Van-e értelme életrajzi filmet készíteni Donald Trumpról? Mi újat mesélhet el Hollywood az Egyesült Államok előző (és alkalmasint a következő) elnökéről, amikor az elmúlt években Trump magát a valóságot hajlította úgy, mintha az nem más lenne, mint róla szóló film? A szórakoztatóipar fogaskerekei kicsorbulnak egy ilyen alakon.
Ettől függetlenül az Apprentice elkészülte elkerülhetetlen volt. Az eredeti cím – amelyet a magyar forgalmazásban alcímként kísér a fantáziátlan A Trump-sztori – Donald Trumpnak a kétezres évek közepétől futott realityműsorára utal. A műsorvezető abban üzleti tanácsokat osztogatott a nagy biznisz bűvöletében élő játékosoknak, és a maga karikatúraszerűen tahó stílusában „mentorálta” őket. Ez főleg annyiban merült ki, hogy rájuk üvöltött:
Ki vagy rúgva!
Trump akkoriban avanzsált ingatlanmágnásból életmódguruvá, aki elérkezettnek látta az időt, hogy a világ eseményeit és az emberi kapcsolatokat puszta tranzakciókként, illetve hatalmi érdekek érvényesítéseként felfogó szemléletét az üzleti életen túl is kiterjessze. Immár egész Amerikát akarta mentorálni, és néhány évvel később sikerült is neki.
ADS Service Kft.
Melyek ezek a hírhedt trumpi eszmék, és honnan jönnek? Erről szól az iráni származású, de dán gyártású filmekkel nevet szerzett Ali Abbasi életrajzi filmje. Az első szabály: Támadj, támadj, támadj! A második: Tagadj le mindent! És végül: Soha ne ismerd be a vereséget! A 2017-ben kezdődött Trump-elnökséget közelről figyelő újságíró, Gabriel Sherman forgatókönyve visszarepít a hetvenes évekbe, amikor értelmezése szerint Trump elsajátította ezeket a rokonszenves elveket. Roy Cohn, a Trump család új ügyvédje tanította neki. Ő képviselte az akkor még ingatlanbérbeadással foglalkozó Donaldot és apját az afroamerikai lakásbérlők feltételezhető diszkriminációja miatt indult perben.
Cohn, a dörzsölt és befolyásos ügyvéd – „a kliensem vagy, de ne feledd, te dolgozol nekem!” – pillanatok alatt eléri, hogy a peres ügy lekerüljön a napirendről. Ettől kezdve Sherman és Abbasi elbeszélése szerint mentorként egyengeti a fiatal és ambiciózus Trump pályáját: bevezeti őt a New York-i politikusok és befektetők felső köreibe, segít neki adómentességet szerezni a régi Commodore szálló felújításához, amely Trump első nagy ingatlanfejlesztői sikere lesz, és életre szóló tanácsokkal látja el.
A főhős ugrásra készen várja, hogy egy apafigura jelképesen engedélyt adjon neki amúgy sem különösebben szilárd erkölcsi nézeteinek elhessentésére.
ADS Service Kft.
Közben telnek az évek, Trump egyre magasabbra és magasabbra tör – épületeivel szó szerint is. Megismeri Ivana Zelníčkovát, a csehszlovák modellt, és feleségül veszi (házassági szerződésüket természetesen Cohn hozza tető alá a film legviccesebb jelenetsorában). Utóbb egyre könyörtelenebbül, önzőbben viselkedik. Nem nyújt segítő kezet alkoholista bátyjának. Megalázza és megcsalja Ivanát. Végül magára hagyja régi szövetségesét, Cohnt is, amikor az AIDS-beteg lesz.
Az iráni-dán rendezőt talán a provokációra mutatott hajlama vonzotta ehhez a produkcióhoz – a Határeset fantasyjében trollok nemi életét vizsgálta elmélyült figyelemmel, előző filmje, a Szent pók pedig egy teheráni sorozatgyilkos működését tárgyalta meglehetősen ízléstelenül. Korábban is egyértelmű volt Abbasi tehetsége a zsigeri, eleven atmoszféra megteremtéséhez, és A Trump-sztorit is a hetvenes-nyolcvanas évek lepukkant, kaotikus New Yorkjának ábrázolása teszi pezsdítő filmélménnyé.
ADS Service Kft.
Az, meg a középpontjában álló színészi alakítások. A címszerepben Sebastian Stan számot vetett azzal, hogy a legjobb Donald Trump-alakítás díját nem lehet elvenni Donald Trumptól. Az ezüstérem viszont kétségtelenül az eddig jobbára Marvel-szuperhősfilmekből ismert Stané. Trumpot túlságosan könnyű parodizálni – közel tíz éve mást sem tesznek az amerikai kabaréműsorok fellépői –, ezért is örömteli, hogy itt nem erről van szó.
Maradva a színészszakma ornitológiai kísérleteinél, a Roy Cohnt játszó Jeremy Strong is madárszerű bólogatással teremti meg a maga Cohnját. Ha Trump tragédiája az, hogy felemelkedésével elmagányosodik, Cohné, hogy nyilvánosan soha nem vállalhatja fel önmagát. Már az ötvenes években ultrakonzervatív jogászként ismerik – mint büszkén meséli, ő ültette villamosszékbe az oroszoknak kémkedő Rosenberg házaspárt –, később pedig a republikánus kormányok kitartó szövetségese marad. Akkor is, amikor Reagan elnök és köre a homoszexuálisokat sújtó, isteni büntetésként nyilatkozik a Cohnt felemésztő betegségről.
ADS Service Kft.
Strongnak nem lehetett könnyű dolga Cohn szerepével, mert az ügyvédet eljátszotta már Al Pacino is az Angyalok Amerikában emlékezetes tévéfilmváltozatában, de az Utódlással sztárrá vált színész igazi megszállott hírében áll, akit talán még Pacino árnyéka sem ijeszt meg. Az ő Cohnja egyszerre nevetséges és fenyegető figura, akitől Stan Trumpjához hasonlóan bármi kitelik. Közös jeleneteiktől éppen emiatt számíthatunk meglepetésekre: sosem tudni előre, kettejük hatalmi játszmája éppen melyikük pillanatnyi győzelmével vagy kudarcával, esetleg a környezetükben álldogáló szemtanúk kényszerű megalázásával jut nyugvópontra.
Még az olyan, zavarba ejtő részletek sem számítanak fikarcnyit sem Trump megítélése szempontjából, mint amilyen például Ivana megerőszakolásának jelenete. Ezt egyébként Trump joggal nevezhetné rágalmazásnak – annak is nevezte, a film alkotóit pedig „emberi mocsadéknak” –, ha nem maga is politikai ellenfelei folyamatos rágalmazásából alkotta volna meg saját valóságértelmezését.
Mit tanulunk tehát végül is Abbasi filmjéből? Hogy Trump nagy szemétláda, de ő is csak emberből van? Köszönjük. Az igazán fontos kérdés az lenne, mire megy a fikció valóságteremtő ereje a valóság fikcionalizálásának nagyszabású, trumpi kísérletével. Erre az Apprentice – A Trump-sztori Hollywood-konform, kétségtelenül nívós életrajzi filmjénél bátrabb és radikálisabb választ kell keresnünk.
The Apprentice – A Trump-sztori (The Apprentice), 2024, 123 perc. 24.hu: 6,5/10.
The post A Trump-sztori: Trump emberi mocsadéknak nevezte az alkotókat, pedig nem jelentenek veszélyt rá first appeared on 24.hu.