November van, ha valaki nem vette volna még észre, ami egyesek szerint a tökfaragás, szerintem meg a birsalmasajt ideje. Szerencsére ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül, habár bevallom, csodálkozom rajta. A birsalma órái ugyanis, azt gondolom, meg vannak számlálva.
Birsalmasajtot ma már csak az főz, aki rendelkezik birsalmafával, esetleg barátoktól ingyen vagy nagyon kedvező áron hozzájut, mert dögivel termett és nem tud vele mit kezdeni. Ebből a szempontból a birs a fügére hasonlít leginkább: akinek van fája, az szabadulna a terméstől, mert akkora mennyiséget elég nehéz értelmesen feldolgozni, akinek meg nincs, az szemenként vásárolja, aranyárban, így értelemszerűen tartósításra nem is gondol.
Birsalma / Fotó: Westend61, Getty Images
Pedig a birsalma jó dolog, csak hát sajnos macerás. Nem egy eper, amit megveszünk egy ládával, lecsumázzuk és már ehetjük is vagy mehet a fagyasztóba, és még magozni se kell, mint a meggyet. A birsalmával munka van, nem is kevés. Alapból, nyersen ehetetlen, és nemcsak azért, mert nem finom, hanem mert egyrészt beletörne a fogunk. Másrészt, ha mégis sikerülne belőle kikanyarítani egy darabot, rögtön kiköpnénk, olyan csersavas.
Mondjuk, megtermelni sem egy leányálom. Rendkívüli mód hajlamos ugyanis a moníliára, ami egy gombás betegség. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mire megérik a termés annyira, hogy sárga és illatos lesz, addigra a fele el is rohad.
Ne legyenek illúzióink, a tökéletesen egészséges, szőrös, sárga birsalmák a szupermarketek polcán agyon vannak permetezve. Úgy is nézzünk rájuk.
Azt, hogy mindezek ellenére még mindig vannak birsalmafák és persze birsalmasajt, ne szépítsük, a pálinkának köszönhetjük. Elképesztően finom bukéja van ugyanis, így aki tiszteli és gyakorolja a házi pálinkafőzés szép hagyományát, az igényt fog tartani erre a gyümölcsre, akár csak ízesítésnek is. A maradék meg mehet a konyhába, birsalmasajtnak.
Csak mellékesen jegyzem meg, hogy hasonló módszerrel a fügéből is lehet sajtot főzni, sokkal kevesebb cukor hozzáadásával, de erről idén már lecsúsztunk, majd jövőre visszatérünk rá. Most lássuk, hogy hogyan készül a birsalmasajt!
Házi birsalmasajt / Fotó: Simon Gábor, Nosalty Ételfotó
A házi birsalmasajt receptje
Vegyünk egy nagy levegőt és lássunk hozzá!
A birsalmát jól megmossuk, a szőröket ledörzsöljük róla. Majd veszünk egy nagy és erős kést és négyfelé vágjuk. Megtekintjük, mi van belül, ha kukac, akkor az érintett részeket kivágjuk, ugyanígy teszünk a magházzal, valamint a rohadt részekkel is. Nem hámozzuk meg, Isten ments! Pont a legfontosabb részét távolítanánk el: a zselésítő pektin ugyanis a héjban lakik.
Most még egyszer leöblítjük a birsalmát, majd lemérjük és a mérés eredményét feljegyezzük. Ezután közepes darabokra vágjuk és némi vízzel, hogy le ne égjen, feltesszük főni. Addig főzzük, míg meg nem puhul. A legjobb, ha a végére elfőzzük a levét.
A továbbiakban két út áll előttünk: vagy lepasszírozzuk egy paradicsompasszírozóval, vagy pedig fogjuk a botmixert és egyszerűen szétcsapatjuk az egészet. Az első esetben, szuperháziasszony módjára, megszabadulunk a gyümölcs héjától, a második módszerrel meg benne marad ugyan a héja, amit nem fogunk érzékelni, cserébe viszont nem unjuk meg az életünket a nap végére. Én az utóbbit választanám, anyukám az előbbit, de ő a kalácstésztát is kézzel dagasztja.
Most jön a kevésbé kellemes rész. Elővesszük a feljegyzést a mérésünkről, és az ott található mennyiséget elosztjuk kettővel. Ennyi cukrot teszünk most a birsalmapéphez, majd lassú tűzön tovább főzzük. Ne spóroljunk a cukorral, mert nem fog megkötni a birsalmasajt! Sajnos viszont innentől kezdve leéghet, ezért folyamatosan kevergetni kell, és a forráskor keletkező bugyborékok veszélyesen fröcskölve fognak kipukkadni, szóval nem elég, hogy állhatunk a tűzhely mellett egy órán át, még forró láva is förcsög ránk. Nincsen rózsa tövis nélkül. Legjobb, ha beindítunk közben a telefonunkon egy filmet vagy egy podcastot.
Hogy meddig kell főzni, az az anyag mennyiségétől függ, de azt azért lehet érezni, hogy sűrűsödik-e már. Ekkor próbát végzünk: a fakanállal rácsepegtetünk egy kistányérra egy kevés birsalmasajtot és ha másodperceken belül megköt, akkor jók vagyunk. Keverhetünk bele nagyobb darabokra vágott diót, attól még izgalmasabb lesz a végeredmény.
Tudom én, hogy mostanában szilikonformákban trendi kiszárítani a birsalmasajtot, de nekem kétségeim vannak a száradás hatékonyságával kapcsolatban. A hagyományos és működő megoldás: a kistányér. Rámerjük, majd a sok-sok kistányérnyi birsalmasajtot elhelyezzük a lakás különböző pontjain, száradni. Ha eddig nem jött volna az őszi hangulat, ettől biztosan megérkezik majd.
Pár nap múlva (hőmérséklettől és páratartalomtól függően) megszárad annyira a birsalmasajt, hogy meg tudjuk fordítani. Pár napig hagyjuk a másik oldalt is szikkadni, majd, amikor késznek nyilvánítjuk, sütőpapírba vagy celofánba csomagoljuk és mehet a kamrapolcra.
Vagy felvágjuk és megesszük, az még jobb.
The post Nagyikonyha: eljött a birsalmasajt készítésének ideje — mutatjuk lépésről lépésre first appeared on nlc.