A haza nem a Fidesz, a haza mi vagyunk, akik a Fideszt le akarjuk váltani, és ehhez mindenkire szükség van – ez volt a lényege Magyar Péter október 23-i beszédének.
A gondolat kifejtését a Fidesz oroszbarát megnyilvánulásainak hosszas felidézésével és bírálatával kezdte. Először csak általánosságban, olyan fordulatokkal, hogy 1956 közös történetünk, és csak úgy maradhatunk hűek Magyarországhoz, hogy soha sehol el nem áruljuk, azt amiért a magyar harcosok az életüket adták, vagy hogy „jó látni, hogy sokakban működik még a morális iránytű ami mutatja, mit jelent a valódi becsület, hazaszeretet”.
Ezután 56 eseményeinek felsorolásából, a demostrációnak helyet adó Széna tér 56-os történetéből már ráfordult a kormány direkt bírálatára. Azt mondta, ezek az 56-os történetek összeforrnak abban, amit úgy hívnak, hazánk. A magyar föld pedig nem eladó, nem átjátszható, szent és sérthetetlen,
ezt kell a fejébe verni minden politikai igazgatónak és külügyminiszternek.
Sorban jöttek az odavágások:
56 legyen igazodási pont, ami segít felismerni az árulókat, akik hebegve habogva, csűrés-csavarással próbálják menteni a menthetetlent, mint a miniszterelnök politikai tanácsadója. Ma is élnek gyáva, sehonnai bitang emberek, akik 30 NER-ezüstért elárulják, elárulták a hazánkat. Még irányító pozícióban vannak olyanok, akik büszkén vallják, nem tették volna meg, amit a pesti srácok megtettek a hazájukért. Vannak, akik kitüntetést vesznek át az oroszoktól, miközben azok betörnek a szervereinkbe. Az vezeti a hazánkat, aki 89-ben még az orosz csapatok kivonását követelte, de ma minden cselekedetével meggyalázza 56 örökségét. „Hova tűnt a ruszkik haza, miniszterelnök úr?”