World schooling: tényleg okosabbak és nyitottabbak az utazás közben oktatott gyerekek?

A world schooling nem más, mint az otthontanulás egy nyitott formája: élményalapú oktatási mód tervezett projektekkel és valós élethelyzetekkel, változatos helyszíneken. A módszer lényege, hogy ha az ember valamiről tanul, akkor ne csak képeken nézegesse, hanem menjen oda, tapasztalja meg, próbálja ki a saját bőrén, milyen ott lenni. A tanárok, akiktől az információtartalom érkezik, lehetnek a gyerekek szülei, akikkel együtt utazik, egy-egy pedagógus, akik egyes helyszíneken kapcsolódnak a munkába, vagy bármelyik téma helyi szakértője – egy biológus, egy erdész, egy szakács, egy bolti eladó, gyakorlatilag bárki, aki át tud adni a tapasztalataiból. A gyerekek egyik helyszínről utaznak a másikra, és közben tanulnak, akár szorosan az iskolai tananyagot is követve, csak épp rögtön kiegészítve valamilyen élménnyel.

Lehet utazás közben tanulni? Na és tanulás közben utazni?

Az elmúlt években kiemelt figyelmet kapott a world schooling oktatási forma, ahogy a tapasztalati tanulás egyre inkább előtérbe került, és mind gyakrabban állították szembe a hagyományos, tantermi tanulással. Mindig voltak olyan gyerekek, akik a szülők munkája vagy életmódja miatt rendszeresen váltottak lakhelyet és iskolát, több országot bejárva közben, és az új helyeken automatikusan új szokásokat, más kulturális értékeket, új nyelveket ismertek meg. Itt azonban másról van szó: a sokat költöző családok gyerekei alkalmazkodni kénytelenek ahhoz, ami éppen adódik, a world schooling hívei viszont kifejezetten fontos szempontnak tekintik a gyerekek ilyen módon való oktatását, és akár az egész család tervezetten igazodik is hozzá.

Az így tanuló fiatalok  szabadon választhatják meg, mit szeretnének tanulni érdeklődési körük alapján. Saját tempójukban haladnak anélkül, hogy a határidők vagy az osztályzatok nyomást gyakorolnának rájuk. Míg egy hagyományos iskolában a gyerekek különböző kultúrákról vagy történelmi eseményekről tankönyvekből vagy filmekról, esetleg online tájékozódnak, addig a world schoolingosoknak lehetőségük van a saját szemükkel látni, a saját bőrükön tapasztalni sok mindent, és így megismerni az őket körülvevő világot.

Hogyan is néz ki mindez a gyakorlatban? Sokféle variáció lehetséges a család életvitelétől és költségvetésétől függően. Egyesek a hosszú távú helyváltoztatást választják, hónapokat vagy akár éveket töltenek a világ különböző pontjainak felfedezésével, míg mások a rövidebb utazásokat részesítik előnyben. Magán a world schoolingon belül is kialakultak különféle irányzatok: van például olyan variáció, mikor a gyerekek végig egy iskolába járnak, de online teljesítik a követelményeket, és fizikailag nincsenek ott az osztályeremben.

A world schooling különböző formái:

egy család hosszabb időszakot tölt célzottan azzal, hogy történelmi helyszíneket, múzeumokat és kulturális eseményeket látogasson, a gyerekek közben nem járnak iskolába, de az ottani tananyagot követve rakja össze a család a programot;
egy család hat hónapot tölt külföldön egy faluban, megtanulják a helyi nyelvet és a gyerekek ott járnak iskolába;
egy család hosszabb utazást tesz Délkelet-Ázsiába, ahol különböző országokat fedeznek fel, megismerkednek a buddhizmussal, és tanulmányozzák a régió történetét;
egy család lakóautóval járja a világot, miközben a gyerekek online végzik az iskolát.

Miért egyre népszerűbb?

Egyáltalán: tényleg egyre népszerűbb ez a tanulási módszer, vagy csak egyre többet lehet hallani róla? Talán az utóbbi igaz, de azt sem rejthetjük véka alá, hogy azokban az országokban – ezek közé tartozik Magyarország is – ahol az oktatási rendszer egyre merevebb és egyre kevésbé veszi figyelembe a gyerekekek egyedi igényeit, ez egy menekülési útvonal is lehet. Sajnos a world schoolingra is igaz, ami a legtöbb egyedi megoldásra: nem mindenki engedheti meg magának. Az utazás nem olcsó, családdal különösen nem, és a minimum, amire ilyenkor mindenképpen érdemes költeni, az egy átfogó biztosítás minden családtag számára, ami jelentős pluszköltségekkel jár.

Fontos az is, hogy legyen egy előzetes terv, mi a cél, és azt milyen eszközökkel, mennyi idő alatt fogják elérni a gyerekek: ha ez nincs, akkor könnyen lehet behozhatatlan lemaradás, szociális elszigetelődés és sok kudarcélmény a kaland vége. Azaz itt is szükség lesz tantervre, és beépített ellenőrzési pontokra, illetve nem árt, ha arra is van stratégia, hogyan jutnak a gyerekek majd valamiféle végzettséghez, ami hivatalosan is elismert a munkerőpiacon. Ezek azok a kérdések, amikre a hivatalos oktatási rendszernek jól-rosszul, de van válasza. Ha valaki ezeken a kereteken kívül szeretne gondolkodni, akkor egy párhuzamos, saját rendszert kell kiépítenie a maga családjára szabva. Ez egyáltalán nem könnyű feladat.

Sok család azért választja a world schoolingot, hogy a gyerekek nyelveket tanuljanak, és testközelből tapasztalják meg a kulturális különbségeket. Az biztosan elmondható, hogy aki sok helyen fordult meg fiatal korában, azt nehezebb meglepni bármivel, valszínűleg empatikusabb és könnyebben fogadja el, ha valakinek más a vilgánézete, mint az övé. A nyelvtudás mindenképpen érték, és ami ma különösen felértékelődött a munkaerőpiacon, az a kiterjedt kapcsolatrendszer: aki sokat utazik, annak több helyen vannak ismerősei. Az online kapcsolattartási lehetőségeknek köszönhetően ezek az ismeretségek akkor is fenntarthatók és tovább mélyíthetők, ha nincsenek már napi találkozási lehetőségek.

Úgy tűnik, hogy a world schooling lehetőséget ad az erre nyitott gyerekeknek,hogy világpolgárokká váljanak, akik könnyen feltalálják magukat ismeretlen helyzetekben is. A családdal eltöltött minőségi idő a másik, ami sok előnyt jelenthet. A sok közös élmény közelebb hozhatja egymáshoz a családtagokat, és ha esetleg a gyerek már több saját térre, kevásbá szoros kötődésre vágyik, akkor a leválást talpraesetten meg tudja oldani – hiszen annyi mindent megoldott már! Mindez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen? Mint mindennek, a world schoolingnak is megvannak az árnyoldalai. Ezt senki sem tudhatja jobban, mint aki így él.

A szabadság ára

A Lynn család Derbyshire-ből származik, nemrég költöztek a malajziai Penangba. De az útjuk nem egyenesen vezetett oda: éltek már Indiában és Marokkóban, hosszabban járták a Himaláját, bebarangolták Afrikát egy terepjáróval és Délkelet-Ázsiában is hosszú heteket túráztak. A szülők, Jenny és Jay blogot vezetnek az élményeikről, nem rejtve véka alá a nehézségeket sem, amelyekkel meg kell küzdeniük választott életmódjuknak közönhetően. Két fiuk, Arthur és Ezra számára a world schooling volt a kézenfekvő megoldás, de Jenny és Jay kendőzetlenül beszámol a blogon a nehézségekről is, és arról, miért választottak a végén egyfajta hibrid megoldást.

A Lynn család úgy él, hogy hosszabb időt tölt el egy-egy helyen, és ott a gyerekeket beíratják a helyi iskolába. Olyankor utaznak, amikor szünet van, vagy amikor ismét hosszabb távra szeretnének lakhelyet váltani. Így az otthon biztonsága és a stabilitás ugyanúgy megvan, mint a kaland és a saját élményeken alapuló tanulás. Hogy ez számukra az ideális, azt a saját bőrükön tapasztalták meg, sokszor nem kevés áldozat és csalódás árán. Tanulságos a lista, amit Jenny összeállított a world schooling hátrányairól. Ő ezekkel küzd meg a legnehezebben: 

Távollét a tágabb családtól

A gyerekek sokszor hónapokig nem látják a nagyszüleiket és az unokatestvéreiket, nincsenek nagy családi ünnepek, együtt töltött születésnapok, vagy legfeljebb csak évente egyszer-kétszer. Ez azt is jelenti, hogy a szülőknek nem tud segíteni a család többi tagja a gyerekek körüli teendőkben, mindent maguknak kell megoldaniuk.

Hiányzó mély baráti kapcsolatok

A gyerekek életéből kimarad, hogy együtt nőhetnek fel a barátaikkal, nincsenek közös élmények, emlékek. Ennek hiánya később, felnőttkorban ütközik ki igazán: mindenhol vannak ismerősök, de komoly barátok sehol.

A rutin hiánya

A szabad időgazdálkodás azt is jelenti, hogy a gyerekek és a szülők is könnyen elúsznak a teendőkkel. Érdemes figyelni arra, hogy legyenek rendszeres programok és valamiféle családi időbeosztás, hogy a gyerekek megtanuljanak gazdálkodni az idejükkel, érezzék, mi fér bele egy napba, és ne felnőtt munkavállalóként kelljen ezzel először megküzdeniük.

Eszközhiány

Az iskolákban általában elérhető sok minden, ami fel sem tűnik azoknak, akik napont bejárnak és használják: sportfelszerelések, tanműhely, természettudományos szertár ás laboratórium, könyvtár, esetleg hangszerek. Ha egy család folyamatosan mozgásban van, sok mindent nem tud magával vinni, így viszont nehéz olyasmiket megtanulnia a gyerekeknek, amit a kortársaik már tudnak.

A legfőbb tudásforrás a szülő

Minden gyerek számára az elsődleges információforrás a családja, de később a kicsik másfajta tudáshoz is juthatnak az oktatási intézményekben, olyasmikhez, amiket a szüleik nem tudnak. Ha valaki otthontanulásra adja a fejét, annak előbb-utóbb magántanárokra is szüksége lesz, hogy ezt valahogy pótolja. Persze, ott az internet, de azt is meg kell tanulni, hogyan érdemes szűrni a rengeteg elérhető információt.

Elszigetelődés a társas közegtől

Amennyire jó, hogy a world schooling sok közösen eltöltött időt biztosít a család számára, annyira nehéz, hogy a gyerekekeknek eközben minőségi kortárs kapcsolataik is kialakuljanak, és megtanuljanak beilleszkedni máshová is a saját kis buborékjukon kívül. Lehet, hogy érdeklődők, nyitottak, elfogadók: de vajon velük szemben is azok lesznek mások? Meg tudják tanulni, milyen csapatban dolgozni, másokkal együtt kidolgozni egy megoldást, és hogy mi a bajtársiasság?

A visszailleszkedés nehézségei

A hagyományos iskolák nem feltétlenül nyitottak arra, hogy személyre szabottan segítsék egy nagyon más szemléletű oktatási háttérrel rendelkező gyerek beilleszkedését. A world schooling a személyes érdeklődésre épít, így az ezzel a módszerrel tanuló gyerekek általában valamiből sokkal előrébb járnak a kortársaiknál, míg másból nagyon le vannak maradva hozzájuk képest. Ezt az egyenetlenséget sok oktatási intézmény nem tudja kezelni, és gyakran évismétlés lesz a dolog vége, ami mindenki számára kudarcélmény.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a world schoolingban sok lehetőség van, de sok buktató is, és rengeteg munka az egész családnak. A legtöbben néhány év után keresnek valami kötöttebb, hagyományosabb formát, így megmaradnak előnyként a megszerzett élmények és nyelvtudás, miközben csökken a „csodabogárság” és az elszigetelődés veszélye. Azért jó tudni, hogy ez is ott van a palettán, ha nem is mindenki számára elérhető lehetőségként.

The post World schooling: tényleg okosabbak és nyitottabbak az utazás közben oktatott gyerekek? first appeared on nlc.