Magyarország azon szerencsés országok közé tartozik, melyeknek saját nemzeti italuk van. A vodka: orosz, a whisky: skót vagy ír, a konyak: francia, a pálinka pedig: magyar. 2008 óta törvény is szabályozza, hogy mit lehet pálinkának nevezni: olyan párlatot, amely Magyarországon termett gyümölcsből készült és aminek cefrézését, párlását, érlelését és palackozását is Magyarországon végezték.

A pálinka minden kétséget kizáróan a miénk

Egy kultúrkincs, mint a Herendi porcelán, Kodály Zoltán életműve vagy Hollókő. Csak hát, amíg ezek egyöntetű és megkérdőjelezhetetlen tiszteletnek örvendenek, addig a pálinka megítélése, hogy finoman fogalmazzunk, nem egészen száz százalékig pozitív. Hogy mi lehet ennek a hátterében, nettó sznobizmus-e, vagy rossz tapasztalatok, azt nem most fogjuk megfejteni, mindenesetre nagyon nem így kellene lennie.

Ki kellene állnunk a pálinkáért és büszkének kellene rá lennünk! Vagy hallott már valaki skótot, amint kutyázza a whisky-t? Látott valaki oroszt, lekicsinylőn beszélni a vodkáról? Franciát, tiszteletlenül szólni a konyakról? Nem tudom, hol, de nagyon mélyen gyökerezik a magyar néplélekben ez a „szomszéd füve mindig zöldebb” mentalitás, és jócskán van mit tanulnunk ezen a téren a többi nemzettől.

Ugyanis a világon semmi okunk szégyenkezni a pálinka miatt, sőt! A pálinka egy nemes ital, ráadásul gyümölcsből készül, nem holmi krumpliból vagy gabonából. A törvény előírásai szerint is pálinkának nevezhető gyümölcspárlat csodálatosan ízletes és édes, napérlelte gyümölcsökből készül, amit a fáról szednek vagy ráznak, de semmiképp sem az alatta punnyadó, rovarok seregeit odavonzó, messziről szagló potyadékból. A profi pálinkafőzdék által előállított pálinka olyan gyümölcsből készül, amit bármikor szívesen elmajszolnánk, egyenesen a ládából.

Ahhoz ugyanis, hogy a pálinka jó ízű legyen, a gyümölcsnek éppen csúcsformában: teljes érettségben kell lennie, de nem túlérettnek. Ekkor van benne a legtöbb cukor, ekkor a legfinomabb és legédesebb, a cukor pedig szükséges az alkoholos erjedéshez. Minél több a cukor a gyümölcsben, annál több és finomabb lesz a pálinka, ez ilyen egyszerű.

A profi pálinkafőzdék által, vagyis a törvény előírása szerint előállított pálinkában nincs és nem is lehet hozzáadott cukor. Ez nem azért fontos, hogy ne hizlaljon, hanem mert a cukrozás: csalás. A hozzáadott cukor ugyanis növeli a párlat mennyiségét, ugyanakkor az ízek felhígulnak. A pálinka zamata úgy lesz tökéletes, ha a gyümölcsben lévő cukortartalom és íz kéz a kézben jár.

Jó pálinkát készíteni nehéz és drága dolog

Pálinkának a törvény szerint nem nevezhető, házi párlatot pedig könnyű és olcsó. A házipálinkához ugyanis jellemzően nem piacképes minőségű gyümölcsöt használnak, általában az kerül a cefrébe, ami már lekvárnak sem kell, a cukrozás pedig bevett szokás. Természetesen vannak nagy gonddal készített, kiváló minőségű és ízű házipálinkák, (vagyis hivatalosan: párlatok), csak hát élelmiszernél mindig nagy a kockázat. Érdemes ezért a megbízható minőséget választani.

Álljunk meg egy pillanatra az élelmiszer kifejezésnél! Pár éve nagy felhördülést keltett, amikor elhangzott a pálinkáról, hogy „alapvető élelmiszer”. Ha alapvetőnek semmiképpen nem is neveznénk, az élelmiszer jellege magától értetődik, mivel megisszuk. Ennek megfelelően az előállítás során úgy is kell bánni vele, mint az élelmiszerekkel, annak megfelelő tisztasággal, odafigyeléssel és felelősséggel. A cefrézés és a lepárlás során lezajló biológiai és kémiai folyamatok ugyanis, ha nem hozzáértő és lelkiismeretes pálinkamester irányítása alatt zajlanak, számos kockázatot hordoznak magukban, amiket nyilvánvalóan mindenki ki akar küszöbölni.

Az igazán jó minőségű pálinkák gyakorlatilag csemegének számítanak. Éppen olyan sok ízt és aromát lehet felfedezni bennük, mint a jó borokban, sőt, a valóban kifinomult ízlésű pálinka kóstolók gyakran még az évjárathatást is felfedezik bennük. Ezeket az apró, ínyenc pálinkázók által felfedezhető különbségeket az egyes évek különböző időjárásának köszönhetjük. Idén például, az aszály miatt a gyümölcsöknek alacsonyabb volt a víztartalma, vagyis sokkal koncentráltabbak voltak az ízek, és ez a belőlük készült pálinkában is megjelent. Ezeknek az apró finomságoknak az élvezetéhez azonban ugyanúgy gyakorlat kell, mint az igazán prémium csokoládékéhoz vagy borokéhoz: meg lehet tanulni, de sokat és sokfélét kell hozzá kóstolni.

Természetesen senkit sem szeretnénk arra biztatni, hogy sok pálinkát igyon, sokkal inkább arra, hogy amikor pálinkával találkozik, ne hajtsa fel, hanem apró kortyokban fogyasztva figyelje, ízlelgesse és élvezze a gyümölcsös aromákat. A kulturált, társasági alkoholfogyasztás az élet egyik sója, különösen ha olyan minőségi ital társul hozzá, amire kollektíven büszkék lehetünk.

The post A pálinka nemes ital, legyünk rá büszkék! first appeared on nlc.