Tart még az idei ötvenhatos nemzeti ünnep lecsengése, ennek köszönhetően Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója az M1 48 perc című műsorában tartott egy kis összefoglalót múltunk, jelenünk és jövőnk kontextusában, amit az MTI kivonatolt.
1956-ról szólva kifejtette például, hogy korábban nem volt arra példa, hogy egy tízmilliós nemzet „nekiment volna” a világ vezető hatalmának, majd rá is fordult egyik kedvenc témájára, a Nyugat ostorozására.
A gondolatmenet a következő volt: soha nem volt annak realitása, hogy Magyarország – a humanitárius segítségnyújtáson kívül – segítséget kapjon a Nyugattól, 1955-ben a nagyhatalmak ugyanis eldöntötték, hogy kivonulnak Ausztriából.
„Minket is kiengedhettek volna, de nem akartak” – mondta, szerinte ugyanis a Nyugatnak nem volt érdeke, hogy győzzön a magyar forradalom. Ezután rátért arra, hogy bár napjainkban pozitívan emelgetjük a Nyugatot, de Trianonról is Nyugaton döntöttek, a második világháború végén a náci megszállás is nyugatról jött.
Ezért 1956 üzenete az, hogy nekünk magyaroknak kell harcolnunk magunkért.
Schmidt Mária arra azonban nem tért ki, hogy az oroszok 1956-ban feltételezhetően nem Nyugatról, hanem Keletről jöttek.
Inkább az Európai Unióra fordult rá, az ahhoz való csatlakozás szerinte közakarat volt, hogy a Kelethez csatolt Magyarország újra a Nyugathoz tartozzon, ám az EU akkoriban nemzetek közössége volt gazdasági előnyökkel, a szuverenitás meghagyásával.
Mára azonban birodalmi ambíciókat tápláló, a nemzeteket nem tisztelő bürokráciává vált, pedig – így Schmidt Mária – a „birodalmak korának vége”, a Szovjetuniót is a nemzeti érzés „kapta szét”.
Szólt még az amerikai elnökválasztásról, amellyel kapcsolatban azt emelte ki, hogy Donald Trump nem indított háborút, hozzátéve:
Trump az utolsó olyan elnök, aki tud valamit Európáról, feleségei révén ismeri Közép-Európát, tudja, hogy volt 1956, a berlini fal.
Visszakanyarodva az oroszokhoz: Schmidt Mária szerint az orosz-ukrán háborúban Putyin „az első etapot elvesztette”, de most már háború zajlik, „felőrlő háború, és ebben jól állnak”, amit Ukrajna sem katonai képességekben, sem emberanyagban nem tud ellensúlyozni.
Szerinte egyébként az a különbség 1956 és a mostani helyzet között, hogy Ukrajnát támogatja az Egyesült Államok és az EU is, sőt humanitárius eszközökkel Magyarország is. 1956-ban Magyarország egyedül volt.
A történész azt azért leszögezte: Magyarország Európa szívében helyezkedik el, ott is van a helye, de a magyar emberek érdekeit kell képviselnie, az ő biztonságukat szavatolnia, amihez „mindenki felé ki kell nyújtanunk a kezünket”. Szerinte Orbán Viktor ezt felismerte, ahogyan azt is, hogy nem várhatja ki, amíg az EU kidolgozza a maga vízióit a jövőről. A történész szerint ez is ’56 tanulsága, hogy a lehetőségeinkből kell kihozni a maximumot.
Jó hír, hogy zárásként elárulta: ő optimista a jövőt illetően.