Employee Welfare
A munkatermek „jól világítottak és szellőzöttek (…) a kényelmes mosdóhelyiség az alkalmazottak munkakedvét nagyban fokozza” – emelték ki száz évvel ezelőtt a Korányi és Fröhlich redőnygyár új üzemének bemutatásakor. És hozzátették, hogy az irodák is kényelmesek. Talán így volt, de a hirdetések, a szakmai lapok szövegei arról árulkodnak, hogy az irodistáktól elsősorban nem azt várták el, hogy jól érezzék magukat a munkahelyükön… Ha visszagondolunk Halmos Aladár (Kabos Gyula), Kerekes Anna (Gombaszögi Ella) és a többiek irodai jeleneteire az 1934-es Meseautóban, azok annak ellenére elárulnak valamit a kor irodáinak hangulatáról, hogy fikciós filmből valók.
Pedig az irodák világa mindig vonzó lehetett, a hivatali és az üzemi munka kontrasztja egyértelmű volt: „valaki egész napi véres verejtékével keresi-e a pénzt füstös, izomsorvasztó munkával, vagy egy kényelmes iroda íróasztala előtt, kellemes, hygienikus milliőben.” Az első világháború után kíméletlen megjegyzéseket kaptak azok, akik „az egész háborúban kényelmes irodákban húzódtak meg”. És a következő sorokat sem épp ma írták: Sopron, 1918. „A vármegye országos egyleteket nem segélyez. (…) Mindegyik sokat ígér, de mindannyiának első gondja, hogy kényelmes irodát rendezzen be és abba jól fizetett titkárt, igazgatót ültessen.”
Thermal Comfort
Akik telente kénytelenek voltak spórolni a tüzelővel, azok boldogan dörzsölték össze a kezüket a fűtött hivatalban (majd munka után a végtelenségig üldögéltek a fűtött kávéházban). De voltak azért kivételek. Győr, 1931. Télikabátban és kalappal a fejükön dolgoztak a tízfokos hivatali szobában a bírók. „Erkölcsi lehetetlenség a lesoványított fizetés mellett a munkával amúgy is túlterhelt bírót arra kényszeríteni, hogy maga vásároljon fűtőanyagot, vagy maga festesse ki a szobáját…” Zalaegerszeg, 1932. „Kifogyott a törvényszék és a járásbíróság tüzelő készlete és az amúgy is hideg hivatali helyiségekben szinte kibírhatatlan lett a hideg.”
Berkó Pál / fortepan 1948
A meleg sem kímélte az irodistákat: Eger, 1927. „Ilyen nyár talán még sohasem volt. Ilyen kitartó hőség. Az irodákban, hivatalokban mesterségesen hűtik a levegőt, ingujjra vetkőznek a tisztviselők, gyönyörűség ilyen időben körmölni.” London, 1935. Ami a férfiszöveteket, a téli divatot illeti, „általában a téli és őszi anyagok súlya csökken. Ez összefügg a központi fűtés és a jól fűtött irodák, lakások rendszerével: a túl meleg anyag iránt ma ellenszenv mutatkozik.”
Keveházi János / Fortepan 1955
Keveházi János / Fortepan 1955
Kristek Pál / Fortepan 1974
A 20. század elejére izmosodtak meg a munkás szakszervezeti mozgalmak – elsősorban nyugaton, de annyira Magyarországon is, hogy az állam és a munkáltatók nem hagyhatták figyelmen kívül az érdekvédők, a segélyegyletek követeléseit. Ezek elsősorban a bérekről, kevésbé a munkafeltételekről szóltak. Főként a (nagy)ipari munkástömegeket képviselték, a közalkalmazottak, az értelmiségiek, a postások érdekvédelme sokáig szinte teljesen elmaradt.
Magyar Rendőr / Fortepan A VIII. kerületi Mosonyi utcai rendőrségi irodán 1950-ben.
Dőri András / Fortepan 1953
Office Design
Száz évvel ezelőtt is tudták, hogy milyen (volna) a megfelelő munkafeltételeket biztosító iroda: Orosháza, 1927. Készül a főszolgabíróság új épülete. „Az emeleten lesz a lakás, míg a földszinten a tágas, szép, világos, egészséges irodák.” A hivatalok berendezéséről a két világháború között legtöbbször olyasmit olvashatunk, hogy annak a lehető legpraktikusabbnak kell lennie, „egyszerű, komoly vonalvezetésű és kényelmes” bútorzattal.
Főfotó / Fortepan 1967
Jankó Attila / Fortepan 1983
London, 1930. A tudósítók mámorosan számoltak be egy nemzetközi konferencia helyszínéről: „A belső személyzet legnagyobb részét a gyorsírók és a gépírónők teszik ki. Ezek részére csodálatosan felszerelt irodát létesítettek. Süllyeszthető asztalok százai, mindegyik mellett telefonkagylók s diktafonok. Előttük gyönyörű tölgyfaasztalka, amelyre a diktáló leteheti iratait. Székek, amelyek jobbra tintatartóval, balra ceruzakészlettel vannak ellátva s szőnyegek mindenfelé, hogy még a lépések zaja se zavarja a dolgozókat.”
Kozelka Tivadar / Fortepan 1940
UVATERV / Fortepan A hegyeshalmi határátkelő tárgyalója 1982-ben.
Office Economic Advisor
Ceruzák a Kárpátalján is akadtak, Korláth Endre prágai nemzetgyűlési képviselő szerint túl sok is. Munkács, 1933. „A költségvetés lecsökkentése nem volt őszinte s nem volt komoly dolog. Hogy csak egy példát említsek: az állami hivatalok írószerátalánya ma is olyan nagy, hogy – mint azt kiszámítottam –, valamennyi állami hivatalnoknak a miniszterektől kezdve az iskolaszolgáig, csendőrökig, ajtónállókig, erdőkerülőkig éjjel-nappal körmölniük s gépen írniuk kellene, hogy azt a papírt és írószert felhasználhassák, amit az erre a célra előirányzott összegekben vásárolhatnának.”
Tarbay Júlia / Fortepan A Globus Konzervgyár könyvelése Budapesten 1940-ben.
Főfotó / Fortepan A Fővárosi Takarító Vállalat irodája a Károlyi (Károlyi Mihály) utcai Ybl-palotában 1973-ban.
Workplace Asset Inventory
A hivatali munka nagyrészt az írógépen alapult. 1922-ben a honvédségi közlönyben rendelet jelent meg hiányzó Remington és Continental gépek felkutatásáról, mert „az Izabella utcai felső kereskedelmi iskolából az úgynevezett tanácsköztársaság alatt a vörös őrség” többet elhurcolt. Mások kénytelenek voltak zaciba csapni a modern irodákban és üzletekben nélkülözhetetlen gépet. A postatakarékpénztár zálogosztálya 1935-ben úgy nézett ki, mint egy óriáscég lerakata, igaz az írógépek mellett százával sorakoztak varrógépek is.
Gender Equality
A gyors- és gépírónők nem voltak túlfizetve a reggeltől délig, majd általában délutántól estébe nyúló munkájukért. Diszkriminatív álláshirdetésekben keresték őket, és a főnökök gyakran viselkedtek velük kifogásolható módon. Korabeli statisztikusok mégis arra jutottak, hogy a gépírónők, titkárnők, könyvelőnők könnyebben mennek férjhez, mint a munkásnők vagy a háztartásbeliek, és ezt annak tudták be, hogy a közös irodai munka emeli a férjhezmenési kilátásokat. Róma, 1936. Gömbös Gyulát itáliai útjára Horváth Ida miniszterelnökségi gépírónő-titkárnő is elkísérte, hogy a kormányfő a vasúti kocsiban is diktálhasson.
Magyar Rendőr / Fortepan Nőnapi vállalati ajándék 1967-ből: „Szeretettel köszöntjük nőelvtársainkat”.
Fortepan 1990
Design thinking
A háború után, ahogy nehézipari szakmunkásból, úgy szakképzett értelmiségiekből is hiány mutatkozott. A profi gyors- és gépírók a legkeresettebbek közé tartoztak, az ilyen irányú képzések az elsők között indultak el. És voltak persze ünnepnapok is. Budapest, 1948. Május elsejére nagy díszítési verseny folyt. „Akit április utolsó napjaiban a VI. kerületi elöljáróságra vitt a dolga, kellemes meglepetésben részesült. Kosár számra állott a virág a folyosókon, az asztalokon, a polcokon (…) A lakásigénylők mosolyogva segítettek a hivatalt díszítő tisztviselőknek. Azóta a VI. kerületi elöljáróságot a virágok hivatalának hívják.”
Magyar Rendőr / Fortepan Május 1-i felvonulás résztvevői az Andrássy (Sztálin) és Dózsa György utak sarkán 1952-ben.
Wellbeing at Work
1947-ben is sok helyen fáztak, de nem csak a háború okozta alkatrészhiány vagy szállítási gondok miatt, hanem mert: „Minden előbbre való a munkás egészségénél. Az igazgatósági irodák berendezése, a gyárvezetők számára luxuskocsi beszerzése, az üzem tulajdonosa villájának rendbehozása.” Az ágazati szakszervezeteket 1948-ban Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) néven egyesítették, és gyakorlatilag az állampárt egyik szerveként működött tovább. A gazdasági fejlődéssel és a trendeknek megfelelően persze a SZOT is igyekezett javítani a dolgozók élet- és munkakörülményeit, foglalkozott munkabiztonsággal, továbbképzéssel, üdültetéssel.
Reményi József / Fortepan Vállalati ünnepség a Tungsram Római parti üdülőtelepén 1957-ben.
Artfókusz / Fábián József / Fortepan A Fővárosi 1. sz. Építőipari Vállalat Üdülője Balatonbogláron 1960-ban.
Work-life Balance
A pesti elektromos műveknél 1965-ben „311 alkalommal vittek figyelmességi csomagot a betegállományban lévő munkatársaknak.” Bevezették a vegyes üdültetést: a főidény családi beutalóival csak gyerekekkel együtt lehetett nyaralni, a vegyesnél mindenki eldönthette, hogy milyen évszakban és hogy gyerekkel vagy nélküle pihenne-e. Szeged, 1953. Egy lapban megszólaló szövőnő elmondta, hogy ízlik neki az üzemi koszt, és hozzátette: „Örülök, hogy pártunk és kormányzatunk ilyen irányú gondoskodása lehetővé tette, hogy így több időm jut tanulásra, szórakozásra és gyermekeimmel is több időt tölthetek.” Pár évvel később, majd néhány évtizeden át nem győzték kivizsgálni, hogy miért olyan sok a panasz az üzemi konyhák főztjére, ahol ráadásul még olyanokat is mondtak a vendégeknek, hogy: „Nem az üzemi konyhán kell jóllakni…”
Bauer Sándor / Fortepan A székesfehérvári Ikarus Gyár üzemi étkezdéje 1977-ben.
Magyar Rendőr / Fortepan A BM Technikai osztályának egyik Mogyoródi úti irodájában 1982-ben.
Az irodákban pedig megjelentek az ergonómusok. Budapest, 1966. „Sokan lebecsülik az irodai munkakörülmények fontosságát és befolyását az emberre és a termelésre. (…) Pedig a kedvezőtlen irodai munkakörülmények következtében jellegzetes megbetegedések és panaszok jelentkeznek.” Innentől kezdve foglalkoznak szakemberek az irodák helyes világításával, berendezésével, levegőjével és a gerincünkkel, a szemünkkel, a légzésünkkel. A nem titkolt cél azonban ekkor még nem a wellbeing at work, hanem a szellemi munka termelékenységének a növelése volt.
Írta: Lukács Zsolt | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/munkakorulmenyek
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a [email protected] e-mail címre!
The post Irodába vágytunk – „hygienikus milliő” és kibírhatatlan hideg a hivatalokban first appeared on 24.hu.