oldhatja. A szereplőket abban segíti, hogy ösztönösebb válaszokat adjanak olyan kérdésekre, amikre nem keresnek válaszokat józanon, mert banálisnak tűnnek előttük, túl szentimentálisnak, vagy mert félnek tőlük, vagy szégyellik őket.
Pillanatkép a Részegek próbájából (fotó: Borovi Dániel)
Fiatalon sokat pultoztam kocsmában, a sok részeg ember ömlengése és kocsmafilozofálása már középtávon is inkább volt fárasztó, mint érdekes. Ebben a darabban folyamatosan részeg embereket nézünk és hallgatunk. Van valamilyen módszered arra, hogy ez ne legyen fárasztó élmény?
Ha a pult másik oldalán Viripajev szövege hangzik el, biztos vagyok benne, hogy nem untad volna. Ráadásul szerintem érdekesebb azt figyelni, hogy színészek hogyan játszanak részeget, mint részeg embereket. Azt remélem, hogy sokféle hatást fog kiváltani az előadás a nézőkből. Pont a fárasztóra nem apellálok.
Segíti a színészt, ha vannak saját tapasztalatai a részegségről, vagy az is tud meggyőző részeget játszani, aki még soha életében nem volt részeg? A részegség eljátszására léteznek jól működő színészi technikák?
Ez nagyon változó. Sokféle színész van. Van, aki megfigyel, van, aki saját tapasztalataiból dolgozik. A részeg embernek megváltozik a testtudata, máshogy kezeli az indulatait, gondot okozhat a koncentráció, torzulhat a beszéde. Minden színészt más és más indít be, és máshonnan közelítjük velük a figuráik megformálását, és azt is, hogy milyen fajta részeget játszanak.
Számodra milyen témákról szól Viripajev darabja?
A szereplők nagy része ebben az állapotban szembesül egyfajta egzisztencialista szorongással. Mi értelme az életemnek? Mi az iránya? Tudok-e szeretni? Van-e Isten? Ezekre a habkönnyű kérdésekre próbálnak válaszokat találni. Ezek a válaszok hol banálisak, hol szentimentálisak vagy didaktikusak, hol megrázóan igazak. Olyan előadást szeretnék csinálni, ami konfrontálja a nézőt a szereplők válaszaival, és arra készteti őket, hogy maguk keressék meg a saját válaszaikat.
Nehéz valamiféle egyensúlyt találni a részegséggel olykor együtt járó humor és a drámai szál között, hogy egyik se menjen a másik rovására?
Jó esetben ezek erősítik egymást. Rafinált a darab, mert pont a részegség miatt nagyon gyorsan váltanak a szereplők. Egy kezdetben komikus jelenet két megszólalás alatt tud vérfagyasztóvá válni, vagy egy szentimentális okfejtést felold egy komikus pillanat.
Fehér Balázs Benő a színészeket rendezi a Részegek próbáján (fotó: Borovi Dániel)
A szerepeket nagyrészt a Budaörsi Latinovits Színház társulatának tagjai játsszák, de hoztál magaddal vendégszínészeket – például Kurta Nikét – is. Mi alapján dőlt el, hogy melyik szerepekre és hány vendégszínészre lesz szükség?
Azokat a szerepeket osztottam külsősökre, amiket a társulatból nem tudtam kiosztani. Kurta Niké mellett Fehér László is színpadra lép, aminek külön örülök, mert mindketten osztálytársaim voltak, és mindig keresem az alkalmat, hogy próbálhassak velük. Rába Rolanddal nyolc éve dolgoztunk együtt, és nagyon vártam, hogy legyen olyan helyzet, amiben újra találkozunk, illetve Rákos Olivért, aki tavaly végzett, sok vizsgaelőadásban láttam, és nagyon örülök, hogy itt volt neki való szerep.
Van olyan a darab karakterei között, akivel a leginkább azonosulsz? Ha igen, ki az és miért?
Pontokon mindegyikkel tudok azonosulni, és ez az anyag alkalmas is arra, hogy mindenki találjon benne személyes ügyet, pont mert annyira egyetemes kérdéseket feszeget, szélsőséges, és tipikus helyzeteken keresztül. Ezek nagyjából egyenrangú szerepek, és a néző saját szimpátiája alapján más és más karaktereket fog „főszereplőnek” kinevezni magában.
A Részegek premierje december 21-én lesz a Budaörsi Latinovits Színházban. Jegyek a darabra itt kaphatók.
The post „Mi értelme az életemnek? Mi az iránya? Tudok-e szeretni? Van-e Isten?” – Fehér Balázs Benő a Részegekről first appeared on nlc.