Románia több mint 10 éves álma válhat valóra azzal, hogy Bulgáriával együtt már nemcsak repülővel, hanem a közúton és vasúton utazók is útlevél- és vámellenőrzés nélkül léphetik át a határt. Nagy kérdés, mit hoz a fejlettebb román nyugati és az elmaradottabb magyar keleti rész találkozása. Már eddig is vásároltak ingatlant a határ közelében élő romániaiak Magyarországon, ezután felgyorsulhat a folyamat, átterpeszkedhet a határon az aradi és a nagyváradi agglomeráció. Magyarországról járhatnak át dolgozni az aradi vagy nagyváradi ipari övezetbe a határ menti, inkább képzetlen, alulképzett munkavállalók. Tucatnyi, a 2010-es évek elején megépült, de azóta zárva tartott utat nyithatnak meg.
Csütörtökön eldőlhet Románia teljes jogú schengeni csatlakozása, ami azzal jár, hogy megszűnik a közúti és vasúti útlevél- és vámellenőrzés a magyar-román határon. Romániában ugyan teljes a belpolitikai bizonytalanság a nem várt eredménnyel zárult első fordulós elnökválasztás miatt, és a Románia schengeni csatlakozását eddig blokkoló Ausztriában is hasonló a helyzet, a szövetségi parlamenti választás után a vesztes felet kérték fel kormányalakításra.
A megegyezés valószínűsíthető, és ha minden jól megy, Románia akár hetek múlva a schengeni övezet teljes jogú tagja lehet. A csatlakozás előtti várakozásokról Forman Balázzsal, a Neumann János Egyetem docensével, valamint határ menti települések polgármestereivel beszélgettünk.
„Tizennyolc éve járok Erdélybe tanítani, öt évet Csíkszeredába, néhányszor Kolozsvárra, 13 évig Szatmárnémetibe – enged bepillantást a kutató a személyes motivációjába. – Az összes magyar-román határátkelőhelyet végigjártam busszal, vonattal, kocsival, de a horrorvárakozásokat szerencsére megúsztam. Apai nagyszüleim révén is érdekel a téma, mivel ők a román határ menti Eleken éltek, így a határközeliség, a határon átjárás az életem része.”
Az aradi és nagyvárosi agglomeráció kiterjesztése
Két magyar léptékkel nagy romániai város fekszik a magyar-román határ közvetlen közelében, a 183 ezres Nagyvárad és a 145 ezres Arad. Felmerül a kérdés, hogy megindulhat-e hasonló folyamat ezeknek a városoknak az esetében, mint azt Pozsonynál láttuk: Szlovákia és Magyarország 2007-es schengeni csatlakozása után például a magyarországi Rajka Pozsony alvóvárosa lett.
„Már eddig is jöttek romániai házvásárlók, de nemcsak hozzánk, hanem Körösszakállra, Biharugrára is – mondta Győri Zoltán, a Nagyváradhoz közeli Körösnagyharsány polgármestere. – Egyelőre főleg idősebbek, mert jóval olcsóbbak idehaza az ingatlanárak, mint a határ túloldalán. A faluban hely még van bőven, sok az elhagyatott ház. Valamikor háromszáz telken laktak, most 150 telken, és a falunak valamivel több mint 400 lakója van.” Ugyanez a helyzet a békési Dombegyházon is, ahol Dinnyés Ildikó polgármester szerint sok romániai lakos vásárolt már ingatlant, ahogy a 8-10 kilométeres körzetbe tartozó településeken is.
A trianoni döntés után kettévágott Nagylak romániai fele olyan, mint nekünk Hegyeshalom, vagyis az ország legfőbb kapuja Nyugatra. A romániainál jóval kisebb magyarországi Nagylakon már eddig is sokan vettek házat Romániából, de Bárdos-Kolozsvári Rozália polgármester szerint a többségük nem költözött be, így azok eléggé elhanyagoltak. Simán lehet, hogy a schengeni csatlakozásra vártak, mivel először 2011-re lett megígérve Romániában a tagság.
Forman Balázsnak is az a tapasztalata, hogy a schengeni határ bevezetéséhez kötődő változások már évekkel ezelőtt megindultak. Mindenki várt, már a két ország határrendészete sem akart újabb sok milliós létesítményeket felhúzni.
Várhatóan lesz egy útépítési boom, ahogy Szlovákia és Magyarország esetében is láttuk az Ipolyon vagy az osztrák-magyar határon. Ezt a folyamatot felgyorsítja majd az aradi, de főleg a nagyváradi agglomeráció Magyarország felé történő terjeszkedése. „Hatalmas az ingatlanár-szakadék, a határ magyarországi oldalán jóval olcsóbbak a házak, mint a román oldalon – mondta a kutató. – Jót fog tenni ezeknek a magyarországi falvaknak, kisvárosoknak a schengeni csatlakozás. Vannak olyan települések, ahol a rendszerváltás óta nem épült új ház, sokkal többen vándoroltak el, mint amennyien esetleg beköltöztek. De nem csak Arad és Nagyvárad, hanem északon Szatmárnémeti közelében is megindulhat ez a folyamat, aminek Csenger, Csengersima vagy Fehérgyarmat is a haszonélvezője lehet.”
A munkaerő áramlása Romániába
A határ magyarországi oldaláról már most is járnak át dolgozni Romániába. Különösen Békésben kevés a munkahely, így nagy valószínűséggel Aradra, esetleg Temesvárra sokan járnak majd át dolgozni. De hiába van annyi debreceni nagyberuházás, a közeli Nagyváradon is várják a magyarországi munkavállalókat. A körösnagyharsányi polgármester szerint még hirdetik is ezeket a munkahelyeket a magyar oldalon, és vannak, akik már ott dolgoznak. Ha megszűnik a határ, akkor fele annyi idő, alig 30 perc alatt lehet innen Nagyváradra érni kocsival. „Nagy dolog lenne ez a fiatalok megtartása miatt” – mondta Győri Zoltán polgármester. Nagylakon nagy változást nem várnak a munkaerőpiac Arad felé való kinyílása után sem, és alighanem egy sor kelet-magyarországi falura igaz ez. „Elöregedő falu ez” – mondta Bárdos-Kolozsvári Rozália polgármester.
Forman Balázs egy másik szempontot említ. A vasúti forgalom viszonylag megbízhatóan működik a két ország között, vonattal jól átjárható a határ, az egykori kishatárforgalmú buszjáratok viszont megszűntek a rendszerváltás után. A Volánnak nem érte meg, a román buszközlekdést pedig liberalizálták, egész megyék maradtak busz nélkül. Aradra, Kolosvárra, Nagyváradra vagy Temesvárra el lehet jutni Budapestről Volánnal vagy Flixbusszal, de a kisebb, határ menti településeket nem köti össze menetrendszerű járat, ami, ha nincs autó, megnehezíti a romániai munkavállalást. Előfordulhat persze az is, hogy a megnövekedett munkaerőkereslet miatt megéri buszt indítani, netán a munkaadó indít munkásjáratot.
„Külföldön mindig óriási kihívás dolgozni, kell nyelvismeret, tisztában kell lenni valamilyen szinten a társadalombiztosítási és adószabályokkal – mondta a kutató. – A magyarországi munkaközvetítők, vállalkozások eddig arra voltak ráállva, hogy a magyar munkaerő inkább Nyugat felé akar ingázni. Azt még nem lehet tudni, hogy a határ menti, inkább képzetlen, alulképzett munkavállalókat hogyan lehet nagyváradi, aradi, temesvári iparvállalatokhoz közvetíteni. Biztos lesznek nehézségek, de a piac előbb-utóbb majd ezt is megoldja.”