A knédli kapcsán egy kicsit elmerengtünk a köret intézményéről. A magyar konyha hajlamos a köreteket némiképp elhanyagolni, legalábbis nem kapják meg azt a figyelmet, amit megérdemelnének. Az igazán jó köret ugyanis bonyolult és munkás, ugyanakkor felemeli az ételt. A rosszul megválasztott pedig a mélybe taszítja. Képzelj el egy rántott húst csigatésztával! Na ugye.
Ezzel szemben más népek már-már művészi szintre emelik a hús mellé járó szénhidrát intézményét, és akkor most nem a csodálatos olasz tészták irányába fogok elkanyarodni, mivel Olaszországban a tészta nem köret, hanem (elő)étel. Helyette induljunk el inkább északnyugat felé, és meg se álljunk Csehországig! Ott lakik a knédli, meg persze Szlovákiában, Ausztriában, Németországban, de mégis leginkább Csehországban.
A knédli egy csodálatos étel: íze és az állaga, mint a friss kenyéré, de mégis jobb annál. Egyrészt, mert meleg, másrészt mert látszik, hogy foglalkoztak vele, és nem egy vekniből kanyarítottak ki egy szeletet, így lehet késsel-villával enni. A fogás szerves része. Az a bizonyos fogás pedig hagyományosan a köménymagos sertéssült párolt káposztával. Aki Csehországban járt és nem evett ilyet, bánhatja. Vagy megcsinálhatja otthon, nem egy ördöngösség.
Természetesen nemcsak a köménymagos sertés mellé passzol tökéletesen a knédli, a sertéspörkölt és más raguk is örülnek neki. Hát még mi, amikor a csodás szaftnak egyetlen falatját sem kell a tányéron hagyni, mert a knédli magába zárta! És amikor az utolsó falatot is lenyeltük, és elégedetten hátradőltünk, elgondolkozhatunk, hogy miért is nem eszünk ilyet gyakrabban? Hiszen a közép-európai konyhák mind rokonai egymásnak és ugyanarra az ízlésvilágra építenek.
A knédli kenyérhez való hasonlósága egyáltalán nem véletlen: tulajdonképpen főtt vagy gőzölt kenyértésztáról beszélünk, azzal a különbséggel, hogy tej és tojás is van benne, nem csak víz. Persze a knédlinek van egy csomó változata, tesznek bele szikkadt zsemledarabokat, van, amelyikbe krumplit főznek, és még egy csomó változatát megtaláljuk Közép-Európában – mint minden ételnek.
Nem kell túlgondolni, ha van otthon dagasztógép, akkor semmivel sem bonyolultabb dolog elkészíteni a knédlit, mint megpucolni és felvágni fél kiló krumplit, majd olajban kisütni vagy sok-sok vajjal selymesre pürésíteni.
Knédli recept
Hozzávalók (4 személyre):
Fél kiló liszt
2 teáskanál só
fél kocka friss vagy fél csomag instant élesztő
2 csipet cukor
2,5 dl tej
1 tojás
2 db szikkadt zsemle vagy kifli (kihagyható)
Elkészítése:
Első lépésként meglangyosítjuk a tej felét, beleszórjuk a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt és félretesszük.
Míg az élesztő felfut, belemérjük egy tálba – szerencsés esetben a dagasztógépbe – a lisztet és a sót. Kockákra vágjuk a zsemlét, és felütjük a tojást.
Amikor felfutott az élesztő, beleöntjük a lisztbe, elkezdjük dagasztani, hozzáadjuk a tojást és a többi tejet is, legvégül a zsemlét keverjük bele. Addig dagasztjuk, míg teljesen el nem válik az edénytől és fényes, kemény, rugalmas tésztát nem kapunk.
Letakarjuk, langyos, huzatmentes helyre tesszük, és kelesztjük egy órát.
Amikor letelt az ideje, átgyúrjuk a tésztát, majd kétfelé osztjuk és két rudat formálunk belőle.
Most jön a főzés. Ennek több útja is lehetséges, beletehetjük egyszerűen forró vízbe, ennél egy fokkal kifinomultabb, ha párolóbetétet használunk és fedő alatt megpároljuk a knédlit. Nagyjából 20 percre lesz szükség.
Amikor kész, kiszedjük, tálra tesszük és felszeleteljük a knédlit.
Mehet rá a tányérra, mellé hús és káposzta, vagy amit szeretnénk. Jó étvágyat hozzá!
The post Erre a knédli receptre még Svejk is elégedetten csettintene a nyelvével first appeared on nlc.