Egy karácsonyi meglepetés története – Dragomán György írása

Dragomán György: Kicsivonat

Az ajtó előtt állunk a kisfiammal, várjuk, hogy csengessen az angyal, de idén nem csengeti fog, hanem sípolni. Ha megszólal a vasutassíp, bemegyünk és ott lesz a szoba közepén a fényes karácsonyfa, ott fog alatta körözni füstöt fújva és szikrákat szórva a kivilágított kisvonat, a fiam meg se tud szólalni, erre vágyott a legeslegjobban, láttam a sok vonatos képet, amit hónapok óta rajzolgatott.

Ismerem ezt jól, mikor ekkorka voltam, én is világító vonatra vágytam, aminek igazi váltója van, füstöt fúj és előre és hátra is tud menni, angyalka hozzál nekem kicsi vonatot, mondogattam százszor-ezerszer az égre nézve, ha jó leszek, biztos meghozza, és akkor apával fogunk kicsivonatozni, a szőnyegen hasalunk, felváltva vezetjük a mozdonyt és felügyeljük a forgalmat.

Úgy is lett. Apa fejből mondta mindig Vásárhelytől Udvarhelyig a székely körvasút összes állomását, én meg fújtam hozzá a sípot, mint egy igazi állomásfőnök, merthogy egy mogyorófából faragott mozdony alakú sípot is hozott akkor az angyal, ott lógott a fán a díszek közt, és pont úgy szólt, mint a vasutasoké.

Már rég felnőtt voltam, mire anya elmesélte, hogy apa azért a kisvasútért fél évig faragta az mozdony alakú sípokat. Az ócskapiacon adta el vasárnaponként, úgy rakta össze lassan a pénzt arra a csodálatos kicsivonatra.

Fogom a fiam kezét, mindjárt megszólal a síp, kitárul az ajtó, és tudom, hogy ha ott fekszünk majd a szőnyegen és bemondom, hogy Déda, Déda állomás és a fiam megfújja a sípunkat, apa is ott lesz velünk.

The post Egy karácsonyi meglepetés története – Dragomán György írása first appeared on nlc.