Általában – nem általában, sosem – mondjuk meg, hogyan kell érteni, amit bemutatunk: ki a jó, ki a béna, ki jár tilosban. Ki szokta az rajzolni magát, és ha valakinek máshogyan rajzolja ki, mint ahogyan a mi fejünkben megjelenik, hát annyival is színesebb a világ. A soproni határátkelő túloldalán lezárt kelénpataki egérút kapcsán azért eléggé ugyanúgy rajzolódott. Burgenlandba ingázó honfitársainkat várja reggelente a 16-os számú elkerülő út, de két héttel ezelőttig az első falun keresztül le lehetett vágni a kanyart, amíg a polgármester meg nem elégelte és tele nem rakatta a lehajtót betonakadállyal.
Hát, errefelé tényleg nem sok dolgotok van
– állapítottam meg az erről szóló videónk tizenötödik másodpercénél, és ugyanerre jutottak a hazánk hírére kényes YouTube-hozzászólók is, csak ők szókészletük cifrább elemeihez nyúltak.
Első ránézésre haszontalan, de végső soron beszédes tudásmorzsa: Kelénpatak rendes neve Klingenbach, de még inkább Klimpuh, ugyanis ahogy azt az osztrák-magyar határon, a kismartoni járásban várná az ember, többségében horvát a falu. A patak adta magát, a Kelén név pedig, ha jól követem le az etimológiát, valahogy úgy lett magyarul, mint az észak-szlovákiai településeknél a XIX. században, ahol a csendőröket és esetleg a vasutasokat leszámítva az életben nem járt magyar ember: megpróbáltak valami hasonlóan csengő, de magyar szájnak kimondható betűsorozatot találni, mint amikor az ötéves lányom angol nyelvű popdalokat énekel.
Egyébként historikusan ugyanezt a fonetikus levegőbe lövöldözést csinálták a románok szerte Erdélyben, csak mivel ők álltak a nyertes oldalra, esetükben ezek a torz borzalmak vannak a településtáblákon, szerencsésebb esetben az eredeti, értelmes magyar névvel együtt. Nem könnyű erre frappáns választ adni, de ha úgy vesszük, az erdélyi magyarok a hétvégi választáson megtették, amikor a lakosságarányuknál nagyobb képviseletet szavaztak meg maguknak az RMDSZ révén.
A nevezéktannál maradva és a horvátokhoz visszatérve, ők a saját országukban, Eszéket és Csúzát leszámítva nagyrészt büszkén szarnak Dél-Baranya magyar településneveire. A kedvenc példám erre Vörösmart, horvátul ejtsd: Zmajevac. Ezen a ponton, gondolom, mindenki sejti, hogy a falu első írásos említése 800 évvel ezelőttről a korlátosan magyaros Verusmorth. Vonatkozó szakértelmű néprajzos olvasóinkat arra kérem, osszák meg velünk, hogy ez, avagy a magyar nevet magyarázó „vörös part” értelmezés volt-e előbb. Kicsit azért a Szózat szerzője nevében is aggódom, mert tudom, hogy sárgásfehér, löszös-kavicsos a közeli folyópart.
És ha már így belegázoltunk a Kárpát-medence szerencsére szűnni nem akaró etnikai sokszínűségébe, ajánlom szintén videós szlovákiai anyagunkat is. Bár a már-már unalmas módon újra belengetett nyelvtörvény-szigorítós fenyegetésről szól, ha ennek a tanulságát is lelőhetem, igazából az süt belőle, hogy nem nagyon lesz abból semmi, legfeljebb zárójel, papírszabály, politikai pótcselekvés.
Politikai pótcselekvésből az olvadó kórházak, megtekinthetetlen gyermekotthonok és a 414 forintos euró országába is jutott. Ahogy az agilis kommunikátor jól idézhetően, de a lényeget némiképp eltévesztve fogalmazott: „Vége van, kicsi”.
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!
The post 24/7: Útzár, útszéli emberkedés és légből kapott falunevek first appeared on 24.hu.