Filmekben, sorozatokban találkozhatunk olyan kartakterekkel – mint például a Modern családban Manny Delgado -, akik gyerek létükre inkább minifelnőttként viselkednek. Bár ez vicces lehet a tévében, de rávilágít egy valós társadalmi problémára. Sokszor a szülők azok, akik a nagyobb teljesítményre ösztönzik a gyerekeiket, mint amennyi a koruknak megfelelő lenne, és talán nem is tudják, hogy milyen nagy nyomást helyeznek ezzel a gyerekekre.
A jelenségnek neve is van: siettetettgyermek-szindróma, ami a kutatások szerint a gyerekeknél depresszióhoz, szorongáshoz és rossz tanulmányi teljesítményhez vezethet. Sanam Hafeez, PsyD, New York-i neuropszichológus szerint pedig egyenesen járványról van szó.
A siettetettgyermek-szindróma jelentése
A siettetettgyermek-szindróma az, amikor a gyerekeket siettetik a fejlődésben, és arra terelgetik őket, hogy érettségi szintjüket meghaladóan cselekedjenek. „A gyerekeket túl korán kényszerítik arra, hogy felnőjenek, átvegyék a felnőtt élet gondjait, felelősségét és stresszét” – mondja Dr. Hafeez. Ez az életük minden területén megtörténik, beleértve az iskolát, a tanórán kívüli tevékenységeket és a sportot, sőt, még a társadalmi életet is. Dr. Thomas Priolo, a Jersey Shore University Medical Center pszichiátere elmondta a Parents magazinnak, hogy siettetettgyermek-szindróma jelenik meg például akkor, amikor a gyerekeket nem a korosztályuknak megfelelően, hanem magasabb szinten akarják fejleszteni, vagy akkor is, ha a győzelemre vagy versenyre fókuszálnak a szülők, illetve folyamatosan fegyelmezik a gyereket, hogy viselkedjen érettebben, mint az életkorától elvárható lenne.
A siettetettgyermek-szindróma kifejezést David Elkind, PhD, amerikai gyermekpszichológus alkotta meg az 1980-as években, de a jelenség már jóval korábban is létezett valamilyen formában. Ahogy Dr. Hafeez megjegyzi, a történelem során voltak olyan időszakok – például háborúk idején -, amikor a gyerekeknek felnőtt felelősséget kellett vállalniuk. „A szindróma modern változata talán sokkal strukturáltabb és nagyobb a nyomás a versenyorientált oktatási rendszerek és a társadalmi sikerre vonatkozó követelmények miatt” – mondja Dr. Hafeez.
Túl korán kezdődik
Dr. Hafeez szerint a gyerekek már óvodáskorban – és akár még ennél is kisebb korukban – mutatják manapság a szindróma jeleit. „Vannak szülők, akik már oviskorban több különórára is járatják a gyereküket – a nyelvórától a sportolásig akármire -, abban a hitben, hogy az a jó, ha korábban éri el a fejlődési mérföldköveket a gyerek.” De azzal, hogy a szülők a korai teljesítményre és a jövőbeli sikerek megalapozására helyezik a hangsúlyt, nem tesznek feltétlen jót a gyermeküknek – teszi hozzá a szakember. A kicsiket stressz és kiégés fenyegeti, ha túl korán várjuk el tőlük a teljesítményt, miközben a szociális és érzelmi készségek fejlesztésére kellene összpontosítaniuk, különösen a szerepjátékon keresztül.
A szülők legtöbbször jó szándékból siettetik a gyereket, az a céljuk, hogy kivételes gyermeket neveljenek, azonban néha ezek az elvárások kontraproduktívak, és negatívan befolyásolják a gyermek növekedését és fejlődését
– ért egyet Dr. Priolo. Sok esetben pedig társadalmi nyomást éreznek arra, hogy a gyereket siettessék a felnövésben, mert azt szeretnék, hogy a gyerek minden előnyt megkapjon a sikeres felnőttkorhoz.
Forrás: Getty Images
Figyelmeztető jelek
Még a legjobb szándékú szülők is beleeshetnek abba a csapdába, hogy túl gyorsan, nem az életkorának megfelelő teljesítményre ösztönzik a gyerekeiket. A szakemberek leírták, milyen figyelmeztető jelek mutatják meg, hogy nem kellene annyira siettetni a gyereket:
a stressz vagy a szorongás növekedése;
a játékidő elvesztése;
kiégés;
szociális feszültség vagy szeparációs szorongás;
gyenge önbecsülés;
perfekcionizmusra való hajlam;
az iskolába járás visszautasítása;
depresszió;
fáradtság;
memóriazavarok vagy gyenge figyelem;
túlzott aggodalom a közelgő előadások, sportversenyek vagy dolgozatok miatt;
hiperaktivitás;
fizikai tünetek, például fejfájás és hasfájás.
„A gyermek nehezen tud beszámolni ezekről a tünetekről” – mondja Dr. Priolo, hozzátéve, hogy a szülőknek ébernek kell lenni ezekre a jelekre, mert a tünetek korai felismerése segíthet lelassítani a tempót és csökkenteni a nyomást a gyereken.
A szindróma okai
Szülőként az a fő célunk, hogy a lehető legjobb életet biztosítsuk gyerekeinknek. Ez azt jelenti, hogy segíteni akarjuk őket abban, hogy sikeresek legyenek az iskolában, a sportban, a szociális életben és a jövőbeli törekvéseikben. De néha kicsit túlbuzog bennünk a tenni akarás.
Számos külső erő szövetkezik a szülők ellen, amikor igyekeznek távol tartani a siettetettgyermek-szindrómát a gyerektől, ami miatt akaratlanul is felgyorsíthatják gyerekek felnövését
– írja Dr. Hafeez. Az oktatásban fokozódó versenynek és a közösségi médiának köszönhetően egyre inkább szem előtt van, hogy a gyerek kortársai hol tartanak a fejlődésben, ezért a szülőket az a sürgető érzés gyötörheti, hogy nem tesznek eleget a gyerekükért. „A teljesítményt és a sikert hangsúlyozó kulturális normák elhitethetik a szülőkkel, hogy a korai sikerek hiánya akadályozza a gyerekeket a jövőbeli sikerekben – teszi hozzá Dr. Hafeez. – Ezek a külső hatások nagy nyomást helyeznek a szülőkre, akik gyakran nincsenek kellőképpen tisztában azzal, hogy a siettetés milyen negatív hatásokkal lehet a gyerekre.”
Fotó: Getty Images
Hogyan kerüljük el?
Dr. Priolo szerint a siettetettgyermek-szindróma elkerülése érdekében olyan támogató és gondoskodó környezetet kell biztosítani a gyerekeknek, amelyben fontos a pihenőidő, figyelnek az érzéseikre, és lehet hibázni. „A gyermekek sikerének meghatározó tényezője mindig is az életkornak megfelelő követelményekből álló támogató környezet volt” – mondja a szakember. Ennek érdekében a hétfőtől péntekig tartó, minden pillanatban hatékony, tevékenységekkel teli hét helyett a fiatal, fejlődő agynak nagy hasznára válna a strukturálatlan játékidő.
Bár a szülők úgy érezhetik, hogy ez semmittevés, valójában ez az idő biztonságos környezetet biztosít a gyermek számára az új információk befogadására, feldolgozására és alkalmazására
– mondja Dr. Priolo. Eközben pedig érdemes a kütyüzést korlátozva több teret engedni a szabad játéknak és a felfedezésnek. „A tudósok megállapították, hogy azok a gyerekek, akiknek megengedik, hogy szabad játékon keresztül tapasztalják meg a világot, nagyobb érzelmi ellenálló képességet fejlesztenek ki, és jobban felkészülnek a problémák megoldására” – teszi hozzá Dr. Hafeez. Az is kulcsfontosságú, hogy a gyerekek szabadon választhassák meg, hogy mi érdekli őket. Dr. Priolo szerint a gyerekeknek olyan célokat kell kitűzni, amelyek számukra értelmesek, és a szülőknek támogatni kell őket. „Fontos, hogy a szülők pozitív megerősítést nyújtsanak még akkor is, ha hibáznak a gyerekek vagy kudarc éri őket.”
The post A pszichológus figyelmeztet: járvány tarol a gyerekek között! first appeared on nlc.