Robbie Williams az nlc-nek: „Régen úgy volt, hogy ma van Mikulás-nap, akkor kokaint is fogyaszthatok. Most már a karácsony az év legcsodálatosabb időszaka!”

Magyarország éppen egy éve élvezte a szabadságot az 1989-es rendszerváltás után, amikor aláírtál a Take That-el 1990-ben. Ti voltatok az egyik első olyan nagy nyugati fiúcsapat, akiknek igazán nagy rajongótábora alakult ki nálunk és a keleti blokkban. Be kell vallanom, hogy bizony nekem is ott lógott a szobám falán a Take That poszter… Így aztán a kezdetektől követem az utadat és mindig is az volt a meggyőződésem, hogy többre voltál hivatott, mint a Take That egyik tagjának lenni. Nem igazán illettél a csapatba.

Na, ezt ők is így gondolták…! (Nevet)

Mit gondolsz, hová vezetett volna az utad a Take That nélkül? Ha visszamehetnél az időben, akkor a mostani eszeddel is aláírnál velük?

Egészen biztosan. Világszerte – Észak-Amerikán kívül, ahol egyáltalán nem váltunk ismertté – a Take That fontos volt a rajongóink számára, mint, ahogyan nálatok is.  Azt gondolom, hogy továbbra is megmaradtunk fontosnak azoknak a szívében, akik akkoriban követtek minket. Merem állítani, hogy mi jobban és tovább bírtuk, mint minden kortársunk! Szóval, hogy a Take That volt-e a tökéletes zenekar  és választás számomra akkor és a jövőmet tekintve…? A válaszom: igen.

De az biztos, hogy nagyon nagy kanyarokat vett az életed a csapattal való közös évek után…

Igen és ezt a környezetemen is tapasztalom. Például, most, mielőtt bejöttem a terembe, egy kedves hölgy azt mondta nekem, hogy ki van nyitva a víz az asztalomon, de legyek nyugodt, mert nem tettek bele semmit… Régen azért ez nem így volt. Egy ilyen helyzetben ez úgy hangzott volna, hogy ‘ki van nyitva a víz az asztalodon és tettünk neked bele valamit…’ (nevet) Komolyra fordítva a szót, egy sor önvizsgálat és segítség után átjutottam a nehéz szakaszokon. Amit most, 50 évesen, a ló másik oldalán tapasztalok, az az, amilyennek valójában lennie kellett volna ennek a csillogásnak. Most a legnyugodtabb módon járom a saját utamat, és nem kérek bocsánatot.

És most, 50 évesen nagyon más módon élem meg az életet: amiről azt hittem, hogy lesz, most már az a valóság. És sok szerencsét kívánok mindenkinek, aki el szeretne hajózni a szórakoztatóipar nagy hajójával. Az élet a hajón izgalmas, érdekes, megdöbbentő, és elképesztő dolgok történhetnek veled, de van egy másik oldala is, ami nem olyan nagyszerű.

Most az életrajzi filmed, a “Better Man” által pontosabb képet kapunk és beleláthatunk az életed történéseibe, amelyben – a CGI technológiának köszönhetően – egy majom képében jelensz meg a filmvásznon. Tudom, hogy az ötlet abból származik, hogy egy agyon mutogatott cirkuszi majomnak érezted magad a showbiznisz világában, de most, hogy készen van a film, milyen érzéseid vannak vele kapcsolatban?

Sosem hittem benne teljesen, hogy ez a film valóban el fog készülni. Tudod, imádtam az ötletet a majomról, de, hogy mindez hogyan fog átalakulni Michael Gracey rendező fejében és hogyan fog működni, azt nem láttam.  Most teljesen izgatott vagyok. Michael azt mondta: „Megcsináljuk. Hatalmas lesz. Nem fogod elhinni, mi fog történni veled.” Aztán elkezdődött a film forgatása és most itt vagyunk…

Nem tartottál attól, hogy bizonyos embereket megbánt a film a múltadból és a környezetedben? Például édesapádat vagy a Take That tagjait?

A film legnehezebb része számomra a volt-menyasszonyommal, Nicole Appletonnal való kapcsolatomról való rész volt. De Gary Barlow része is az egyik nehéz fejezete a filmnek számomra. Vele régen együtt voltunk a Take That-ben.  Ma már nagyon jóban vagyunk. A kapcsolatunk rendbe jött, amennyire csak lehet rendeztük felnőttként. De a filmben úgy kell beszélnem és gondolkodnom, ahogy 17, 18, 19 évesen beszéltem és gondolkodtam. És egyáltalán nem voltam kedves akkoriban… Rendelkezésünkre állnak azok az eszközök, amiket használunk, hogy hitelesen elmondjunk történeteket, a  könyvek, a filmek, a dokumentumfilmek. Csak az a baj velük, hogy újra felszakítják a sebeket. Amikor Garry megkapta a forgatókönyvet, azt mondta nekem, nincs okunk ujjal mutogatni a másikra, mert mindketten felnőttek vagyunk, és tudjuk, hogy szeretjük egymást. De azt is mondta: „Rob, elolvastam. Rosszabbnak látszom benne, mint Darth Vader az első Star Wars-ban.” (Nevet)

Mi a helyzet édesapáddal, akivel a film alapján mindig is drámai (volt) a viszonyod?

Apám nem látta a filmet. És ez a másik nehéz része az egész dolognak számomra, mert a film mechanizmusának része az apámmal való kapcsolatom, és hogy milyen volt ő és milyen érzés volt a fiának lenni. 

Sok szempontból nem akarom, hogy ezeket a jeleneteket ő lássa. Más szempontból viszont szeretném, ha az emberek tudnák ezt az apámról, mert a legmegnyerőbb embernek tűnik a világon, akibe mindenki egyből beleszeret. De ez az igazság az apámmal kapcsolatban.

Mostanában sok film és tévéműsor foglalkozik a mentális egészség kérdéseivel. A legtöbbjük végén ott van a figyelmeztetés: ha ilyen problémád van, hívd ezt és ezt a számot. Évekig küzdöttél drog- és alkoholproblémával. Miért nem volt senki, aki segített rajtad?

De volt. Nagyon szerencsés voltam. Harminc éven át ugyanazzal a menedzsmenttel dolgozom és Isten áldja őket – Tim és David voltak a menedzsereim. Tim volt az erőskezű és David pedig,  – sajnos meghalt már – az engedékeny, aki átölelt a bajban. Amikor találkoztam vele, akkor ő már 10 éve volt tiszta. Azt mondta nekem: „Gyere ide, öreg fiú. Így csináld.” Megmutatta, hogyan kell tisztának lenni, hogyan kell együttérzőnek lenni, hogyan kell felelősségteljesnek lenni, és hogyan kell férfiként és felnőttként viselkedni. Ott voltak mellettem. És ez az oka annak, hogy egyáltalán még élek.

Szerinted valaki megmenthetett volna attól, hogy ne kelljen végigjárnod a drog- és alkoholfüggőség poklát?

Nem a ’70-es, ’80-as, ’90-es években nem. Különböző emberek vagyunk, más gondolkodással és más felfogással. Senkit sem kell felelősségre vonni azért, amit nem tudtunk. Azért, mert nem vigyáztak ránk. Akkor nem azok voltunk, akik ma. Még csak az elején járunk annak, hogy teljesen megértsük a mentális betegségeket, és azt, hogy a hírnév mit tesz és mit nem tesz az emberekkel.

Mikor találtad meg a saját hangodat, amikor úgy érezted, hogy már nem vagy annyira sérülékeny?

Még mindig drámaian szükségem van arra, hogy szeressenek, és még mindig drámaian érzékeny vagyok. De már nem vagyok olyan törékeny, mint régen. Lehetséges, hogy a ridegségem egy mentális betegség része…? Igen, az. Meggyógyultam…? Nem teljesen. Ki tudnak kezelni valaha teljesen…? Nem. De az biztos, hogy más perspektívák nyíltak az életemben. Ajándék, hogy megnősültem és gyermekeim születtek, nélkülük nem tudom, ki vagy mi lettem volna, vagy hogy itt lennék-e. De amint megérkezett Teddy, az első gyermekem – azóta már négyen vannak –  nem rólam volt szó többé. És egy olyan őrjöngő nárcisztikus számára, mint én, ez megdöbbentő változás volt.

Tehát a családod adott új perspektívát az életednek?

Most küldtem egy SMS-t a feleségemnek. És tudod, ő csodálatosan neurotikus, ami nekem nagyon jó, mert impulzív és pont az ellenkezője az én személyiségemnek. Kettőnk közül ő a gyakorlatias, én úgy vagyok a dolgokkal, hogy csak lendítsünk egyet, aztán hátha eltaláljuk a labdát. Azt írtam neki metaforikusan, hogy

Ő otthon van az Egyesült Királyságban, én pedig itt vagyok. Ő az, aki minden időpontra és évfordulóra emlékszik és világbajnok abban, hogy teremtsen emlékezetes és életreszóló emlékeket. Én ennek pont az ellenkezője vagyok. Csak a feleségem az oka, hogy már szeretem a karácsonyt is. A feleségem előtt, ha karácsony kedd volt, akkor kedd volt és kész. De ő maga a karácsony szelleme, örülök és hálás vagyok, hogy megajándékoz mindig a karácsonnyal. Régen úgy volt, hogy, ma van Mikulás-nap; akkor akár kokaint is fogyaszthatok. De megtaláltam az utat a karácsonyhoz, és ez az év legcsodálatosabb időszaka, hogy egy hihetetlen dalt idézzek. (Nevet)

Hogyan látod magad a jövőben?

Ha belegondolok, hogy mi történt velem az elmúlt öt évben, és milyen irányba haladt az életem, akkor elég jól néz ki a jövőm. Azt mondanám, hogy az életem drámaian megváltozott az elmúlt öt évben. Azt hittem, túl sokáig tartott, míg eljutottam idáig, de most már látom, hogy szükséges volt ez az út és idő. Évről évre, minden nap, minden hónap egyre jobb és jobb, ahogy egyre hálásabb leszek, és hitelesebb és jobban megértem magamat. Nos, nem hiszem, hogy ez egy érdekes film lenne…  A Better Man 2. nem olyasmi, amit az emberek látni akarnak. (Nevet) Szóval lehet, hogy újra bele kell ásnunk magunkat a régi fájdalmakba, ha ez a film sikeres lesz és újat kell csinálnunk… (nevet)

The post Robbie Williams az nlc-nek: „Régen úgy volt, hogy ma van Mikulás-nap, akkor kokaint is fogyaszthatok. Most már a karácsony az év legcsodálatosabb időszaka!” first appeared on nlc.