Add meg az email-címedet.
Add meg a nevedet, születési dátumodat és válaszd ki, milyen nemű vagy (de választhatod azt is, hogy „nem szeretném megadni”).
Nyilatkozz, hogy megismerted az adatkezelési tájékoztatót, és hogy kifejezetten hozzájárulsz ahhoz, hogy „hírlevélküldés és marketing megkeresés céljából”, valamint felhasználói fiók létrehozása céljából kezeljék a személyes adataidat.
Add meg a pontos lakcímedet (kiküszöbölhető a Külföldi lakcímem van bejelölésével), a háztartásban élők számát, a háztartás nettó jövedelmét (nem kötelező) és a foglalkozást.
Vajon Temu-fiókot regisztráltam, eladtam a vesémet a dark weben vagy csatlakoztam a legújabb multi-level marketing módszerekkel (aka piramisjáték) építkező értékesítő lánchoz?
Egyik sem.
A Tisza párt által hétfőn elindított „társadalmi párbeszéd” (aka nemzeti konzultáció), az érthetetlenül – mármint helyesírásilag érthetetlen, a lyukas zászló lyukán át lüktető nemzeti szívvel abszolút érthetően – csupa nagybetűs A Magyarok Hangja online felületére regisztráltam, hogy egyike lehessek azoknak, akik Magyar Péterékkel konzultálnak. Vagy akikkel Magyar Péterék konzultálnak. Vagyis társadalmipárbeszédeznek.
Túlzás lenne azt mondani, hogy miután sikeresen végigmentem a regisztráció minden lépésén, beleértve a 36 karakterből álló megerősítő kódot, túl voltam a nehezén. De legalább kellő mennyiségű macerán voltam túl ahhoz, hogy a társadalmipárbeszédezés egész ideje alatt az motoszkáljon a fejemben, hogy tök mindegy, miket válaszolok, mert a lényeg nem ez volt, hanem az adatgyűjtés, adatbázis-építés. Egy második Kubatov-lista, hogy közérthetően mondjam.
Azzal együtt, hogy maga a kérdőív egyáltalán nem egy hevenyészett valami, nem nyilvánvaló hazugságok, irányított kérdések és demagóg közhelyek olyan tárháza, mint amihez a kormány úgynevezett nemzeti konzultációiban hozzászokhattunk (példa erre az október végén közzétett legutóbbi kérdéssor). Sőt, kifejezett odafigyelést igényel a kitöltése: különböző, „minden magyar ember életét érintő” kérdésben kell véleményt nyilvánítani, de nem úgy ám, hogy mindenre 10-est adok az 1-10 fontossági skálán. Hanem kötött mennyiségű aranytallérokat adnak, azokat kell szétosztani aszerint, hogy mit mennyire tartunk fontosnak.
Az első téma az egészségügy, erről két oldalon tíz állítás is szól, ötre-ötre 15-15 aranytallért lehet szétosztani, ha a tallérok elfogynak, felvillanó piros csík jelzi, hogy túlköltöttük magunkat, mint Szijjártó Péter, ha sneakert lát. Maguk az állítások eléggé olyanok, mint a kisóvodások karácsonyi listája, minden jó van rajtuk: maximum 6 hónap legyen a kórházi várólistán a várakozási idő, ne legyenek betöltetlen házi- és gyerekorvosi praxisok, szűnjön meg a krónikus ápoló- és orvoshiány, az egészségügyi intézmények 21. századi felszereltségűek és higiéniájúak legyenek, ne folytatódjon az állami egészségügy leépülése, legyen elég figyelem és pénz a megelőzésre, minden magyar településre garantáltan legalább 15 perc alatt kiérjen akár a legmagasabb felszereltségű mentő is, „az állami egészségügyi magánosítására irányuló Orbán-terv” megakadályozása stb.
A következő a nyugdíj: ne legyen olyan magyar nyugdíjas, aki 160 000 forintnál kevesebbet kap, a férfiaknak is járjon 40 év munkaviszony után a korkedvezményes nyugdíj lehetősége, ne emelkedjen a nyugdíjkorhatár („az Orbán-tervvel ellentétben”), a nyugdíjemelést a minimálbér-emeléshez kössék, legyen elég férőhely az idősgondozásban. A magánnyugdíjról, vagy általában az öngondoskodás bármilyen formájáról nincs szó.
A következő a Gyermekek és családok kategória, itt szerepel konkrét intézkedés épp úgy, mint megfoghatatlan lózung. Előbbire példa a családi pótlék és a családi adókedvezmény megduplázása, előbbi inflációkövetővé tétele, a legalább három gyereket szült édesanyák és egyedülálló szülők teljes szja-mentessége, utóbbira példa az, hogy ne lehessen Magyarországon létminimum alatt élő gyerek vagy az egyszülős családoknak nyújtott támogatások „jelentős” növelése. A gyerekekkel foglalkozik a következő téma, a Gyermekvédelem is, ahol többek között az örökbefogadási eljárások felgyorsítása, a gyermekvédelemben dolgozók kellő anyagi és szakmai megbecsültsége, a védőnői szolgálat megerősítése, a szakemberhiány megszüntetése szerepel, továbbá zéró tolerancia, „kiemelt és gyorsított eljárások és speciális bűnüldözési csoportok létrehozása a gyermekek ellen elkövetett minden bűncselekmény esetén”.
A közlekedés a következő, utolsó téma, erre megint tíz kérdést szentelnek. A gyorsúthálózat visszavétele „Mészáros Lőrinctől és a többi oligarchától” – ez az első közülük, a többi unalmas szakmázás annak a Magyar-hívőnek, aki nem szórja el mind a 15 tallért erre. Ilyenek jönnek, hogy kátyúzás, útfelújítások, P+R parkolók és bicikliutak fejlesztése, legyen akadálymentes a teljes közlekedés és „vidéken is vezessük be a késő esti buszjáratokat”. Majd a következő lapon további 15 tallért lehet elosztani az alábbiak között: a vasútfejlesztések újraindítása, a legnagyobb városok közötti gyorsvasúthálózat kiépítése, a Duna és a nagyobb folyók közlekedési infrastruktúrába bevonása, roller- és bicikliszállítás minden tömegközlekedési eszközön, igény esetén a bezárt vasútvonalak újranyitása.
Miután végeztünk, ismét elfogadunk egy adatkezelési és -felhasználási nyilatkozatot, majd választhatunk két opció közül: megosztjuk-e a szakmai véleményünket, vagy befejezzük a kitöltést. Aki az előbbi választja, mert mondjuk hiányolja az oktatással, honvédelemmel-biztonságpolitikával, kultúrával, gazdaságpolitikával kapcsolatos kérdéseket, az jól meg fog lepődni.
Ugyanis a szabadszavas kitöltési felületen – ahol annak a véleményét várják, aki „szakértőnek tekinti magát az alábbi témák valamelyikében” – is csak a zárt kérdéses kérdőívben szóló témákról lehet véleményt mondani.
Szóval egyelőre a Magyar Péter-féle társadalmi párbeszéd ezen a téren olyan, mint az Orbán Viktor-féle nemzeti konzultáció: csak arról lehet párbeszélgetni, amiről a másik akar párbeszélgetni. (Persze miután kiválasztottuk mondjuk azt, hogy Gyermekvédelem, nyilván le lehet írni az adórendszerrel kapcsolatos hasfájásainkat is, csak feltehetően hülyébbnek néznek minket az átlagos támogatóiknál is.)
Aki úgy érzi, hogy teljesen elkészült, és a lehető legmegfontoltabban osztotta ki a 105 aranytallérját, esetleg megírta a releváns véleményét, majd végül rányom a Kitöltés befejezésére, és leokézza a figyelmeztetést is, még mindig nem végzett. Jön modern tömegdemokráciánk legfontosabb művelete: a sharelés. Felkérnek, hogy osszuk meg a Magyar Hangja kérdőívet ismerőseinkkel, őket is bíztatva (így, hosszú í-vel) arra, hogy kitöltsék. És nem mellékesen, hogy ők is megadják az adataikat.