Épp csak véget ér az allergiaszezon, a hűvösebb, csapadékosabb időjárással máris felütötték fejüket a náthás betegségek, a megfázások, majd következik a szokásos téli influenza. A közös ezekben, hogy kellemetlen felsőlégúti tüneteket, tüsszögést, orrfolyást, orrdugulást okoznak. Ezek a bosszantó jelenségek kéz a kézben járnak, és ha valaki allergiás, akkor nála gyakorlatilag az év 365 napján bármikor jelentkezhetnek.
A legrosszabb talán az orrdugulás, hiszen az ember alig kap levegőt, ami rendkívüli módon rontja az alvás minőségét, ha egyáltalán lehet azt alvásnak nevezni, amikor valaki ülve tölti az éjszakát azért, hogy lélegezni tudjon. Szerencsére a felsőlégúti megbetegedésekkel járó panaszok a gyógyulással párhuzamosan néhány nap alatt enyhülnek, elmúlnak, a makacs orrdugulással azonban érdemes orvoshoz fordulni, mert enyhülést csak a kiváltó ok – például allergia, orrpolip, orrsövényferdülés – felderítésével és megszüntetésével remélhetünk.
De miért kell egy sima náthának vagy akár egy allergiának ilyen szenvedéssel járnia? Mi áll az orrdugulás hátterében, mi történik ilyenkor az orrunkban?
Testünk gyenge pontjai
Kezdjük azzal a közhellyel, hogy az élet harc, ám itt a szó szoros értelmében. Az emberi élet kezdete óta az evolúció egyik fontos része a „fegyverkezési verseny”: a mikrobák folyamatos változással próbálnak fertőzőképesebb, gyorsabban terjedő formákat ölteni, míg a megtámadott szervezetek immunrendszere ezek kivédésére fejlődik, erősödik, változik.
Az ember legtökéletesebb külső védelme a bőr, nem véletlen, hogy a sérüléseket azonnal fertőtleníteni kell, mert a kórokozók a legkisebb rést is kihasználják. A háborús hasonlatnál maradva olyan ez, mint egy vár áthatolhatatlan fala. Kapukra viszont minden erődítménynek szüksége van, az emberi felső légutak esetében ilyen – mondjuk úgy, gyenge pont – a száj és az orr.
A védelem oroszlánrésze itt a nyálkahártyákra hárul. Ennek a nedves, nyálkával fedett rétegnek egyik fő feladata a különböző kórokozóktól, szennyeződésektől való védelem. Ha „támadás éri”, többféle módon is védekezik.
Fizikai akadályt képez
Nagy mennyiségű váladékot termel például, amit aktív orrfolyásként élünk meg, és nagyon tudunk tőle szenvedni, pedig hasznos: a váladék szó szerint kimossa orrunkból a beleragadt vírusokat, baktériumokat. Hasonlóan önvédelmi mechanizmus a tüsszentés is, ilyenkor a szervezetünk egy szélvihar erejével löki kifelé a kórokozókat.
És mi a helyzet az orrdugulással? Ez esetben az orr nyálkahártyája, ez a rendkívül érzékeny terület mondhatni automatikusan duzzanattal és gyulladással reagál az irritáló anyagokra, esetünkben a kórokozókra, allergénekre. Ezzel fizikai gátat képez a behatolók előtt, mint amikor a vár kapuját bezárják, leengedik a kapurostélyt, és minden rendelkezésre álló eszközzel igyekeznek torlaszt emelni az ellenség útjába.
Fontos védelmi mechanizmus ez is, hátulütője viszont, hogy így a levegő is jelentős akadályokba ütközik, ezért igen komoly kellemetlenséget tud okozni.
Óvatosan az orrcseppekkel!
Ilyenkor nyúl az ember orrcseppért, orrspray-ért, ám ajánlott óvatosnak lenni. Az úgynevezett lohasztó készítmények azonnali és jelentős javulást hoznak azzal, hogy összehúzzák a nyálkahártya ereit, ezáltal csökken a vérellátás, kevesebb folyadék jut a szövetközi részekbe, a duzzanat lelohad.
A legtöbb nyálkahártya-lohasztó orrcseppet vagy orrspray-t azonban legfeljebb egy hétig ajánlott alkalmazni, akkor is csak maximum napi 3-4 alkalommal, hosszabb távon ugyanis az egész visszafelé sülhet el. Tartós alkalmazás esetén az orrnyálkahártya még jobban megduzzad, amire újra orrcseppet alkalmazunk, így előbb-utóbb kialakul az orrcseppfüggőség. Ebből az ördögi körből pedig igen nehéz kitörni.
Vény nélkül kapható gyógyászati segédeszköz. Fotó: Phytotec Hungária Bt.
A cikk a Phytotec Hungária Bt. támogatásával készült.
The post Orrdugulás: amikor a szervezetünk bezárja a kaput first appeared on 24.hu.