Orbán Balázs disszertációjának végleges verziójában a plágiumkereső szerint legalább kilenc oldalnyi szó szerinti vagy átfogalmazott átvétel szerepel, hivatkozás nélkül – írta Facebook-oldalán Rácz András egyetemi tanár, Oroszország-szakértő. Rácz csütörtök délelőtt nézte át Orbán Balázs disszertációját az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Doktori Iskola Titkárságán.
A posztban említett szöveg a 2023-as, Orbán és Árpási Botond nevével megjelent cikkből van szó szerint átvéve, viszont a disszertációban sem a lábjegyzeteknél, sem a felhasznált irodalomnál nem jelenik meg hivatkozásként, holott ez ilyen esetben kötelező lenne.
(A kérdés azért is fontos, mert a cikk a doktori témájába vág, ugyanis a szabad és kötött mandátum alkotmányjogi összefüggéseit elemzi, Orbán Balázs disszertációja pedig a szabad mandátum és a nemzeti szuverenitás alkotmányjogi összefüggéseiről szól.)
A hivatkozás a tézisfüzetből – vagyis a disszertáció rövid összefoglalójából – is hiányzik, amiben Rácz szerint egy oldalnyi átvett szöveg van.
A tézisfüzet szabadon elérhető az interneten, miután viszont a disszertációhoz Orbán kiadói szerződést csatolt, azt csak személyesen lehet megnézni, egyórás időkeretben.
Ennyi idő alatt nem lehet elolvasni egy több mint 200 oldalas szöveget, így Rácz a munkahelyi védésre szánt (és a neten terjedő) változatot előre lefuttatta egy plágiumellenőrző szoftveren, ami kimutatta az egyezést, helyben pedig csak a problémás részeket hasonlította össze, illetve célirányosan kereste a hivatkozást.
Megállapította, hogy „a számítógépes keresés alapján a munkahelyi vitára szánt változatban fennálló, súlyos hivatkozás-problémák a végleges verzióban is ugyanúgy fennállnak.”
Miután több helyen köszönnek vissza a szövegben a szó szerinti átvételek, hivatkozás pedig sehol sincs, nem egy egyszeri hibáról van szó.
A végleges szövegváltozatot nem lehetett lefotózni, de a védésre felkért bizottság, illetve a doktori iskola tagja bármikor ellenőrizhetik ezt, hiszen nekik rendelkezésükre áll a végleges szöveg – írta Rácz. A jövő hétre kitűzött védés elől a kifogásolt részekről hivatalos levelet is ír majd a védésre kijelölt bizottsági tagoknak és a doktori iskola vezetőjének.
Az ELTE korábban annyit közölt, vizsgálták Orbán Balázs doktoriját, de nem találtak plágiumgyanút. Rácz András posztja után újból megkerestük az egyetemet, de válaszként a Doktori Iskola hétfői közleményét küldték el. Abban is szerepel, hogy átfuttatták plágiumszűrő programon a szöveget, és nem volt semmi gyanús, de a hiányzó hivatkozásra értelemszerűen nem tértek ki.
Ez a kérdés tehát függőben van.
Orbán Balázsnak is elküldtük kérdéseinket, bár ő a hét elején a munkatársán keresztül annyit üzent, a védés előtt nem akar nyilatkozni, hogy ne befolyásolja az eljárást.
A doktorival kapcsolatban Rácz korábban több problémát is feltárt: a tézisfüzet részben legalábbis Árpási Botond gépén készült (a metaadatokat az ELTE bevallottan nem vizsgálja), a dokumentum készülte közben pedig Orbán Balázs épp Dunaszerdahelyre tartott a könyvbemutatójára.
Miért baj, hogy nincs ott a hivatkozás?
Még a tézisfüzettel felmerült problémák miatt hétfőn megkerestük Orbán Balázs konzulensét, opponensét és a bírálóbizottság vezetőjét is, de egyelőre nem reagáltak.
Az ELTE egy névtelenséget kérő egyetemi tanára viszont elmondta, ha Orbán Balázs úgy vett át szöveget az Árpási Botonddal közös cikkükből, hogy nem hivatkozott rá a doktori disszertációban, azzal önplágiumot követett el. Az önplágium ugyanúgy plágiumnak minősül, ami súlyos hiba, és ebben az esetben az egész dolgozat hibás. Ráadásul egy közös szerzős cikknél azt sem tudni, melyik részt ki írta pontosan.
A disszertációról első körben munkahelyi vitát tartottak júniusban, ahol az opponensek jelezhették volna a szabálytalanságot, ha észreveszik.
Orbán Balázs ezek után szabadon javíthatta a szöveget, az a verzió viszont, amit most meg lehet nézni az ELTE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola titkárságán, már a végleges szöveg. „Ahhoz már nem nyúlhat hozzá”.
Ezt elemzik az opponensek is, illetve a nyilvános védésen ez alapján tehet fel kérdéseket a hallgatóság is. „Utólag nem lehet kicserélni a disszertációt, az formai hiba. A formai hiba eljárásjogilag ugyanolyan súlyos, mint egy plágium.”
Rácz András szerint nem fordulhat elő, hogy kicserélik a disszertációt, az ugyanis szabálytalan, az ELTE pedig ügyel a szabályokra. Másrészt le is buknának, hiszen a becsatolt tézisfüzetet is javítani kellene, amiben szintén nincs hivatkozás.
Az ELTE tanára azt mondta, az opponensek a nyilvános védésig, vagy akár azon is jelezhetik a kifogásaikat. A bíráló bizottság titkos szavazással dönt majd a doktorival kapcsolatban, de ebben kulcsmomentum a két opponens nyilvánosan elhangzó támogató vagy elutasító szavazata.
A hivatkozott társszerző szabályos, de ronthat az eredményen
Szerinte önmagában az sem szerencsés, ha egy doktori disszertációban egy társszerzős rész is megjelenik, hiszen a doktorandusz saját gondolatait akarják olvasni, de ha le van hivatkozva, az opponens mérlegelésén múlik, hogy ezt felrója-e vagy sem. Ez legfeljebb a pontozásnál számít, hivatkozással a disszertáció rendben van.
Ahogy a cikkben már említettük, a tézisfüzettel kapcsolatban is több problémát feltárt Rácz. Az ELTE tanára a hét elején arról beszélt, a tézisfüzet nem egy szimpla összefoglaló, hanem fontos része a doktori eljárásnak. „Az intellektuális munka része, hogy a doktorandusz össze tudja foglalni a dolgozatát magyar és angol nyelven. Ezzel is tesztelik a képességeit. Ha a tézisfüzetet valaki nem maga készíti el, az ugyanúgy plágiumnak minősül, mintha mástól vesz át hivatkozás nélkül szöveget. Olyan nincs, hogy valaki társszerzővel készíti el a doktorit vagy az összefoglalót.”
A doktori eljárás már ezen a ponton is elbukhatott volna.
Rácz szerint ez így nem védhető
Rácz András azt írta, nem az ő felelőssége dönteni arról, hogy a disszertáció így védésre bocsátható-e vagy sem, de magától azt gondolná, hogy „sok oldalnyi, nem hivatkozott szó szerinti átvétellel egy disszertáció szövegben ez fel sem merülhet, hogy az a tervezet védhető lenne.”
A tudományos normák szerint a nem hivatkozott, hosszú, szövegszerű átvétel egy szemináriumi dolgozatnál is kizáró ok, doktori szinten pedig „teljességgel elfogadhatatlan.”
Azt sem érti, hogy mindez szerzői oldalról hogyan fordulhat elő. Azt viszont sejti, hogy az ELTE oldaláról mi történt, de ebben nem lát szándékosságot.
Szerinte megfuttatták a dolgozatot egy plágiumkeresőn – mint ahogy azt kommunikálták is -, a szoftver kidobta a közös cikket, de mivel a szerzők között ott van Orbán is, nem láttak problémát.
Az eljárás menetéből szerinte hiányzik annak ellenőrzése, hogy az átvett cikknél szerepel-e hivatkozás. A fő kérdés viszont szerinte az, hogy miután a probléma ismertté vált, védésre bocsátják-e a dolgozatot, és ha igen, ott milyen eredmény születik.