Hétindító videójában Gyurcsány Ferenc helyre tette a politikai paletta ellenzéki oldalát. A fő állítása az, mint Minarik Edéé: kell egy csapat.
Lehet itt kitűnő politikusnak lenni, mint Hadházy Ákos („nem hiszem, hogy bárki többet tett annál, hogy bemutassa a Fidesz korrupciójának természetét”) vagy Vitézy Dávid (lehet vele vitatkozni, de „Budapest közlekedési ügyeiben, MÁV-ügyekben megkerülhetetlen szakmai és politikai álláspontot képviselő figura, ez nyilvánvaló”), a politikában ez nem sokat ér. Ugyanis „pártszerűen működő ellenzéki közösség, ahol egy nagy csapat, akiknek más-más dologban van szakértelme, csak egyetlen egy van a színen, az a Demokratikus Koalíció”.
Lehet ezzel vitatkozni? Nem lehet. Van másik párt, aminek van Vadai Ágnese, Dobrev Klárája, Varju Lászlója, Arató Gergelye? Nincs. A DK-nak emellett polgármesterei is vannak „Budapesten és országszerte”. Vadaija és polgármestere van bárki másnak? Na ugye.
Persze a választók valahogy mintha nem értékelnék a talpasok aprómunkáját, a sziszifuszi szervezetépítést, a felmérések szerint a Magyar Péter vezette Tisza pártnak már látótávolságon belül van a Fidesz, sőt, volt olyan mérés is, ahol megelőzte. Közben a DK-t 7-8 százalékokra mérik. De számít ez? Ha Gyurcsányt kérdezzük, a válasz egy kövér nem.
Szerinte, bár érthető, hogy ezekben a hónapokban a Tiszára irányul a legnagyobb figyelem, de „a párt elnöke, Magyar Péter szerint a pártnak csak 25 tagja van”, amit nehéz komolyan venni, hiszen „messze van egy néppárttól”, ráadásul Magyaron kívül „komoly, befolyásos politikust és szakpolitikust nem ismerünk” a Tiszából. Úgyhogy lehet itt „álmodni arról, hogy leváltjuk ezt a kormányt”, de ha ez megtörténik, „vezetni, irányítani az országot csak szervezett, komoly politikai közösségekkel a háttérben lehetséges”. Vonjuk tehát le a következtetést, ahogy Gyurcsány megtette: egyetlen kormányzóképes és szervezett ellenzéki párt van a gáton: a Demokratikus Koalíció.